Akinek minden pillanatban kacag a lelke

A Maros Művészegyüttes legutóbbi, Vannak vidékek című táncszínházi előadásában azzal tűnik ki a tánckarból, hogy egy-egy részlet között énekel is. Ő Kásler Magda, aki az erdélyi és főként a marosvásárhelyi közönséget sok fellépésen gyönyörködtette népdallal és tánccal.

A Maros Művészegyüttes legutóbbi, Vannak vidékek című táncszínházi előadásában azzal tűnik ki a tánckarból, hogy egy-egy részlet között énekel is. Ő Kásler Magda, aki az erdélyi és főként a marosvásárhelyi közönséget sok fellépésen gyönyörködtette népdallal és tánccal. Miért ne mondjuk ki: énekével, fellépéseivel a kedvencek helyét vívta ki magának.

 – Hogyan bírod ezt a tempót, hogyan lehet végigtáncolni és végigénekelni egy előadást? Élőben hallottuk a hangodat vagy felvételről?

– Élőben hallottatok. A sok gyakorlás teszi ezt lehetővé. Nem ez az első műsor, ahol tánc, ének, tánc követi egymást. Megszoktam. Megtanultam úgy venni a levegőt, úgy beosztani, hogy az ének jól szóljon és ne hallszodjon, hogy fáradt vagyok. Ha fáradt is vagyok, igyekszem palástolni.

– Hány éves korodtól énekelsz?

– Mindig énekeltem. Pontos életkort nem tudok mondani. Mindig arra emlékszem, hogy édesapámmal énekeltünk, akár keresztelőben, akár bálban, mindenhol. Édesapám bukovinai székely, családunk a Marosludas melletti Andrássytelepre költözött. Azt mondják, hogy a bukovinai székelyek nagyon nótás kedvűek, különösen a Káslerek. Ez családi örökség. Tudatosan 16 éves koromban kezdtem el népdalokat tanulni. Szakember nem tanított énekelni. Volt egy nagyon szép élményem. 1995-ben elmentünk Kalotaszegre, ott Tötszegi Tekla tanította a népdalokat, azelőtt sohasem hallottam olyan hangot, mint az övé, olyan stílust, amilyen az övé. Ez fordulópont volt a népdalénekesi pályafutásomban.

– Mióta énekelsz színpadon? Ki segít abban, hogy tökéletes legyen az éneklés?

– Tizenhat évesen álltam színpadra először. A Boróka néptáncegyüttesben kezdtem el táncolni, az oktató hallotta, hogy szép a hangom, ő javasolta, hogy énekeljek, hiszen két tánc között kellett az összekötő szám. Azóta énekelek. Népdaloktatóhoz nem jártam soha. A táncot, koreográfiát a táncművészeti iskolában tanultam, de ennek nincs köze az énekléshez. Amit itt láttatok, hallottatok, azt mindenki magával hozta. Gyerekkorunkban tanultuk a néptánc- és népzeneoktatóktól. Sokunk azért adatközlők videofelvételeit is megnézi.

– Te is élsz ezzel a lehetőséggel?

– Most már hála Istennek itt az internetes lehetőség, rengeteg jó és autentikus felvételt lehet találni. Sokat meghallgatok, mert kíváncsi vagyok, hogyan énekeltek ezelőtt 50-100 évvel ezelőtt az emberek. Volt szerencsém Bartók Béla gyűjtéseiből is tanulni, többek között nyárádmenti népdalokat. Igazából az ember akkor érzi meg az ízét. Nem mondom, loptam el módszereket, titkokat nagyon jó énekesektől.

– Hány fellépésed volt eddig?

– A Maros Művészegyüttessel tizenegy éve lépek fel, évente átlagban hetven előadásunk van. Körülbelül tíz előadásban szerepeltem. Többek között a Kőműves Kelemen rockballadában, a János vitézben, ami gyönyörű, színes előadás. És ott vannak a folklórműsorok, mind nagyon kedves nekem. Egyik szebb, mint a másik. Mindeniknek megvan a saját hangulata. A Vannak vidékek is nagyon kedves nekem, különleges előadás, Juhász Zsolt, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője rendezte.

– Miért kedves a Vannak vidékek?

– Az előadás azt fejezi ki, hogyan viszonyul a mai ember a hagyományokhoz, hogyan épül be az életébe, hogyan él bennünk őseink hagyatéka.

– Ki a példaképed?

– Népdalban egy magyarszováti néni, Barai Imréné Székely Rubinka. Senkit sem hallottam úgy énekelni, ahogy ő énekel. Parasztasszony, de annyira könnyedén énekli a hihetetlenül nehéz, különleges hajlítású dalokat, hogy utánozhatatlan. A hetvenes években készítették a felvételeket. Sohasem fogom így megtanulni. Nagyon frusztrált vagyok ilyenkor, mert rengeteget kínlódom, hallgatom, gyakorolom. Soha nem vagyok megelégedve magammal. Rubinka néni szintjét szeretném elérni, akinek a hangja mögött rengeteg érzelem van.

– Azt mondtad, nagyon foglalt vagy. Mivel foglalkozol még?

– Tanítok is. Többek között a szabédi Fürge Lábak együttest és a mezőpaniti iskolásokat. Nagyon szeretem őket, mert szívvel-lélekkel tudunk együtt dolgozni.

– Mit üzensz a mai fiataloknak?

– Azt kívánom nekik, hogy ha nem is a népdalban vagy a néptáncban, de mindenképpen találjanak maguknak valamit, ami független a mai zajos, rohanó világtól, amivel levezetik a nehézségeket, amiben örömüket lelik. Nekem szerencsém volt, mert pici koromtól megtaláltam azt a valamit, ami nem az anyagiakkal, nem a divattal kapcsolatos, mégis megtölti az életemet. És minden pillanatban kacag a lelkem.