2022. október 5., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nézem a képet. A kitömött fajdkakason az utolsó simításokat végzi a mester. Szemüvege csillogása elárulja, hogy meg van elégedve a művel. (Mindig a természethez hű ábrázolásért tört lándzsát. Jól emlékszem, milyen mindenre odafigyelő pontossággal tervezték meg az ő felügyeletével a görgényszentimrei kastélyban kialakított – ma már sajnos nem látogatható – vadászati múzeum táróinak utolsó részleteit is.)

Műhelye ott volt a szászrégeni ferde torony alatt, a kanyarban. Rég, 1968-ban jártam először benne. Biológiatanárnőnk, Kisgyörgy Eleonóra intézte el, hogy meglátogathassuk a hírneves tömőmestert. Éppen a „Kárpátok géniuszának” preparált egy medvebőrt, s közben megmutatta, hogyan kell egy fogoly bőrét lefejteni.


Mintha a Tejút költözött volna közelebb…



Aztán évtizednyi idő is eltelt, mikor – 1976-ban – a Faragói-tónál találkoztam vele. A természetvédelmi terület kialakításán fáradoztunk. (Sajnos, a tó halastórendszer tagjaként halódik manapság.) Madarászok, malakológus, ökológus, s jómagam botanikusként. Ravaszdin csábított Pista bácsi: 

– Zoli fiam, miért nem madarakkal foglalkozol? Könnyebb az, mint növényeket számlálgatni. Látod, azt mondom, hogy most két tucat vadliba húzott át felettünk. Senki sem tudja ellenőrizni, valóban annyian voltak-e. De ha te azt mondod, hogy itt puhafüvet (a Kárpát-medence legritkább orchideafaját fedeztem fel ott) találtál, azt jövő ilyenkor is számonkérhetik rajtad – huncutkodott. Ő maga a pontosságáról volt híres, datált megfigyelései tették Európa-szerte ismert ornitológussá.

Eltelt másfél évtizednyi idő, 1991-ben harmadszor hozott össze vele a sorsom, a Kelemen-havasokban. A kialakítandó nemzeti park felmérését kezdtük el. Legendás motorbiciklijével érkezett. (Régi, második világháborús német oldalkocsis gép, amiről perc alatt lekapta az oldalkocsit, s úgy indult úttalan útjain a meredek lejtésű völgyekben.) Mikor a feltáró tábor befejeztével régeni lakásába invitált, levitt a pincébe, s megmutatta a polcokon sorjázó különlenyomatokat, amelyeket otthoni és külföldi szaktekintélyek küldtek el neki. – Itt vannak a botanikai dolgozatok, én kevésbé használom őket. Válogass közöttük, neked még hasznodra lehetnek. – Néhány adatot fel is használtam. Ma is őrzöm azokat.

Mint ahogy emlékét is. Szombath Zoltán szép és izgalmas esszéje a Facebookon másfél hónapja emlékeztetett rá, hogy éppen egy évszázaddal ezelőtt született, 1922. július 30-án, Szászrégenben Kohl István ornitológus-muzeológus, Erdély utolsó autodidakta tudósa – ahogy azt dr. Sárkány-Kiss Endre megfogalmazta. – Élete során 123 tudományos munkája jelent meg, de még kiadatlan… a madárvédelem népszerűsítésére írt novellái, és az utókor feladata az is, hogy a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét és szakkönyvtárát megőrizze – írta 1998-ban, halálakor.


Kohl István munka közben



Augusztus 15., Nagyboldogasszony napja, nyolcadába Szent István napja is beleesik, kiemelkedő időszaka az évnek. Az Érdy-kódexben ezt olvashatjuk:

„Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak avagy ez világnak nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény Bódogasszony országának nevezé…”

Az Emese-szimbólum érteti meg Szent István és az Árpád-ház Boldogasszony-kultuszát, az országnak az ő oltalmába ajánlását, mintegy a pogány anyaközpontú világkép továbbélését is.

Szent István a pogányisten-királyság és az Isten kegyelméből származó uralkodói méltóság határán áll. Az archaikus mondavilágot idézi az öregedő király életének ismert mozzanata: éjnek idején akarják megölni. Ez a szándék talán a királygyilkosság pogány kultuszából maradt meg. Az utód örökölni akarja az ő bölcsességét, mágikus szentségi erejét, tapasztalatát. Feltételezhetjük, hogy István király nemcsak keresztényi irgalmasságból bocsátott meg az életére törőnek, hanem azért is, mert még ismerte az ősi áldozati hagyományt. A krónikákból tudjuk, hogy a honfoglalók az új haza határán feláldozták Álmost. Negyvennapi pihenés után rendezett négynapi áldomás után megölték. Ezt a pogány fejedelmi karizmát nemcsak Árpád, hanem hitük szerint minden ivadéka örökölte.

István koronakérését a sokat vitatott Hartvik-krónika beszéli el a legszínesebben, mindenki számára közérthetően fogalmazva meg Szent István életében és cselekedeteiben a Gondviselés szándékát. István Asztrikot küldi Szilveszter pápához Rómába koronáért és áldásért. Hasonló kéréssel fordult Mátyás is, a lengyelek fejedelme, a pápához.

„De az Úr ismervén övéit, ki az apostolok által az apostoli rendbe jelölt kettő közül Mátyást választá ki az apostoli szám betöltésére, ő inkább választottját, Istvánt méltatta a földi korona jutalmára, hogy később a boldogabb örök koronával ékesítse. A meghatározott napon, mikor a kész korona a lengyelek vezérének küldendő lett volna, megelőző éjjel a pápának látomásában az Úr angyala megjelent, és szóla néki: holnap az első órában ismeretlen nemzet követei érkeznek hozzád, kik vezérük számára királyi koronát kérendnek apostoli áldással. A koronát tehát vezérüknek, amint kéri, minden tétovázás nélkül ajándékozd oda. Tudd meg, hogy az a királyi név dicsőségével élete érdemeiért őt illeti…”

A moldvai csángók körében a Bákó melletti Lujzikalagorban az 1950-es években jegyezte le Kallós Zoltán az alábbi balladás éneket, amelyet a középkori igricgyakorlat ihletett:


Magyar István Király,

Országunk istápja,

Felköté a kardját,

Vevé trombitáját.


Hogy gyűljenek össze

Az ő gyermekei,

Az ő gyermekei,

Hadbéli fiai.


Kiment ajtójába,

Udvarába lépett,

Hangozá keletre,

S nap szentületére,


Össze is gyűlének.

Fegyver alá tette,

S háborúba indult

Dusmány eleibe.


A csángók mindmáig Szent István országának nevezik Magyarországot. A Csángóföld egyik legrégibb faluja Kickófalva. Templomának korábbi védőszentje, egyúttal a falu névadója Szent István magyar király. A település neve korábban Steckófalva volt, a Steckó pedig az István név szlávos becéző alakja. Bákó környékén Pusztina és Gajcsána templomát is Szent István király tiszteletére szentelték. A Szent István-napi búcsút a magyar egyházban elfogadott naptári ünnepén, augusztus 20-án ülik meg mindmáig. Templomaikat Szent István királyt ábrázoló szobrok, képek díszítették. Domokos Pál Péter 1932-ben a kickófalvi templomban még látta a főoltár főszobrát és egy elég nagy festményt: mindkettő Szent István magyar királyt ábrázolta. Jancsó Lajos öregdeák (kántor) örömmel mutatta meg neki magyar nyelvű énekeskönyvét, Kájoni János Cantionale Catholicumának harmadik kiadását (1805). 

Az 1991-es pápalátogatásra érkezett moldvai magyarok Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban templomi áhítattal állták körül a Magyar Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. …Szent István király, könyörögj a moldvai magyarságért! kéréssel köszöntek el tőle. Útban hazafelé egy 62 éves, nyolcgyerekes szitási (Bákó m.) asszony így beszélt öröméről: „Mikor ott, tudja-e kend, abba a nagy palotába néztük a Szent István koronáját, higgye el kend, én sok koronát láttam, úgy folytak a könnyeim a szememből. A boldogságos örömből többször es sírva fakadtam” – idézem Lukács Lászlót az Ezer év gyöngye: A magyar történeti néphagyomány köréből című könyvéből.

Vissza a természethez, vissza a gyökerekhez.

A ma megbomlott világában figyelmeztetően dobban Alain Delon szava:

„Hosszú és rendkívül szép életem volt egy olyan világban, amely, eleinte legalábbis, normálisnak tűnt. rendkívül aggaszt, hogy hova tart ez a kicsavart világ, kifordulva a természetesség és a normalitás tengelyéből. …kérem, a nagy Jaroslav Hašek (Švejk, a derék katona írója) szavaival: – Emberek, legyetek éberek, kirántják a szőnyeget a lábatok alól, és elveszik az utolsó jogot, hogy istenítsék az emberi természetet!”

Tűzijáték. Mintha a Tejút költözött volna közelebb…

Augusztus 20-án újból történetmesélő tűzijáték lesz Budapesten, a Duna fölött. Remélem, sokan fogjuk látni – élőben s a televízió képernyőjén sok csángó is. Tavaly a mese a honfoglalásról szólt, az idén felidéződik az azóta eltelt idő. Tavaly is vezérmotívum volt az élő természettel szoros kapcsolatot ápoló őseink világa. Idén, remélem, a mese fonalából felsejlik, hogy itt, a Kárpát-medencében ember és természet egységet alkot, akár mint Kohl Pista bácsi munkásságában. Természetesség és normalitás, amit a francia filmszínész csak remélni mer.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2022-ben, egy nap híján Szent Istvánkor