2023. január 29., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak?

Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak?

Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának,

Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának?


Mégis, hivatalból, ő lévén az ember,

Kinél a naptáros jobb időket rendel,

Varázsló-süvegét most is félrecsapva,

Üti a jövendő kongó űrét csapra:


Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,

Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,

A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, –

Ez legyen az új év legszebbik divatja!


Id. Jan Brueghel & Peter Paul Rubens Ádám és Éva a paradicsomban, 1615




Tóth Árpád Január című versében 1928-ban írta volt eme sorokat. Első új esztendei sétámra indulván, magam sem kívánhatok ennél többet, kedves Olvasóm.

Hatodikán a karácsonyi tizenketted zárónapja a vízkereszt, ekkor látogatták meg a napkeleti bölcsek a kisded Jézust.

Január.

„Nevében az istenek atyját őrzi, Ianust. Ha valaki nagy cselekedetre határozta el magát, Ianushoz imádkozott. Öreg isten lévén, bizonyára fárasztó volt neki, hogy erre-arra forgassa a fejét, s úgy vigyázza, hogy nem jön-e valamerről veszedelem. Ezért két arcot vett magára, s így kényelmesen őrködött.

A jelek szerint az őskeresztények nagyon kedvelték januáriuszt, mert a katakombák világa idején egy nápolyi származású hitvalló is az ő nevét vette fel. Ezt a leleményes őskeresztényt, kiben a későbbi Szent Ianuariust tiszteli az egyház, Diocletianus császár a vadállatok elé dobatta, de a vadállatok őt nem bántották. Eme csodás eset miatt úgy megijedt az illetékes császári kormányzó, hogy hamar lefejeztette – írta góbés csavarintásával Tamási Áron az Élet és Irodalom 1964-es 23. számában megjelent Hatvannégy elindult című esszéjében –, így folytatva: 

Mi, magyarok, kik a Mária-tiszteletben mindig elöl jártunk, Boldogasszony havának neveztük a januárt…

A nap januárban a Vízöntő csillagzat jegyébe lép; mi pedig az új esztendő ismeretlen tengerébe lépünk, s szeretnénk azon épségben átevickélni. Csónakunk legyen mindennap a szerencse, erőnk a szorgalom legyen, s tápláló madarunk a remény.”

Vízöntő hava január 21-én kezdődik. Addig még a bak havában járunk.

Gyakran előfordul a havazástalan évkezdetkor, hogy a lehűlő levegő nem tudja tartani harmatterhét, zúzmarásodik minden. A tiszta légtengeren ilyenkor látni a legmesszébb. Akár a Bekecsről, akár a csergedi tetőről, néha még a Somostető Nagyhegyszőlő felőli erdőnyiladékából nézve is naplementekor a déli-délnyugati látóhatár fölé kirajzolódik Erdély törtezüstben csillogó, hófödte természetes határa Havaselve felé, a Déli-Kárpátok vonulata.

A téli napfordulón jócskán túl már ugyan hosszabbodnak a nappalok, de este fél hat tájékán sötétség váltja fel a napszentület színeit a horizont fölött.


A látóhatár fölé kirajzolódik Erdély törtezüstben csillogó természetes határa, a Déli-Kárpátok


S varázscsapásra benépesül az ég. Nyugaton már a látóhatárhoz közelít a Pegazus csillagkép nagy négyszöge, melynek bal felső csillagából indul ki az Androméda csillagkép három csillagból álló íve. A középső csillaga felett kereshetjük az Androméda-galaxis halvány foltját – tőlünk 2,4 millió fényév távolságban van; igazán sötét helyről szabad szemmel is megpillanthatjuk. A Pegazus és az Androméda alatt van a halvány csillagok alkotta, nagy területű Halak csillagkép. Az Androméda alatt találjuk az apró Háromszög és Kos csillagképeket. A görög csillaghitben a Kos a híres aranygyapjú legendájával kapcsolódik össze. A Halak alatt helyezkedik el a Cet. Délen, alacsonyan kanyarog az Eridánusz, legfényesebb csillaga sajnos hazánkból sohasem látható. Magasan jár már a téli égbolt egyik legszebb csillagképe, az Orion, melynek fényes csillagok alkotta jellegzetes alakját könnyű észrevenni a déli látóhatár felett. Közepén helyezkedik el a három egy vonalban álló csillag alkotta „öve”, picivel ez alatt pedig a nagy Orion-köd. Tiszta, sötét égen szabad szemmel is megfigyelhető. Ez egy csillagközi gáz- és porfelhő, amelyben napjainkban is születnek csillagok. Távolsága 1300 fényév. Az Orion övét jobbra meghosszabbítva a Bika csillagképet találjuk. Ennek legfényesebb csillaga a narancsos színű Aldebaran, melyet a régi magyarok Bujdosók Lámpásának neveztek. Körülötte helyezkednek el V alakban a Hyadok nevű közeli nyílt csillaghalmaz tagjai. Az Aldebarantól északnyugatra apró csillagcsoportot látunk, amelynek csillagai egy parányi szekérformát alkotnak. Ez a Fiastyúk (Plejádok) nyílt csillaghalmaza. Ellenkező irányba araszolva az ég eleven abroszán, az égbolt legfényesebb csillagához jutunk. Ez a Nagy Kutya csillagkép főcsillaga. Mivel fényes, és hazánkból nézve sosem emelkedik túl magasra, fénye általában jellegzetesen „pislog”, „sziporkázik”. Ezt a szcintillációnak nevezett jelenséget légkörünk folyton változó fénytörése okozza. Délkelet felé látszik a Procyon, a Kis Kutya csillagkép legfényesebb csillaga, felette az Ikrek két legfényesebb csillaga: a Castor és a Pollux. Fejünk felett a Szekeres ötszög alakú csillagképe, legfényesebb csillaga a Capella; Mezopotámiában ezt a csillagképet kocsihajtónak képzelték. A legkorábbi időktől úgy ábrázolták, hogy kecskét vagy kecskegidákat dajkál az ölében. Később azt tartották, hogy ez az Amalthea nevű kecske, amely a görög mítoszban Zeuszt táplálta tejével. A Szekeres és a Kassziopeia között a Perszeuszt találjuk. Az Ikrektől keletre már felkelt a Rák halvány csillagképe, és néhány fokkal a keleti látóhatár felett az Oroszlán legfényesebb csillagát, a Regulust (Király csillag) is megpillanthatjuk.

Égi sétánk zárásával ereszkedjünk le a Gáspár–Menyhért–Boldizsár trióhoz – segítségül Tamási Áront hívom; ezt írta előbb említett esszéjében a Hatodik napról:


„Vízkereszt van … Valószínűleg annak emlékére, hogy ezen a napon keresztelték meg Jézust. ... afféle hitbéli homokszemek ezek is, melyek az időfolyónak a medrében lerakódtak, s közöttük, e homokszemek között, lerakódott aranypor is. ...Számomra pedig a valóság ...emléke, ezen a vízkereszti napon, a Három Királyokhoz fűződik, akik elzarándokoltak a Kisded jászolához. Azt regélik, hogy az elvadult Édenkert környékéről indultak el…”


A bűnbeesés előtti édenkert. Képzelt élővilágát tárja elénk a leheletfinom, élethű ábrázolás miatt Bársony jelzővel illetett id. Jan Brueghel. Az 1615-ben keletkezett Ádám és Éva a paradicsomban című kép emberpárját barátja, Peter Paul Rubens, az élővilágot pedig ő festette meg. Tíz évre rá, 1625. január 12-én költözött örök édenkertjébe.

De innen hadd folytassa megint Tamási:


„…a Csillag útmutatása szerint először Jeruzsálembe mentek, vagyis eltévedtek, mert a mágia akkor sem volt hajszálra megbízható tudomány. Ha Heródes útba nem igazítja őket Betlehem felé, talán a nevük sem maradt volna fenn. S ez kár lett volna a papoknak, s nekem is. Ugyanis akkor a vízkereszti házszentelés kiesett volna az én gyerekkori élményeim közül, s az pedig lelkileg és anyagilag is nagy veszteség lett volna. Hála azonban a három napkeleti bölcsnek, elemista koromban mindig egyik ministránsa voltam a papnak, s egész nap együtt jártuk a házakat, hogy azokat, régi szokás szerint, megszenteljük… Örültünk, ha valahol derék ajándékot adtak, mert az olyan háznál a mi számunkra is nem egy krajcárt, hanem egy piculát is eresztettek a szenteltvizes vödröcskébe. Azok a krajcárok pedig mind a két ministránsra néztek, s amikor estére kelve elosztottuk ketten a pénzt, bizony szép summát mondhattunk a magunkénak.

Mindig úgy léptünk a házba, hogy békességet kívántunk a háznak és a benne lakóknak. Aztán az a nap is az emlékek közé szállt, s a pénzt elköltöttük. S ebből pedig az a tanulság, hogy az idő elmúlik, és a pénz elfogy, de a békesség kívánalma örökké megmarad.”


A békesség örök érvényű kívánalmával maradok én is kiváló tisztelettel.

Kelt 2023-ban, vízkeresztkor, a farsang első napján


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató