Pilinkézz, porka hó! – Áprily Lajos 1965-ben megfogalmazott kérése szerint, hisz még nyakig benne pihegünk a télben.
A Magyarhoni Földtani Társulat az Év ásványa programjának választásán nagy fölénnyel nyert a csillámcsoport (régebben ablaktáblák készítéséhez, vakolatokhoz használtak csillámokat, manapság építőanyagok, festékek fontos adalékai) és a goethit (Johann Wolfgang Goethéről kapta a nevét, aki a Jénai Ásványtani Társaság elnöki tisztségét is betöltötte egykor) előtt az antimonit. Az ásvány rombos rendszerben kristályosodó antimon-szulfid (Sb2S3), az antimon (latinul stibium) fém legfontosabb érce (72% Sb). A nyelvújítás korában méltán kapta a dárdany nevet: formagazdag kristályai általában oszlopos, tűs kifejlődésűek, hosszuk akár a 20 cm-t is meghaladhatja. Kristályszerkezeti sajátosságai miatt az oszlopok, tűk oldalát alkotó egyik lap mentén kitűnően hasad. Puha, körömmel karcolható. Élénk fémfényű, ólomszürke kristályainak felülete – erős fény hatására különösen – gyorsan fénytelenre, feketére vagy tarkára futtatódik. Forró vizes oldatokból kristályosodó ásvány, általában az ércesedések késői, kis hőmérsékletű szakaszában képződik. Japán, Kína, Borneó, Franciaország, Peru és Mexikó polimetálos ércesedései mellett az egykori Nagy-Magyarország területéről a máramarosi, szigethegységi és felvidéki lelőhelyei a legismertebbek. Használják tűzgátló anyagokban, kerámiákban, üvegekben, fémötvözetekben (pl. ólommal az akkumulátorokban).
A Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövényszakosztálya is megválasztotta a 2023. év gyógynövényét: a vadgesztenyét (Aesculus hippocastanum). A Délkelet-Európában honos növényt a Kárpát-medencében díszfaként ültetik elsősorban városi környezetben. A Gerecse-hegység délkeleti lábánál Gyarmatpusztánál található Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű (22 hektár), elegyetlen vadgesztenye-állománya, a gróf Sándor Móricz által az 1830-as években épített vadaskertben. A vadgesztenye csökkenti az érfalak károsodását, érrendszeri problémák kezelésére kiválóan alkalmazható. Termésének magas szaponintartalma miatt a mosódióhoz hasonlóan használhatjuk ruhák mosására, de folyékony mosószerként is alkalmazhatjuk.
Szigethegységi dárdany
A gyarmatpusztai vadgesztenyésnél sokkal régebbi az a vadgesztenyefa-liget, amely egykor az Aranka Györgyék Erdélyi Nyelvmívelő Társaságának székhelyén, az Ebháton ma is álló – ma a milícia által birtokolt – épület udvarán volt. A kert szomszédos volt a Bolyai iskola pályájával, s mi, pályakölykök, előszeretettel onnan szereztük be ősszel a vadgesztenyebombákat. A felgazosodott pályát gondozó Szabó Tibi bácsi a gyomot kupacokba rakva égette el. Mi meg egy este a még izzó parázsba dugdostuk a vadgesztenyéket, amelyek felfőve hatalmas pukkanással dobták szét forró levüket. Volt is ebből aztán haddelhadd, mert a szétvetett zsarátnok begyulladt, s mi alig tudtuk eloltani a szétfröccsenő parazsat. Régi, megszépült emléke az akkori szeppenetnek.
Gyermekkorunk jelei – veszem a szót Francois-René de Chateaubriand-tól – ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített.
A pályát, az egykori gyümölcsöst – a svéd cirkusz „vendégeskedése” után – akkor még itt-ott vakondtúrások díszítették.
A Vadonleső program idén az év emlősének a közönséges vakondot (Talpa europaea) választotta. Szinte egész Európában elterjedt, a mocsaras, szikes területek és az intenzíven művelt szántók kivételével szinte minden élőhelyen megtalálható. Táplálékai mozgó férgek, csigák és rovarok. Az apró szemek, a fülkagyló nélküli fülnyílások, a hosszú, ormányszerű orr, mélysötétbarna bundája, hengeres teste utal föld alatti életére. Az állattal sokkal ritkábban találkozhatunk, mint a vakondtúrásokkal, amelyek akár 100 méternél is hosszabb, elágazó járatrendszerek levegőztető kéményei. A megjelenő túrások sok bosszúságot okozhatnak, de a járatok fellazítják a talajt, ők meg kártevő rovarokat fogyasztanak.
A természet törvényei a művészet törvényei is: a spontán kreativitás véletlenszerű játékai. Még a természetben fellelhető szépségek leglátványosabb apró részletei is minden indoklás nélkül tárulnak elénk: mi célt szolgálnak a csodálatos minták a pillangó szárnyain vagy a páva tollazatán? – költői kérdés. Megfogalmazója a 23 éve, 2000. február 19-én örök természetes környezetébe költözött Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser, az organikus építészet fura nevű osztrák mestere volt. A bécsi szecesszióból kivirágzott világnézete, filozófiai hitvallása egész építészetén végigvonul: az embert vissza akarja téríteni a természethez. Erre utal felvett művészneve is: Friedensreich = béketeli; Regentag = esős nap; Dunkelbunt = sötéttarka, Hundertwasser = száz víz.
22 éve, 2001. február 20-án halt meg Donella Hager Meadows, a huszadik század egyik legbefolyásosabb környezeti gondolkodója. Biofizikusként a rendszerdinamika viszonylag új eszközeit alkalmazta a fenntarthatóság globális problémáira. Az 1972-ben megjelent The Limits to Growth (A növekedés határai) szerzőjeként – a könyv több mint 9 millió példányban jelent meg 26 nyelven – megkérdőjelezte a Föld azon képességét, hogy a végtelenségig bírná az ember féktelen gazdasági terjeszkedését. 1992-ben a Túl a határokon c. könyvében adott számot addigi kutatásairól. 1996-ban megalapította a Fenntarthatósági Intézetet azzal a küldetéssel, hogy elősegítse a fenntartható rendszerekre való átmenetet a társadalom minden szintjén. Az intézet 2011-ben vette fel alapítója nevét. Meadows máig ható üzenete meglehetősen egyszerű: „Mi, emberek elég okosak vagyunk ahhoz, hogy összetett rendszereket és elképesztő termelékenységet hozzunk létre; minden bizonnyal elég okosak vagyunk ahhoz is, hogy mindenki egyenlően osztozzon a javakban, és biztosan elég okosak vagyunk ahhoz, hogy fenntartható módon kezeljük a természeti világot, amelytől mindannyian függünk.”
És megszívlelendő!
Február 21-re esik az idén húshagyókedd. Ünnepségek, népszokások kapcsolódnak e naphoz, sok helyütt karneválok, fesztiválok zajlanak. Francia neve Mardi gras, szó szerint kövérkedd. Angol neve Shrove Tuesday, azaz gyóntatókedd.
Ki-ki döntse el, vajon a mostani világhelyzetben, a fenntarthatóságot gyújtópontba állítva, kövérkeddre vagy gyóntatókeddre van-e szüksége az emberiségnek…
A völgyek vándora, Wass Albert versével búcsúzom mára, kedves Olvasóm.
Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó ti kegyetlen rózsaszín hegyek,
gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat! –
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.
Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre föl-vezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: „messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!”
Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint…
De útja völgy, jaj völgy maradt megint.
A hegyhátra kanyarodó út reményében, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2023-ban, negyedszázaddal Wass Albert halála után.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
