Reviczky Gyula Erdei dalával indulok e heti sétámra. Ha kedved tartja, jer velem, kedves olvasóm!
Vadvirágokat szedek
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
S haja hopp!
A madárral dalolok…
Szép világ te, jó napot!
E héten első természettudomány-történeti megállónk 1930. július 19. E napon temették a szegedi református temetőbe a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem utolsó, a szegedi utódegyetem első belgyógyász professzorát, id. Jancsó Miklóst. Kolozsváron 1892-ben avatták orvosdoktorrá. 1893-tól a kolozsvári belgyógyászati klinikán dolgozott. 1911-ben tanszékvezetői megbízást kapott, melynek haláláig eleget tett. Kutatási területe a malária kórokozójára és a gümőkór bacilusának vizsgálatára terjedt ki.
Jaj neked kánikula,
Ha Illés próféta a nyakadat megmossa.
Munkácsy Mihály: Parkban
Július 20. Illés napja, amúgy negyvenes nap a népi időjóslásban.
A bibliai Illés történetében történelem és mítosz keveredik. A zsidók Illést a Messiás hírnökeként várták. Eredetileg az évről évre eltávozó és visszavárt napistent jelképezte. A próféta napisteni múltja kitetszik a kalendáriumból is. Az Illés mennybemenetelét követő harmadik napon a Nap saját égi házába, az Oroszlán jegyébe lép. Ő és a görög Héliosz napisten rokonok. Mint Illés, Héliosz is tüzes szekéren utazott. A harci szekér persze nemcsak a Nap utazóalkalmatossága volt. A kocsizó népek körében minden megszemélyesített égi jelenés hasonló kiváltságnak örvendett.
Az ókorban a Nap július 21-23. közt lépett az Oroszlán csillagképbe. Ekkor még az oroszlán Dél-Európától Indiáig mindenütt nagy számban élt. Oroszlánt ölni a férfiasság próbája volt, de a fegyverek tökéletesedésével királyi passzióvá süllyedt. Eurázsiában való kipusztulta előtt – mint a királyok állata és az állatok királya – jelképpé nőtt az aranysörényű ragadozó: a nap jelképévé. Mint ilyen, a közelmúlt népművészetében is jelen van, ott is, ahol élő oroszlánt nem láttak soha.
Hogy az oroszlán a lángsörényű Nap jelképe lett, helyet kapott a zodiákus csillagképei között is. Az Oroszlán csillagképet az állatöv „királyának” tekintették. Legfényesebb csillaga, mely a nappályán trónol, a Regulus, a Királyfi csillag.
Az aratás
nem ismeri az érzelmességet,
de valami sajátságos ima leng
a földnek hajló kalászok felett.
Olvadt ólomként csillog a forró levegő.
Fürjcsirke szalad a kombájnvas előtt.
Állán a traktorosnak ütemesen
cseppen a verejték,
és a zsákoló izmai sajogva regisztrálják:
máma ez volt az ötvenedik zsák.
Kenyérszagú a föld lehelete.
Eszembe jut a nagyanyám szava,
mit a leejtett kenyérre mondott:
„Vedd fel, nanyójé, vedd fel s csókold meg.
Áldás az, s mennyi emberi munka
van az egyetlenegy falásban is!“
A fürjcsirkével fut tova a nyár
a zakatoló kombájnvas előtt,
s holnap tarlókon fütyörész a szél.
A kenyérszagú föld leheletével, Horváth István szavaival lépek tovább az időben.
Egészen 1738 júliusának 21. napjáig. Akkor temették Nagyszebenben Borosnyai Nagy Márton orvost. Gróf Teleki József pártfogásával került a hallei egyetemre, s ott szerzett doktori oklevelet. Disszertációjában az emberi léleknek a testre gyakorolt hatásáról írt 1718-ban: Dissertatio iuaug. medica de potentia animae humanae in corpus organicum sibi junctum. Visszatérve Kercisórán telepedett le, Teleki Józsefnél családi és uradalmi orvos volt. S botanikára, a scientia amabilisra oktatta a gróf feleségét, Bethlen Katát. 1732-ben az erdélyi gubernium főorvosává nevezték ki. Sokat dolgozott az 1738-as pestisjárvány elfojtásán, de végül ő is áldozatául esett a járványnak. Könyvtárát és növénygyűjteményét testvére, Borosnyai Zsigmond a nagyenyedi Bethlen-kollégiumnak adományozta.
Június 21-én, 2006-ban költözött csillagai közé Pál Árpád matematikus is. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakán végzi 1952-ben. A moszkvai Lomonoszov Egyetem matematika-mechanika karán szerzett doktori címet 1957-ben, az Astraea kisbolygó analitikus mozgáselmélete című doktori értekezése sikeres megvédése után. A Bolyai Tudományegyetemen, majd a Babeş–Bolyai Egyetemen előadótanár. Kutatásai a kisbolygók mozgását leíró differenciálegyenletekkel kapcsolatosak. Vezetése alatt Kolozsváron jelentős égi-mechanikai és űrkutató iskola alakult ki, s 1977-ben felépült az egyetem modern csillagvizsgálója a botanikus kert déli sarkában. Bolyai János – az ember és a tudós című emlékezése 1992-ben jelent meg. Az Európai Csillagászati Társaság egyik alapítója, a Nemzetközi Csillagászati Unió tagja. A 257005. számú kisbolygó az ő nevét viseli: Arpadpal.
Csendjükben roppan a ki nem mondható – Hadikfalva, a magyar temető sarka
1936. július 21-én született Kisgyörgy Zoltán geológus, helytörténész. A Bolyai Tudományegyetem geológia–földrajz szakát 1957-ben végezte el. Tanár Ozsdolán és Apácán, majd az erdővidéki szénbányák geológusa. Geológiai, bányaföldtani, őslénytani, barlangtani és vízföldrajzi szakdolgozatai a Földtani Közlöny, a Karszt és Barlang, az Aluta, a Revista Minerilor, az Acta Hargitensia szaklapokban jelentek meg. Székelyföld hasznosítható ásványkincsei, az ásványvizek és mofettagázok mint természetes gyógytényezők kutatása mellett érdeklődése kiterjedt az ipar- és tudománytörténet, a turisztika, a hely- és művelődéstörténet s a népművészet tárgyköreire is. Több mint kétszáz ilyen jellegű írása, cikke és tanulmánya hazai és külföldi magyar újságok és folyóiratok oldalain látott napvilágot. Közkedveltek a Megyei Tükörben közölt helytörténeti cikksorozatai. Több Háromszéket ismertető monográfia szerzője. Csupán néhányat sorolok fel közülük: Erdővidék, 1973; Őslények nyomában, 1976; Románia ásványvizei (társszerző: Kristó András), 1978; Háromszéki vártúra-kalauz, 2008; Harangoskönyv, 2010; Háromszéki borvizeskönyv, 2011; Székelyföldi mofettás könyv, 2017.
Július 22. a nándorfehérvári diadal emléknapja. 1456-ban e napon dőlt el, hogy a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg győzött az „ország kapuja” alatt. A török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen.
„A déli harangszó összekapcsolása a nándorfehérvári győzelem emlékével végeredményben a történelem nem gyakori önkorrekciói közé tartozik. A hagyomány a történelmi tévedést – egy általános európai keresztes hadjárat illúzióját – korrigálta azzal, hogy a déli harangszót a győzelemhez kapcsolta” – írja Szűcs Jenő.
Július 22-én emlékezzünk meg Jakab Elek művelődéstörténészről. E napon halt meg 1897-ben. Miután az 1848. május 30-ai erdélyi országgyűlés kimondta Magyarország és Erdély unióját, ő, Marosszék ítélőtáblai bírája, vitte meg a hírt a Batthyány-kormánynak. Bem József parancsnoklása alatt vett részt a magyar győzelmet hozó gálfalvi, piski, jádi és nagyszebeni ütközetekben s a vesztes temesvári csatában. Orosz fogság, nagyszebeni várbörtön következett. Közreműködött a Kolozsvári Nemzeti Színház, az Erdélyi Gazdasági Egylet működtetésében, illetve az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításában. Több mint száz szakcikke közül itt most csak a természettudománnyal foglalkozókat sorolom: Az erdélyi múzeum-egylet alakuló gyűlése, 1859; A közgyűjtemények tudományi értéke, 1876; A sólyom magyar történelmi jelentősége, 1876; A Teleki-könyvtár…, 1879; A bor az emberiség életében, 1882; Erdőink hajdan és ma, 1884; A székely múzeumokról, 1896.
1831. július 24-én halt meg Tomcsányi Ádám mérnök. Hazánkban elsőként ismerte fel az elektromosság alkalmazási lehetőségét az orvostudományban. Bölcsészdoktori, majd mérnöki oklevelének megszerzése után, 1790-től a budai egyetem fizikai tanszékének tanársegédje volt, majd néhány éves nagyváradi, illetve pozsonyi tanárkodás után visszatért Budára, és ott oktatott haláláig. Magyarországon úttörő monográfiát adott közre az elektromosságtanról, mely az elektrokémiára és az elektromosság orvosi alkalmazásaira is kiterjedt. Másik jelentős művét Kitaibel Pállal együtt írta az 1814. évi móri földrengésről.
Az égtől távozón,
nehezül vágyunk,
körözve konokul
föld felé szökünk,
mélyen a fák fölé,
neki a nyárnak,
ahol a gyümölcsök
késekkel várnak,
közel a magvak
termő szívéhez,
közel a gyökerek
kínfegyelméhez.
A Bukovinában, Hadikfalván, 1940. július 24-én született, de a Bácskából is kimenekült Tamás Menyhért költő a Férfikor című versében éppen erre a 85 évvel ezelőtti nyárra emlékezik.
Csitul s kopárul
ajkunkon már a szó,
csendjükben roppan
a ki nem mondható.
A Hűség is ránk talál,
újra mellénk ül,
s csak kitakart arcunk
marad fedezékül.
Mivel olyan közösségbe születtem bele – írja egy vallomásában –, amelynek külön sorsa van, az én első feladatom az, hogy erről a közösségről adjak számot. De úgy, hogy azzal ne csak magunkról szóljak. A székely őseim által Bukovinába kivitt, a nyelvújítást megelőző erdélyi magyar nyelvet használom. Próbálok másfajta ízt és hangsúlyt adni valaminek, ami egyszerre tegnapi és mai. Ez a feladatom (…)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
