Egy nappal államalapító Szent Istvánunk nemzeti ünnepe után, a nyár leheletének melegében, Lőrinc napja után tíz nappal még mindig a görögdinnyék bűvöletében élek. Nagyanyámmal valamikor a ’60-as évek közepén ilyentájt még hordtuk haza szorgalmasan hetente kétszer is a Nagypiacról a bánáti görögdinnyéket, amelyek az ebháti pince hűvös homokjára kerültek, sor(s)ukra várva.
A pince földjén hűsölnek a görögdinnyék… Ritkábban sárgadinnyék és zöldesebb cukordinnyék is megosztják társaságukat a Nagy Zöld Testvérekkel…
Mindez a pince hátsó traktusában történik, a pince végében, ahol téglából rakott fal állja a föld útját, hogy az ne omoljon időről időre saját magába. A fal úgyszintén kitéglázott mélyedésében… található a kalapács, drót, kénlap, kréta, U szög, gyertyacsonk és kukoricacsuhé. Mindezek hiányában a pince nem tudná ellátni feladatát, s nem lenne az élet működésének egyik tengelye azzal a bizonyossággal, hogy az itteni mélyedésben a felsoroltak mindig megtalálhatók. Még akkor is, ha odafent a fénylő világban a káosz kezdene belemelegedni a mesterkedéseibe.
A pince homálya, messzetűnt gyermekkor csodája. Ismerős-e a kép, kedves Olvasóm? E sorokat Faludi Ádámtól vettem. A dinnye ennek a poros nyári emlékgubancnak üzenete.
A pincében a pókhálós venyigenyalábokból folyton peregnek a porszemek, de ez inkább csak akkor érzékelhető, amikor baromfi kapirgál odafent, és megpróbálja becserkészni az egyre inkább elnehezülő kakas.
Egyszer egy tizenöt kilogrammos görögdinnye került hűvösre a pince végében.
Egyik dinnyetermesztő hozta a vasúton túlról, ahová évekig visszajárt családostul dinnyét termeszteni. Ivóvízért a pince előtti kúthoz járt, mert ezt minden érintett rendjén valónak találta. A pince előtti kútban pedig a környék legjobb vizét találhatta, amiből csekély energiaráfordítás árán megtölthette tárolóedényeit. Csak le kellett eresztenie a kútba az üres vödröt, aminek lópatkó billegett az oldalán, s így alighogy vizet ért a vödör, már merült is a szerencséje után. Aztán fel kellett húzni tele vízzel, kiemelni, kiönteni és visszaállítani a kezdő-helyzetet. A dinnyék elsősorban ennek a viszonylag rövid, de nagyon ésszerű és gazdaságos tevékenységnek köszönhették, hogy a pince lett ideig-óráig otthonuk.
Egy tizenöt kilogrammos görögdinnye…
Azt hittem, hogy ez a világ legnagyobb dinnyéje. Lementem hozzá többször is élete utolsó délelőttjén, hogy jól megnézzem magamnak, még így egészsége teljében. Ráültem. Évekkel később, amikor találkoztam Münchhausen báró úrral, tökéletesen megértettem, mit érezhetett az ágyúgolyón suhanva odafent, a messzeségben.
Tizenöt kilogrammos görögdinnye isten. A súlyát a mázsának köszönhettük. Azt, hogy megtudhattuk róla, milyen nehéz, mert a pince hátsó traktusába telepítése előtt az előszobai mázsán szédelgett, egyensúlyozott, míg a megmérettetés le nem zajlott.
Felkeltem róla, megpróbáltam megemelni… Ebéd után a dinnye megszűnt ágyúgolyó lenni, s javarészt a konyhaasztalra került. Akár egy félhold, egy fogyó Hold a kezemben, a Hold ezüst leve csurran hosszan, hidegen, végig a jobb karomon a könyökömig…
Ez a tizenöt kilogrammos görögdinnye… Ha meghallom valahol azt, hogy tizenöt kilogrammos görögdinnye, azonnal a pince végében hűvösödő istenségre gondolok. Görögdinnyére, kútra, vízre, mázsára, ebédre, nyárra és a kakas mesterkedéseire...
Almásy László emléktáblája Borostyánkő várában
Augusztus 21. Huszonhat éve annak, hogy 1993. augusztus 21-én elveszett egy NASA-űrszonda, amely a Marsot kutatta. Ez az esemény fogta vissza a kiteljesedő Mars-kutatásokat. Mára azonban már konkrét tervek vannak az első Marsra lépésről is.
1777. augusztus 22-én Mária Terézia hagyta jóvá az első Ratio Educationist, az új oktatási-nevelési rendszert, teljes magyar címén Magyarország és a társországok átfogó oktatási-nevelési rendszerét, mely először mondta ki, hogy a közoktatást „az összes polgárok minden osztályára” ki kell terjeszteni. Először lett a matematika, Magyarország története és földrajza mellett a természetrajz kötelező tantárgy az iskolákban. A Ratio Educationis mérföldkő a magyar iskolatörténetben, a magyar művelődés első egységes kódexe.
Rá nyolc évre II. József eltörölte a jobbágyság rendszerét Magyarországon.
És 125 évvel ezelőtt, 1895. augusztus 22-én született Almásy László Ede autóversenyző, pilóta, felfedező, Afrika-kutató. Felfedezte a Zarzura-oázist, feltárta a Líbiai-sivatag addig ismeretlen fennsíkját, a Gilf Kebirt. A történelem előtti korból származó sziklafestményeket talált az Uvainat-hegység barlangjaiban. 1935-ben egy olyan Nílus-szigeti törzsről tudósított, a magyarabokról, mely azzal a hittel tartotta magát magyarnak, hogy őseiket a XVI. században Szulejmán szultán telepítette oda az osztrákok országából. 1929-ben Egyiptomban repülőiskolát létesített, 1932-ben megalapította az Al-Maza repülőteret. 1949-ben egy vitorlázó repülőgépnek Párizsból Kairóba való vontatásával harmadmagával távolsági világrekordot állított fel. A kilencszeres Oscar-díjas Az angol beteg című filmben róla mintázták a sivatagkutató főhőst. Nevét a térképen a sivatag belsejében álló hegy, a Dzsebel Almásy őrzi. Ma Őrvidéken, Borostyánkőn az Almásyak vára emlékezik reá.
1915. augusztus 22-én, 105 éve Kanadában megszületett James Hillier, az elektronmikroszkóp feltalálója. Az eredetileg művésznek készülő Hillier igen tehetségesnek bizonyult matematikai és fizikai tudományokban is, így szerzett ösztöndíjat a torontói egyetemre. Diáktársa, Albert Prebus közreműködésével 1937-ben készítette el a hétezerszeres nagyításra képes mikroszkóp modelljét – akkoriban az optikai mikroszkópok mindössze 2000-szeres nagyításra voltak képesek. A műszer fénynyaláb helyett elektronnyalábbal működött, és mivel az elektron hullámhossza rövidebb, mint a fényé, így nagyobb felbontást és mélységélességet tud produkálni.
1609-ben, augusztus 23-án Galileo Galilei bemutatta az első csillagvizsgáló teleszkópot. E nap tekinthető a távcsöves csillagászat születésnapjának.
Augusztus vége. A rózsák még betegesen ragaszkodnak a virágzás jogához. Sok fa másodjára bontja megcsappanó számú virágát – az akácok mellett idén vadgesztenyék, mályvarózsák, sőt liliomfák is másodvirágzanak már.
Beteg rózsák utolsó illatától
Mámoros ez a nyárutói éjjel,
Mosolygva virraszt a nagy csillagtábor,
Fényét a hold pazarul hinti széjjel.
Szent éjszaka. Egy dalt neked, amellyel
A beteg rózsák haljanak meg szépen,
Eltelve bágyadt csillagszerelemmel,
A csillaghullás áldott idejében.
Kirévedek a kéklő éjszakába.
Kelet felől szelíden, szépen, halkkal
A napnak első mosolyára várva,
Menyasszonyként pirulni kezd a hajnal.
...Öreg karosszék, ez fiúk, a vágyam,
Hol egykoron majd csöndes nóta mellett
Felejtem nyárutói éjszakákon
A letört szárnyat, a megölt szerelmet!
Beteg rózsák utolsó illatával
Ha megtelik majd szívem csöndes éje,
Mint az a csillag ottan, úgy enyésszem
A rózsaszínű virradati fénybe!
Beatus ille... azaz A boldog Ő. Juhász Gyula versével búcsúzva augusztustól, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2020-ban, augusztus harmadik dekádjának elején
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
