2019. szeptember 20., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szívem,

daloljatok és mondjátok: igen.


Hurrázzatok e nyári hajnalon,

ne hagyjatok ködökbe hajlanom.


Korán keltem. Fölhúzom a rolót.

A nyári nappal együtt lángolok.


Most kikiáltom, élni, élni szép.

Boldog, ki él és boldog, aki lép.


A jó élet – július közepén, amikor embernek, állatnak, városnak, falunak jó a nyár melege. A fővárosba szakadt Kosztolányi Dezső így dicséri a nyár közepét.


(…) Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,

elszívni a dívánon egy szivart.


Ó július, aranyos a ködöd,

torzult ajakkal tüzet gügyögök.


A vörös nyár zúgása bátorít,

én, élet atlétája, állok itt.


Szaladni tudnék, nem tudom hová,

szeretnék élni, végtelen soká.


Száz évig, míg a testem megtörik,

szeretnék élni, élni örökig.


(…) Jó emberek, ezt kéri társatok,

csak talpalatnyi földet adjatok.


A végtelenben egy kicsi helyet,

hol meghúzódhatom és élhetek.


Ahogy Kosztolányi, úgy a 483 évvel ezelőtt, 1536. július 12-én meghalt Rotterdami Erasmus is minden idejét az irodalomnak szentelte. Az észak-európai humanizmus legjelentősebb képviselője a tiszta latin nyelvet mindenek fölé helyezte, akár Kosztolányi a miénket. Az 1509-ben kiadott A balgaság dicsérete az egyetemes gondolkodás máig ható műve.

Ugyancsak július 12-én, 115 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Pablo Neruda. A vasutas apától származó irodalmi Nobel-díjas chilei költő már 15 éves korában díjat nyert verseivel. Egyetemista korában vette fel Neftalí Ricardo Reyes Basoalto költői nevét a cseh író, Jan Neruda tiszteletére.


Úgy jársz a hegyeken, akár a könnyű szellő,

vagy a gyors zuhatag, mely a hóból szakad le,

s repdeső fürtöd olyan, mint a napfényt

csipkéző lombok dísze a magasban.


A Kaukázus minden fénye testedre ömlik,

mint egy pici edénybe, amely sosem telik meg,

s melyben dallá s ruhává változik át a víz, a

folyó minden cseppnyi rezdületére.


Fönt mégy a hegygerincen, az ősi hadiúton,

lent háborogva csillog, mint kivont kard,

nagy sziklák ásvány-keze közt a tajték,


míg a sűrű bozótból váratlanul belédszúr

egy-egy kék virág villáma vagy ága,

s mint rezge nyíl, egy vad erdei illat.


Fecsketárnics – váratlanul belédszúr egy kék virág villáma


Az élő természetben élő ember szemével látja a világot, az egész földet. (Gyönyörű poémát írt Budapesthez valamikor az 1950-es évek derekán.) A Száz szerelmes szonett 18. darabja is ennek bizonyítéka. Francia szakon végzett, diplomataként utazta be a kerek világot, de kérésére szülőháza kertjében pihent meg végleg 1973-ban.

Július 14. A franciák legnagyobb nemzeti ünnepe. 230 éve, 1789-ben e napon rombolták le a Bastille-t.

Július 15-én, 1751-ben született Kolozsváron Gyarmathi Sámuel orvos, műszaki alkotó és nyelvész. Kolozsvárott, Nagyenyeden és Bécsben tanult, 1782-ben avatták orvosdoktorrá. Egész életében a magyar nyelvészet, a természettudományok és azok gyakorlati alkalmazása álltak érdeklődése középpontjában. Az első magyar hírlap, a Rát Mátyás által 1780-ban Pozsonyban megindított Magyar Hírmondó állandó munkatársa volt. 1784-ben – alig fél évvel a Montgolfier fivérek léggömbkísérlete után – Gyarmathi Pozsonyban léggömböt készített és bocsátott fel. Sikeres kísérletét hamarosan megismételte. Jeles minerológus volt; a nagyenyedi főiskola számára 425 darabos kőzetgyűjteményt vásárolt – ennek jegyzéke máig fennmaradt. Az Okoskodva tanító magyar nyelvmester című munkáját az erdélyi országgyűlés javaslatára adták ki. Göttingában írta főművét, az Affinitast; ebben a modern összehasonlító nyelvtudomány alapelveit fektette le. Kéziratban maradt naplójegyzeteiben így értékeli saját működését:

„Göttingából én hoztam Erdélybe legelébb a sárga krumplit, az úgynevezett Zucker krumplit, mely mind a Luftbalonnál, mind az első magyar tragoediánál becsesebb tárgy előttem.”

176 éve, 1843. július 16-án született Fodor József, a higiénia egyik ismert magyar művelője, a közegészségtan első hazai egyetemi előadója. A pesti tudományegyetemen szerzett orvos-, majd sebészdoktori oklevelet. Tanársegédként államorvostant, a mai igazságügyi orvostannak megfelelő tárgyat oktatott az egyetemen. Németország, Hollandia, Franciaország és Anglia közegészségügyi viszonyait tanulmányozta, s hasonlította össze az ottani körülményeket a hazai helyzettel, és javaslatokat tett a magyar közegészségügy javítására. 1872-ben Kolozsvárott lett az államorvostan tanára, majd 1874-ben Budapesten ő szervezte meg a közegészségtani tanszéket, s készítette el az oktatási programot. Elsőként bizonyította a víz tífuszt terjesztő szerepét, s indította meg hazánkban a bakteriológiai kutatásokat. Kezdeményezője volt az iskolaorvosi hálózat megteremtésének, az egészségügyi ismeretek széles körű terjesztésének. Javaslatot dolgozott ki vízvezeték- és csatornahálózat kiépítésére. Széles körű oktató-, kutató- és szervezőmunkája közben, ereje teljében, 58 évesen halt meg.


Hófehér ingben állok a nyár közepén.

Illatos földeken súlyos a kéve.

Dicsérni termést magasról zuhan a fény,

zümmög a táj és az idő zenéje.


Ó, gyönyörűen húzza az ős zenekar,

dallammá vált most az idő futása.

Két fülem sírást hallani sose akar,

csak azt, ha ezüstben zokog a nyárfa.


Illat és fény és éltető nagy muzsika!

Mindennél mohóbban issza az ember.

Így lesz részeg e küszködő bolygó fia,

s gyönyöre kurta, de fölsírni nem mer.


Így vagyok én, a gondjaim fénysebesen

beértek, köröttem kórusba állnak.

Orkánt legyőző húrokon szólnak nekem,

s tüneményt vesztve a szív belesápad.


– írja Nagy László a Rapszódiában. 94 éve, 1925. július 17-én született a költő.


(…) Vágyak térképét olvasom – ez a parancs.

S szívem a holnapok dalát megsejti.

Vágy-tagadónak átok és szégyen-agancs

vastagszik fejére, el sose ejti.


Visznek a percek, zablátlan, erős fogat.

Nekem a jelenkor nem puha fészek.

Más lesz az élet, fejünkbe új titkokat

súgnak a sejtek, tengerek, ércek.


Gondok kórusát nem lehet leinteni.

Zúgjon, csak búgjon, az erők vajúdnak.

Nehezül szívem, vaksors már nem viheti,

mint a madárpelyhet orrán a dúvad…


Érzem, ott fenn a férfikor napja delel.

Elpereg számból az ifjúság méze.

Mégis a drága szerelem nem hamvad el,

csupán komorabb lesz új csillagképe. (…)


Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2019-ben, július második dekádjába lépve, dagadó holdkor

Dicsérni termést magasról zuhan a fény, zümmög a táj és az idő zenéje