2020. szeptember 23., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Saint Malótól délkeletre, egy ősidőktől lakott, sziklás területen fekszik Dol-de-Bretagne falu. A legtöbb breton településhez hasonlóan ez is a 6. században alakult ki. Első püspöke Szent Sámson volt, Bretagne hét alapító szent püspökének egyike. Az általa alapított doli apátság egyházmegyei központként működött a Karoling-korban a hét zarándokút egyik állomásaként. A 9. században a vikingek kifosztották, úgy tűnt, hogy Normandiához csatolják, de a bretonok elűzték őket. Később még egyszer kifosztották és felégették a települést.

Hódító Vilmos is ostromolta a várost, támadása megjelenik a bayeux-i kárpiton is. 

A ma is látható katedrálist a 12. században kezdték építeni, a Bretagne-ban ritka angol-normann stílusban. Hasonló templomok Nagy-Britanniában vannak.

A százéves háború végére a város nagyon leszegényedett, a háborúban, 1437-ben egy angol támadás következtében lakosságának harmada hajlék nélkül maradt, a város faluvá vált. 

A lakosság kedvezően fogadta a francia forradalom által hozott változásokat, ezt tanúsítják a forradalom idején, de később is lezajlott ünnepségek, mint például XVI. Lajos kivégzésének évfordulja (1795-től), az Első Francia Köztársaság megalakulásának évfordulója (szept. 21.), és a tény, hogy Dol-de-Bretagne-ban a székesegyházat istállónak, majd raktárnak alakította át a polgárság.

A település neve Dol volt, a Dol-de-Bretagne nevet 1924-ben vette fel. A német megszállás alól 1944 szeptemberében szabadította fel az amerikai gyalogos hadosztály.

A falu főutcája közelében kialakított parkolóban szállunk ki az autobuszból, és indulunk gyalogos városlátogatásra a Stuart nevű nagysétányon. Ebben az utcában van a város és az idevalók szerint egész Franciaország 

legöregebb háza, amely a 15. századtól áll változatlanul. Jellegzetes breton ház, időtálló gránitkockákból épült. A gránitból épült házak mellett gyakran kolombázs házak is láthatók. Az utca az innen származó Stuart (kiejtése: Sztjúört), de az erdélyi köztudatban egyszerűen Stuárt) családról kapta a nevét. A doli család egyik tagja Skóciában örökös udvarmesteri (angolul steward) méltóságot szerzett, innen ered a Steward név, a családból több skót és angol uralkodó került ki, a Stuart formát a tragikus sorsú királynő, a világtörténelem egyik legismertebb alakja, Stuart Maria használta először.

A sétálóutcáról letérve, „toronyiránt” a doli katedrálishoz megyünk. A római katolikus székesegyház Szent Sámson nevét viseli, kezdetben román, majd nagyobb részét gótikus stílusban (12-13. század) építették, két tornya közül az egyiket 1300-ban fejezték be, a másik mind a mai napig befejezetlen. Régi bútorzata elpusztult, jelentős károkat szenvedett a francia forradalom egyházrombolása miatt. A nagy, gránitból faragott főbejárata fölötti íven Krisztus életéből és szenvedéséből ihletett, szép, kőbe faragott szobrokat láthatunk, keleti kapuján Szűz Mária életével kapcsolatos eseményeket jelenítettek meg az egykori kőfaragók, nyugati kapuján szentek szobrai, köztük Szent Sámson életével és halálával kapcsolatos díszítőelemeket láthatunk. A székesegyház közelében van a település múzeuma, ahol számtalan értékes breton egyházi és világi tárgyi emléket állítottak ki. 

Dol-de-Bretagne közelében terül el a Champ Dolent, vagyis a „Dol mezeje”, ahol a breton félsziget nevezetességei, a menhirek legszebbike és legmagasabbika áll. A menhir a megalit kultúrából (Kr. előtt 2000-3000) származó, függőlegesen felállított hatalmas kő, amiről a carnaci látogatásunkkal kapcsolatos részben bővebben szólunk.

Menhir


A Dolent mezőn látható menhir magassága közel tíz méter, vörös gránitból készítették, kb. 100 tonna súlyú, ovális és sima felületű óriáskő (megalit, monolit). A főút közelében, egy piknikmezőnek bekerített területen áll, de szabadon látogatható. A kő mellett rövid leírás is olvasható a történetéről. Egy időben keresztet is helyeztek a tetejére, hogy keresztény emléknek mutasson, valójában nem az, el is távolították róla. 1889-től történelmi emlék Franciaországban. Keletkezése idején a mező mocsaras volt, de ez a hely mintegy 30 méterrel kimagaslik a környezetéből. Négy-ötezer éve élt készítői teljesítménye csodálatra méltó, tiszteletet érdemel, a négy kilométerre fekvő mont-doli kőbányából hozták ide egykor. Sok legenda született eredetéről, ezek közül a legismertebbek:

Az égből pottyant le, hogy szétválasszon két felhergelt testvért, akik közel voltak ahhoz, hogy megöljék egymást; Caesar helyezte oda, amikor elfoglalta Galliát; A Szent Sámson-székesegyház építése idején a sátán ezt a követ dobta le, hogy szétzúzza a székesegyházat, de a kő csak a katedrális északi tornyát találta el, amelyet nem is építettek újra, aztán a kő arra a helyre repült, ahol most is áll; Maga a sátán vált kővé, amikor Szent Sámson az első templomot építette a közelben; Mikor meghal valaki, a kő mindig leereszkedik egy kicsit a földbe, és amikor teljesen eltűnik, eljön az utolsó ítélet és a világvége; A tradíció szerint a frankok egyik királya itt ütközött meg rebellis fiával.

Fotószünet után továbbutazunk Dinan városába.

Dinan történelmi város, Dinard üdülővároshoz hasonlóan a Rance folyó bal oldalán, egy breton fjordnak nevezett szűk völgyből kimagasló fennsíkon fekszik. Idegenvezetőnk szerint a város olyan szép és különleges, hogy csak a Disney meséiben van hasonló, a való életben „nincs is”. A legtöbb, festői környezetben épült szép város a modern világban kereskedelmi várossá alakul, elveszíti varázsát, de Dinan nem tartozik ezek közé. Méltán viseli a „történelmi és művészetek városa” címet. Számos képzőművész, szobrász, metszetkészítő, könyvkötő, üvegfúvó él ott.

Dinan falai és a kikötő


Igazi meseváros, talán a legszebb Bretagne-ban, félig fából készült kolombázs épületei közül nem egy még a 14. században épült, és a várost körülölelő erődítmény széles falainak nagy része épen fennmaradt négy monumentális kapuval, a falakon órákig lehet sétálni. 

Az autóbuszról a város főterén szállunk le, Bertrand du Guesclin lovag szobra közelében. A lovas szobor a lovag nevét viselő téren azon a helyen áll, ahol 1364-ben a hős egy angol bajvívót legyőzött párviadalban, minek eredményeként a várost ostromló angol hadsereg feladta a harcot, és örökre elvonult a város falaitól.

A főtértől valódi középkori hangulatot árasztó, szűk mellékutcákon megyünk a város másik nevezetessége, az óratorony irányába. Itt mintha megállt volna az idő. A 15. században épült óratorony kilátójához 158 lépcső vezet, de megéri a fáradságot a városra és a környékére nyíló kilátás miatt, szép időben egészen Saint-Malóig, sőt, Mont-Saint-Michelig is el lehet látni.

A város másik nevezetessége a Saint Sauveur- (kiejtése: Szent Szovör) bazilika. A székesegyház legrégebbi részét a 12. században építtette román stílusban egy, a szentföldi keresztes háborúból visszatért lovag. A 15. században jelentősen átalakították, kibővítették. Du Guesclin lovag szíve itt van elhantolva. Kolostora a 13. században épült. A székesegyház mögötti angolparkon keresztül virágokkal szegélyezett sétány vezet az erődítmény falához és egyik bástyájához. A sétány végén gyalogátjárót nyitottak a várfalban. A fal másik oldalán csodálatos kilátás nyílik a „kanyon” mélyén kanyargó folyóra, a kikötőre és a 40 méter magas, 250 méter hosszú viaduktra, amely átível a folyó völgyén, összeköti a kanyon két oldalát. A folyóhoz lefelé hosszan elnyúló, cikcakkos, csigalépcsőszerűen kiépített út vezet. 

Dinan, öreg faépület, patika és utcai zenész


A folyó partján sétálunk tovább a viadukttal szembeni több száz éves kőhídhoz, ahonnan a kikötő teljes szépségében tárul elénk. A kikötőből északi irányba egész Saint Malóig lehet hajókázni, jó lenne egy hajókirándulásra elmenni, de erre nincs időnk. 

A Rance folyó partjától a kikötőt és a várost összekötő Rue Jerzual nevű keskeny és meredek utca évszázados házai között térünk vissza az autóbuszhoz, és utazunk tovább a breton félsziget nyugati részébe. 

Nyugat-Bretagne határa közelében, az Oust folyócska mellett terül el Josselin városa, a híres-neves breton fejedelmi Rohan (kiejtése: Roán) család ősi fészke. A Rohan család rokonságban állt Európa legtöbb uralkodó családjával. Gyönyörű romantikus várkastélyuk egyik oldala masszív bástyáival az Oust partján áll, a másik oldala a dombra épült település egyik utcájáig ér fel, a szintkülönbség legkevesebb 15 méter. A város felőli oldalon helyezkedik el a kastélyrész, amelyet a 15. század végén elkészült formájában állítottak helyre, ugyanis a hugenottákkal szimpatizáló Rohanok várkastélyát és kilenc bástyájából hatot Richelieu bíboros leromboltatott. Az újjáépített, több mint 70 méter hosszú kastély földszintje látogatható, emeletein a család leszármazottjai laknak. A kastély méreteire jellemző adat: ebédlője 160, a szalon (társalgó) több mint 200 négyzetméteres. Könyvtárában értékes régi könyvgyűjtemény látható.

Josselin, a Rohanok kastélya

Josselin városkának magyar vonatkozása is van. Temetőjében nyugszik Szabó Zoltán író, falukutató, lap- és könyvszerkesztő, a magyar szociográfiai irodalom klasszikusa. A kommunista hatalom miatt vándorolt ki előbb Angliába, majd Franciaországba. Spectator álnéven évekig a Szabad Európa Rádió, a BBC és az Amerika Hangja munkatársa volt. Élete utolsó éveit Josselinben töltötte.

A nap már lenyugvóban volt, amikor továbbindultunk éjszakai szállásunkra, Quimperbe.