„…a világ arca megváltozik”

Gyermekláncfűből, fűzfavesszőből hangszert készítettek, állatokról szóló tudásukat mérték össze, erdélyi földrajzi és történelmi nevezetességekkel, számokkal és híres emberekkel kapcsolatos ismereteiket bizonyították és egy angol nyelvű jelenetet is bemutattak a tizenhatodik országos Kurutty verseny résztvevői. A kisdiákok játékos vetélkedőjének a Nyárádmente városi zajtól védett, mesebeli vidéke, a csíkfalvi Tündér Ilona völgye panzió adott otthont. Az idei „kuruttyolást” a tavalyi győztes csapat, a nyárádszeredai Unka Porontyok tanintézete szervezte meg. A verseny helyi koordinátora Kátai Judit, a Deák Farkas Gimnázium pedagógusa volt.

 – Ezen a versenyen minden a környezetismeret körül csoportosul, ezen belül pedig a helyszínül szolgáló tájegység jellegzetességeihez kapcsolódik. A körzeti szakaszon a Nyárádmentén élő vadállatokról, a megyein a háziállatokról szólt számos feladat, az országos szakaszon pedig az itteni teljes állatvilággal kapcsolatos tudnivalókra irányult a próbák nagy része. A Kurutty legfőbb erénye, hogy tanulni tanít – tudtuk meg a szervezőtől, aki az előkészületekről is beszámolt. A nyárádszeredai gyerekeknek kilenc pedagógus segített a felkészülésben, valamennyi tanítónő egy bizonyos témakörben vállalta a pluszmunkát. A helyi kisdiákok a marosvásárhelyi Dacia Gimnázium Bogarászók csapatával, az aradi Csiky Gergely Gimnáziumból érkezett Aradi tigrisekkel, a nagyváradi Világatlasz és Tündérrózsák csapattal, a Beszterce megyei, magyardécsei Szemfülesekkel, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Elméleti Líceum Aranyhal és a Hargita megyei, kápolnási Kriza János Gimnázium Vadrózsák csapatával, a nagyváradi Holdfénnyel, illetve a Szatmárnémetiből érkezett x5 csapattal mérte össze tudását, ügyességét. A vetélkedő után kézműves-tevékenységen vettek részt, agyagoztak, lovagoltak és barantabemutatót is láttak a „kuruttyolók.”

Játék a nyitott térben

 Miközben a zsűri a végső eredményeket összesítette, Kurkó Istvánt, az 1999-ben elindított vetélkedő ötletgazdáját kérdeztük a Kurutty-születés miértjéről és a mostanáig megtett útról. 

 – A kilencvenes évek végén kizárólag egyéni versenyek voltak, amelyek úgy zajlottak, hogy a diákokat beterelték egy terembe, ahol nem lehetett mozogni, jobbra-balra nézni. Ezekre a negatívumokra adtunk választ a Kuruttyal, amely egy nyitott térben megvalósuló játékra épül. Hosszú kutatás, kérdőívezés eredményeképpen találtuk meg azokat a témaköröket, amelyekben a gyerekek szeretnének új ismereteket szerezni. Ez a vetélkedő a természetes gyermeki kíváncsiságon alapszik. A mostani verseny is azokra a dolgokra irányítja a figyelmet, amelyeket mindenkinek tudnia kell, azt szeretnénk hangsúlyozni, mennyire fontos az, hogy együtt tudjunk élni a természettel, és hogy úgy szervezzük tevékenységeinket, hogy azokban a természet segíteni tudjon nekünk – összegzett a verseny megálmodója, majd a heterogén csoportok jelentőségére hívta fel a figyelmet. 

 – A gyerekek így megtanulják, hogyan kell a különböző életkorú társaikkal együtt dolgozni, és megtapasztalják, hogy egy csoportban a legkisebbre is szükség van. Egy csoport akkor erős, ha a tagjai együtt tudnak működni egy bizonyos ügy érdekében. A Kurutty versenyen ez az ügy mindig egy produktum, ezeken az együttléteken elkészül valami. Most például a csízió mintájára született egy tudománytár, amit szeredáriumnak neveztünk el, és tartalmazza mindazt a tudást, amit a gyermekek magukkal hoztak.

Az Unka Porontyoknál maradt a babér

A „kuruttyolók” díjazása előtt a zsűri elnöke, Balás Árpád nyugalmazott földrajztanár értékelte a vetélkedőt. 

 – Alaposan felkészültetek, csak így tovább. Most egy nagy épület alapjait rakjátok le. Az a cél, hogy ne csak egy tantárgyból legyetek jók, hanem legyen rálátásotok mindenre, a természeti, illetve a társadalmi környezetünkre is – mondta a zsűri elnöke, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy vannak, akik bizonyos témakörökben a legtöbb pontot szerezték, és mégsem dobogósak, de nem is ez a lényeg. – Az igazán fontos az, hogy emlékezni fogtok arra, hogy zöld sapkát viseltetek, lovagoltatok, íjjal lőttetek – hangsúlyozta Balás Árpád, majd jó egészséget kívánt a gyerekeknek, és azt, hogy legyen mindig kihúzva az antennájuk. 

A tanfelügyelőséget képviselő

Mátyás Emőke Éva nyárádmenti születésűként azt emelte ki, hogy nagyon büszke a város pedagógusaira, és reméli, hogy jövőben is találkoznak a kuruttyolók nagy családjában. 

 – Nincs rangsorolás, az, hogy ki mennyi pontot gyűjtött, a mai nap eredménye, lehet, hogy holnap másként lenne – mondta az eredményhirdetés előtt Kurkó István. Szavai hamarosan be is igazolódtak a helyezéseket illetően, ugyanis valamilyen témakörben minden csapat megkapta a legjobbnak járó elismerést. A tanügyminisztérium dicséretében az Aradi tigrisek, illetve a nagykárolyi Holdfény részesült, harmadik díjat a Tündérrózsák kapott. A Napsugár gyermeklap kitüntetettjei a kápolnási Vadrózsák, a kolozsvári Aranyhal és az Unka Porontyok lett, az első két csapat egyéves Napsugár-előfizetéssel, illetve a Nagy magyarok című füzettel gazdagodott, a harmadik csapat jutalma pedig egy illyefalvi táborozás. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat egyik ajándékát, a tengerparti táborozást a Tündérrózsák, a budapesti gyermeknapozást a Világatlasz és a Holdfény kapta. A Népújság díjával a marosvásárhelyi Bogarászók csapatot, a nyárádszeredai Unka Porontyokat, az anyanyelvi próbán legtöbb pontot gyűjtött Holdfényt, illetve a két legkisebb, előkészítő osztályos versenyzőt, Bárdos Ingridet és Kiss Virág Sárát, a két nagyváradi csapat egy-egy tagját jutalmaztuk. A Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal kitüntetését, a Bocskai István fejedelmet ábrázoló festményeket a Világatlasz, a Tündérrózsák és az Unka Porontyok kapták. Számos elismerést vehettek át a gyerekekkel 

„kuruttyoló” pedagógusok és a vendégdiákokat elszállásoló nyárád-szeredai szülői közösség is, a nagydíj és a jövő évi Kurutty szervezési joga pedig újra a legnagyobb pontszámot elért Unka Porontyokat illeti meg. A kisdiákok ezúttal is megkapták a részvételért járó zöld szalagot, akinek pedig a korábbi versenyekről kigyűlt a négy vagy annál több szalaga, beválthatta azt egy emléklapra, melyen ez állt: „Ha sok kis ember sok kis helyen sok kis dolgot megtesz, a világ arca megváltozik”.