A Csíkszeredai Régizene Fesztiválon

*A Codex  együttes
Fotó: Szigeti Vajk István

Jubileumok, találkozások 

Egy hét zenei utazás, közösségi élmény és felejthetetlen találkozások után vasárnap este lezárult a 2026-os Csíkszeredai Régizene Fesztivál. Az idei kiadás a Fantasia mottó jegyében arra vállalkozott, hogy bemutassa: a régizene egyszerre őrzi a múlt emlékeit és ösztönöz alkotó szabadságra. A fesztivál középpontjában a lant gazdag európai hagyománya állt, miközben három meghatározó jubileum – Bakfark Bálint halálának 450., Tinódi Sebestyén halálának 470. és John Dowland halálának 400. évfordulója – is alkalmat adott arra, hogy a közönség új nézőpontból fedezze fel a reneszánsz és a kora barokk zenei világát.

A fesztivál ideje alatt 32 program valósult meg 11 helyszínen, köztük 15 koncerttel, több mint 250 fellépővel 6 különböző országból. A magas színvonalú hangversenyeket tudományos előadás és zenés kerekasztal-beszélgetés egészítette ki, míg a gyermekfoglalkozások és a reneszánsz gyereknap a legfiatalabbakat vezette be a régizene világába. A Régizenei Nyári Egyetem részeként minden hétköznap reggel ingyenes, bárki számára nyitott historikus táncoktatás várta a résztvevőket Kovács Gábor vezetésével, így a fesztivál nemcsak hallható, hanem átélhető közösségi élménnyé is vált.

Köszönjük a szavakban aligha megfogalmazható zenei élményt valamennyi fellépőnek, akik tehetségükkel, elhivatottságukkal és egyéni művészi látásmódjukkal gazdagították az idei fesztivált. Név szerint: Codex (RO); Pax et Bonum kamarakórus (HU); Csörsz Rumen István & Fehér Árpád (HU, RO); Ars pro Toto (RO), Concerto Spiralis (RO, HU, CH) & Kónya István (HU); Kamerata Barcense (RO); Vitárius Piroska & Fülöp Mária (HU, CH); Baroque Festival Orchestra (RO, HU, BE, FR); Tessa Roos & Peter Croton (CH); Carmina Renascentia (RO); Barozda (SE, HU, RO); Laudate kamarakórus & Campanella gyermekkar (RO); Musica Historica (HU); Amaryllis régizene együttes & Passegio historikus táncegyüttes (RO).

Az idei fesztivál egyik legmeghatározóbb eseménye kétségtelenül a fesztiválalapító Barozda együttes fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő hangverseny volt. A Mikó-vár udvara zsúfolásig megtelt: rengetegen gyűltek össze, hogy együtt ünnepeljenek az együttessel, amely fél évszázada meghatározó szerepet tölt be Erdély zenei és kulturális életében. A közös éneklés, a megható pillanatok és a hosszú percekig tartó vastaps nemcsak egy jubileum méltó megünneplését jelentették, hanem azt is megmutatták, hogy a Barozda zenéje ma is élő közösségi élmény, amely nemzedékeket köt össze. Az este a fesztivál történetének egyik legemlékezetesebb pillanatává vált.

Szintén jubileumot ünnepelt a harmincéves Codex régizene együttes, amely a nyitóhangversenyen méltó módon idézte fel az elmúlt évtizedek értékteremtő munkáját. A fesztivál egészét áthatotta az a gondolat, hogy a hagyomány csak akkor marad élő, ha minden nemzedék újraértelmezi és továbbadja azt.

A Régizene Fesztivál szerves része, a Régizenei Nyári Egyetem immár tizennyolcadik alkalommal fogadta a historikus előadásmód iránt érdeklődő fiatal muzsikusokat. A mesterkurzusok, hangszeres műhelyek és közös zenélés ismét lehetőséget teremtettek arra, hogy a résztvevők elmélyítsék tudásukat, új szakmai kapcsolatokat építsenek és közösen fedezzék fel a régizene sokszínű világát. A közel egy hétig tartó közös zenei gondolkodást két, a közönség számára nyitott kurzuszáró hangverseny koronázta meg. Számokban összegezve: 8 mesterkurzus, 3 mindenki számára nyitott kurzus, 9 oktató, 2 korrepetitor és 2 tolmács, valamint 57 hallgató 4 országból. 

Hálásan köszönjük a támogatók, a médiapartnerek, a partnerek, a szolgáltatók, a fellépők, az oktatók, a hallgatók, a korrepetitorok és tolmácsok, a gyakornokok és az önkéntesek odaadó munkáját, akik mind hozzájárultak a fesztivál sikeréhez. És természetesen hatalmas köszönet illeti közönségünket, akik idén is nyitott szívvel, értő figyelemmel és lelkes jelenléttel támogatták a fesztivált. Az együtt átélt pillanatok ismét megerősítették: a régizene nem csupán múltunk része, hanem jelenünk és jövőnk közös kulturális öröksége.

Találkozzunk jövőre is – ugyanitt, ugyanebben a szellemiségben –, mert a régizene időtlen, a közösen átélt élmények pedig velünk maradnak.

(közlemény)