Voltak a világ tetején

Életünk beteljesedése volt a 2011-es év, minden vágyunk valóra vált.

Az elmúlt év végén neves személyiségeket, ismert közszereplőket szólaltattunk meg, Harmónia összeállításunkban a világ tetejét megjárt marosvásárhelyi Navratil házaspárt kérdeztük.

 – Életünk beteljesedése volt a 2011-es év, minden vágyunk valóra vált. János megvalósította gyermekkori álmát azzal, hogy eljutottunk az észak-indiai Zanglába, ahol két hónapig dolgoztunk annak a romos palotaerődnek a felújításán, amelynek kicsi szobájában Kőrösi Csoma Sándor megírta az első tibeti-angol szótárt. Bár azt mondták, hogy a keleti szárny felújítása emberöltőbe telik, ez nem így történt, lelkes önkéntesekkel lebontottuk a födémet és falakat, majd visszaépítettük. Nagyszerű csapat vállalta az önkéntes munkát, ami megfizethetetlenül nehéz volt, de zokszó nélkül tette mindenki a dolgát. Jó volt megismerkedni, együtt dolgozni ezekkel az emberekkel, s a helybeliekkel is, akik, bár nagyon szegények, a szívükkel-lelkükkel fordultak felénk.

Nagyszerű évet zárunk, s apróbb-nagyobb bosszúságok úgy elvesznek benne, mintha meg sem történtek volna. Teljes év volt, amelyben a készülődés, az út, az emlékezés kitöltött minden pillanatot. Annyira vágytunk, annyira akartunk Zanglában dolgozni, hogy tudtuk, semmi sem állhat az utunkba, és semmi baj, betegség nem érhet bennünket. És ez így is volt. Bár gyermekkoromban, amikor a szüleimmel az erdélyi hegyeket jártuk, s később felnőttként is azt gondoltam, hogy meg tudom mászni az Everestet, ezen az úton, a munkát követő hegyi túrákon rájöttem, hogy a Himalája nem gyermekjáték, s most már meg sem próbálkoznék a világ legmagasabb csúcsával.

Bár nagyon kívánkozunk vissza, úgy gondoljuk, hogy ezt a csodálatos élményt nem rontjuk el, s majd, ha elrendeződtek bennünk az emlékek, és új erőt, valamint anyagiakat gyűjtünk, néhány év múlva talán újra megpróbáljuk.