Azt mondják, az új seprű jobban seper. Ami ugye eléggé relatív... Egy biztos: ugyanazt a „mocskot” sepregeti évek óta, és még mindig szemetes a „ház”.
Azt mondják, az új seprű jobban seper. Ami ugye eléggé relatív... Egy biztos: ugyanazt a „mocskot” sepregeti évek óta, és még mindig szemetes a „ház”. Konkrétan a tanintézményekre gondolok. Arra, hogy az országban jelenleg is 2.188 iskolában nincs víz, csatornázás és benti mosdó, illemhely. Ezeknél udvari vécé van, télen, nyáron, fagyban és kánikulában ide járnak ki a gyerekek. A fenti helyzet higiéniai, egészségügyi vonzatai miatt a közegészségügyi hatóságok évek óta megtagadják az engedélyek kibocsátását, de hogy a tanintézetek mégis működhessenek, a gyerekeket ne kelljen távolabbi iskolákba szállítani, és ne maradjanak ki az oktatásból, ütemtervvel próbálják az illetékeseket rákényszeríteni arra, hogy korszerűsítsék az iskolákat. Ennek ellenére még mindig ott tartunk, hogy több mint kétezer tanintézmény közművesítés nélkül van, nem került 100 millió euró arra, hogy civilizált körülmények között tanulhassanak a gyerekek. Ennyire becsülik ugyanis a beruházások költségeit, ezt a pénzt kellene valahogy előteremteni.
A nemrég kinevezett első női miniszterelnök (is) megállapította, hogy a helyzet siralmas, a 21. században ez már nem kellene téma legyen, majd kijelentette: a kormány célja az, hogy ne maradjon egyetlen olyan iskola sem az országban, amely ne teljesítené ezeket a minimális működési feltételeket. Innen kezdve következett az ígérgetés: növelni fogják a befektetések mértékét a víz- és csatornahálózat kiépítése terén, a cél, hogy a romániai települések vízhálózattal való lefedettsége 87, a csatornahálózat tekintetében pedig 60 százalékos legyen. Továbbá korszerűsíteni akarják az utakat, modernizálni az oktatási rendszert. Utóbbi alatt – sejteni lehet, az ötlet nem új keletű – a kormányfő a rendszer digitalizálását érti. Nem az osztálytermek, laboratóriumok felszerelését, a gyakorlati oktatás fejlesztését vagy az oktatási módszertan megváltoztatását, netán a tankönyvekkel való zavartalan ellátást, hanem az elektronikus osztálynapló bevezetését, kísérleti jelleggel pedig az elektronikus táblákkal, laptopokkal való felszerelést. „Majd ha megvannak a jó példák, az egészet általánossá tesszük” – mondta. Minderre természetesen szükség van, nem vitatjuk. Csakhogy a jó példákkal eddig nem nagyon rukkoltak elő az illetékesek, és arról is sokat lehetne írni, hogy hány iskola újul meg, festődik ki szülői hozzájárulásból. Az útinfrastruktúra fejlesztése, kiépítése szintén örökzöld sláger, az elmúlt kormányilletékesek mindenike kampányolt már vele. Ezek után kegyelemdöfésnek tekinthető a pénzügyi „reform”, aminek egyik legsúlyosabb következménye az önkormányzatok elszegényedése, amit a beruházások sínylenek meg. Amíg ez a helyzet nem változik, minden ígéret üres szólam marad.
