Vidékébresztő paprikafarm

Tovább nő a sátorerdő

 

Hatalmas fóliasátrak késztetik megállásra Marossárpatak határában az átutazót. A 13 éves Blondy Románia cég keretében 2011 tavaszán született meg a sárpataki zöldségkertészet, ahol különféle paprikafajtákat – a melegházban csípőst, hegyest és tölteni valót, a kinti területen csípőst, paradicsompaprikát (gogost) és kápiát – termesztenek eladásra. 

 

– Milyen meggondolásból hozta létre ezt a kertészetet, és miért éppen ebben a faluban? – kérdeztük Kluzsán Attila tulajdonost.

– A sárpataki nagyszüleim indokolták a helyválasztást. A Blondy Románia virág- és zöldségkertészeknek biztosít mezőgazdasági alapanyagokat, a magyarországi, német és hollandiai piacot igyekszünk kiszolgálni.  Tízéves volt a cég, amikor úgy gondoltam, hogy a kereskedésen túl jó lenne valami maradandót alkotni. Kertészmérnök végzettségem van, és a csapat nagy része is hasonló felkészültségű, így az volt a legcélszerűbb, hogy egy kertészetet hozzunk létre. Magyarországi szakmai bemutatókra utazva szebbnél szebb paprikafarmokat láttam, és arra gondoltam, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni. Megvásároltam egy négyhektáros földterületet a falu határában, és felállítottam az első sátrat. Jelenleg 3 ezer négyzetméter van befedve, a kinti terület 2 és fél hektár. Az lenne a cél, hogy mind a négy hektárt borítsuk be fóliasátorral, a benti termesztés ugyanis, azáltal, hogy ellenőrzött körülmények között zajlik, sokkal biztonságosabb.

– Honnan hova tart a termék?

– Egy magyarországi cég palántáit és vetőmagjait ültetjük el, Maros és Kolozs megyei nagyáruházaknak adjuk el a termést. Tavalyelőtt 250 tonna paprikát szüreteltünk, tavaly a kedvezőtlen időjárás miatt csak 120 tonnánk lett. A kertészet hűtőházzal is fel van szerelve, de olyan gyorsan elmegy az áru, hogy eddig nem kellett használnunk.

A paprikafarmnak 15 alkalmazottja van, a legtöbben helybeliek, illetve a közeli településeken laknak. Sógor Eszter Vásárhelyről ingázik naponta. A fiatal kertészmérnöktől tudtuk meg, hogy a látogatásunk előtti héten megérkeztek a palánták, és azokat a fóliaházakba már el is ültették.

– Két hónap múlva, május elején szedjük le a termést. A kinti területen május végén ültetünk. Még nem lehet tudni, hogy milyen lesz az idei termés, a szabadföldi nagymértékben az időjárástól függ.  A fólia alatt spárgára futtatjuk a növényeket, olyan magasra nőnek, hogy állva el sem érjük őket. Ezzel szemben kint bokrosan hagyjuk nőni a paprikát, és mindössze térdmagasságig nő meg. Ez is bizonyítja, hogy melegházi viszonyok között sokkal gazdaságosabb a termesztés. 

Kluzsán Attilának a piaci hasznon túl más tervei is vannak a marossárpataki kertészettel.

– Fel szeretném ébreszteni ezt a vidéket, azt szeretném, hogy a helybeliek zöldségtermesztésben kezdjenek el gondolkodni. Felajánlottam nekik a lehetőséget, hogy segítek a termékeik értékesítésében, de eddig csak páran fordultak hozzám, csemegekukoricával. Az az igazság, hogy azok az emberek, akik nem jártak piacra az áruikkal, félnek megtenni ezt a lépést, vagy éppen megalázónak érzik a piacozást. Pedig csak el kellene kezdeni. Nem igaz, hogy az erdélyi embernek úgysem sikerül semmi, és a hollandnak csak szerencséje van. 

A vállalkozó beruházásával a pályakezdő kertészmérnökökre is gondolt.

– A diákoknak szerettem volna egy olyan helyet biztosítani, ahova úgy jöhetnek ki, mint egy tangazdaságba. Elvégre nekem is a magyarországi tanáraim adták az első lendületet.