Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Marosvásárhely 1988-ban, élete 46. évében elhunyt kiváló grafikusa ismét szülővárosa figyelmének előterébe került. Kivételes egyéniségét, értékes életművét legutóbb a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban pár hete zárult átfogó kiállítás idézte fel. A dr. Salat Csaba műgyűjtő kezdeményezte tárlat folytatásaként a Bernády Házban április 25-én, csütörtökön nyílt retrospektív kiállításon került közönség elé a Vass Tamás művészetét rendkívül gazdagon felmutató képanyag – áll a szervezők közleményében. Mint írják, húsz évvel ezelőtt a vásárhelyi művészetkedvelők ugyanott csodálhattak meg egy reprezentatív válogatást a művész fekete-fehér műveiből. Ezúttal a műgyűjtő és kurátortársa, Portik Blénessy Ágota PhD egy annál jóval gazdagabb és mélyebb merítésű grafikai kínálattal lepi meg a műbarátokat. Számos magánszemély és több közgyűjtemény kölcsönzött saját Vass-kollekciójából ritkán látott munkákat erre az alkalomra. A Bernády Ház ezúttal nem csak földszinti galériáját kínálta fel az életmű bemutatására, az emeleti termekkel is kiegészül a tárlattér. Így a grafikákat elindító dúcokból is láthatnak néhányat az érdeklődők. A tárlatot a két kurátor, Salat Csaba és Portik Blénessy Ágota ajánlotta a jelenlevők figyelmébe.
A marosvásárhelyi születésű grafikusművész a marosvásárhelyi Zenei és Képzőművészeti Líceum diákja, Barabás István és Nagy Pál tanítványa volt. Ez utóbbi nagy hatást gyakorolt Vass Tamás pályaválasztására és későbbi munkásságára. Vass Tamás 1963-1969 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult Feszt László irányításával, akinek köszönhető a különböző grafikai technikák és sokszorosító eljárások akadémiai szintű elsajátítása. Tehetsége már a főiskolás évek alatt kitűnt. Elsőéves korától a Napsugár gyermeklap külső grafikai munkatársa volt, később az Új Élet és az Igaz Szó, majd a Vatra lapok, a Kriterion, a Dacia, illetve az Ifjúsági Könyvkiadó foglalkoztatták külsős grafikusként. Különleges rajzkészségét és jellegzetes művészi látásmódját minden megyei vagy országos tárlat beszámolójában kiemelték, tehetségéről az elnyert díjak is tanúskodnak, ám az átütő siker és elismerés elmaradtak. A diktatúra egyre sötétebbé váló időszakában jelentős alkotásait kizsűrizték és a csoportos tárlatokról kitiltották. E kudarcként megélt tény és önemésztő életmódja egészségi állapotának fokozatos romlásához vezetett. A fiatalon, 45 évesen, egy banális baleset következtében elhunyt művész csupán két évtized alatt megal-kotott, az erdélyi képzőművészetben igazán egyedinek számító életműve nagy gazdagságot és változatosságot mutat.
A magány, az elidegenedés, illetve a hovatartozás és az igazán mély emberi kapcsolatok hiánya mind jegyzeteiből, mind grafikáiból kiolvashatók. Az 1970-es évek második felétől a kiforrott stílusú, drámai sokalakos kompozíciók domináltak az életműben, a líraibb hangvételű városképek, aktok vagy illusztrációk mellett. Az Erdélyi Művészeti Központban, majd a Bernády Házban rendezett kiállítás az életmű kiteljesedésének legjellegzetesebb és legegyénibb alkotásait tárja a közönség elé a művészre jellemzően a stilisztikai kidolgozás, valamint az alkalmazott grafikai technikák témákhoz igazított változatosságában – fogalmaztak a szervezők.