Everness Erdély – a lelassulás fesztiválja

*Forrás: az Everness Facebook-oldala

A mai világban egyre többen érzik úgy, hogy a hétköznapok túl gyorsak, a zaj túl sok, miközben egyre kevesebb tér marad a valódi jelenlétre és kapcsolódásra. Erre a felismerésre épül az Everness Erdély is, amely nem egy hagyományos fesztiválként szeretné meghatározni magát, hanem olyan térként, ahol az emberek lelassulhatnak, feltöltődhetnek, és újra kapcsolódhatnak önmagukhoz, egymáshoz és a természethez. A fesztivál középpontjában a tudatos jelenlét, az önismeret és a közösségi élmények állnak, miközben a szervezők célja, hogy egy nyugodtabb, emberközelibb élményt teremtsenek Erdélyben. Az egyik főszervező, Simon Emőke szerint ma különösen fontos, hogy legyenek olyan közösségi terek, ahol az ember nem teljesíteni akar, hanem egyszerűen csak jelen lenni.

– Hogyan született meg az Everness Erdély gondolata, és mi volt az a belső felismerés, ami elindította ezt a projektet?

– Az Everness Erdély gondolata nem egy üzleti tervként született meg, hanem egy nagyon emberi felismerésből. Azt láttuk magunk körül – és saját magunkon is –, hogy egyre gyorsabban élünk, egyre több az inger, a zaj és a megfelelési kényszer, miközben egyre jobban eltávolodunk önmagunktól.

Ma már rengeteget beszélünk teljesítményről, sikerről és produktivitásról, de sokkal kevesebbet arról, hogyan vagyunk valójában. Pedig a statisztikák is azt mutatják, hogy ennek komoly ára van: Románia továbbra is az elsők között van Európában a szív- és érrendszeri megbetegedések terén, és egyre több embert érint a krónikus stressz, a kiégés vagy a mentális kimerültség, a depresszió.

Az Everness Erdély ebből a felismerésből indult: hogy szükség van Erdélyben is egy olyan térre, ahol az egészségre, a tudatos életmódra, az önismeretre és a valódi kapcsolódásra is ráirányul a figyelem. Egy helyre, ahol nemcsak kikapcsolódni lehet, hanem lelassulni, feltöltődni és egy kicsit újra kapcsolódni önmagunkhoz, egymáshoz és a természethez is.

Sok fesztivál ad élményt. Mi szerettünk volna egy olyan fesztivált létrehozni, ami nemcsak élményt ad, hanem valódi feltöltődést, kapcsolódást és egy mélyebb találkozást önmagunkkal.

– Mit jelent ön számára személyesen a „visszakapcsolódás”, amit a fesztivál központi üzeneteként is megfogalmaznak?

– Számomra a visszakapcsolódás azt jelenti, hogy újra kapcsolatba kerülünk önmagunkkal. Segítő szakemberként nap mint nap azt tapasztalom, hogy sokan már a saját testük jelzéseit sem érzékelik igazán – nem veszik észre, ha elfáradtak, feszültek, vagy egyszerűen csak szükségük lenne egy kis megállásra.

A hétköznapokban sokszor csak rohanunk, próbálunk megfelelni és mindent kézben tartani, holott néha éppen arra lenne a legnagyobb szükségünk, hogy egy pillanatra megálljunk, és újra kapcsolódjunk ahhoz, ami igazán fontos az életben.

A visszakapcsolódás számomra arról szól, hogy újra megtanulunk figyelni magunkra: érezzük a testünk jelzéseit, teret adunk az érzéseinknek, kapcsolódunk egymáshoz és a természethez. Jelen vagyunk. Tudatosan.

– Ön szerint mi az a pont, ahol az ember elkezd „túl sokat kapni” a világból, és elveszíti a jelenlét képességét?

– Talán ott kezdődik a túl sok, amikor már nem tudjuk befogadni azt, ami történik velünk. Amikor folyamatosan fogyasztunk – információt, tartalmat, élményeket –, de egyre kevesebbet érzékelünk belőlük igazán. A jelenlét képessége csendet és teret igényel. Ha minden pillanatot kitöltünk valamivel, előbb-utóbb elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal.

– Miért lett fontos, hogy ne egy hagyományos fesztivált hozzanak létre, hanem egy lassúbb, tudatosabb élményt?

– Mert nem egy újabb „teleprogramozott, hangos” fesztivált akartunk létrehozni. A világ amúgy is túl hangos és túl gyors. Az Everness Erdélyben fontos volt, hogy legyen helye a megérkezésnek, a lélegzetvételnek, a csendnek is. Nem az a cél, hogy a résztvevő négy nap alatt mindent végigrohanjon, hanem hogy legyen ideje lelassulni, jelen lenni, és igazán megélni azokat az élményeket, amelyekhez kapcsolódni tud.

– Mit jelent az a mondat, hogy „nem több kell, hanem kevesebb” – hogyan lehet ezt egy fesztiválon valóban megvalósítani?

– A „nem több kell, hanem kevesebb” számomra nem lemondást jelent, hanem letisztultságot. Kevesebb zajt. Kevesebb megfelelést. Kevesebb rohanást. És több figyelmet, több valódi kapcsolódást, több jelenlétet. Egy fesztiválon ezt úgy lehet megvalósítani, hogy nem a túlterhelésre építünk, hanem arra, hogy az embereknek legyen tere lelassulni, kapcsolódni és valóban jelen lenni. Hogy ne azt érezzék a nap végén, hogy lemaradtak valamiről, hanem hogy megérkeztek valahová — önmagukhoz, egymáshoz, a pillanathoz.

– Mennyire nehéz ma „lelassítani” egy olyan közegben, ahol az emberek folyamatos ingeráradatban élnek?

– Nagyon nehéz. Ma szinte természetes állapot lett az állandó készenlét és ingeráradat. Sok ember már akkor is feszültté válik, ha néhány percre csend veszi körül. A lassítás ma szinte egyfajta belső munka lett. De éppen ezért fontos. Mert amikor valaki végre lelassul, gyakran akkor kezdi el újra meghallani saját magát.

– Hogyan lehet egy fesztivált úgy felépíteni, hogy ne túlterhelje, hanem éppen hogy tehermentesítse a résztvevőket?

– Tudatos ritmussal. Az Everness Erdélyben fontos, hogy ne csak programok legyenek, hanem „lélegző terek” is. Olyan helyek, ahol az ember egyszerűen csak van. Figyelünk arra is, hogy a programok ne egymás ellen versenyezzenek, hanem különböző energiákat képviseljenek. És közben folyamatosan kommunikáljuk: nem kell mindent kipróbálni. Itt nem teljesíteni kell.

– A csend milyen szerepet kap az Everness Erdélyben, és miért fontos, hogy ne hiányként, hanem értékként jelenjen meg?

– A csendnek nálunk nagyon fontos szerepe van: sokszor nem üresség, hanem találkozás. Olyan tér, ahol az ember végre meghallhat valamit önmagából is. Ma már a csend szinte luxus lett, pedig valójában alapvető emberi szükséglet.

– Hogyan lehet egyensúlyt teremteni a programok sokszínűsége és a belső elmélyülés lehetősége között?

– Ez talán az egyik legnagyobb kihívás. Sokszínű programot szeretnénk adni, mert mindenki más úton kapcsolódik önmagához. Van, aki mozgáson keresztül, van, aki zenén, beszélgetéseken vagy éppen csendesebb belső munkán keresztül. A lényeg az egyensúly: hogy a pezsgés mellett mindig legyen lehetőség megérkezni önmagunkhoz is.

– Milyen szempontok alapján választják ki az előadókat és workshopvezetőket? Mi az, ami számít a szakmaiságon túl?

– A szakmaiság alap, de önmagában nem elég. Nagyon fontos számunkra az emberi hitelesség. Hogy az adott előadó vagy workshopvezető ne csak tudjon valamiről beszélni, hanem valóban képviselje is azt az életében. Az energia, az emberi minőség, a kapcsolódás képessége legalább annyira számít, mint a szakmai háttér.

– Mit jelent az, hogy a test, az érzelmek és a gondolkodás egységként jelenik meg a fesztivál szemléletében?

– Abban hiszünk, hogy az ember nem részekből áll. A testünk, az érzelmeink és a gondolkodásunk folyamatosan hatnak egymásra. Ha csak az egyik szinttel foglalkozunk, könnyen kibillen az egyensúly. Ezért jelenik meg az Everness Erdélyben együtt a mozgás, az önismeret, az érzelmi munka, a tudatosság, a művészet vagy akár a természethez való kapcsolódás is.

– Hogyan fogadják az emberek azt, hogy itt „nem kell mindent kipróbálni”, sőt, épp az ellenkezője az üzenet?

– Érdekes módon sok ember számára ez eleinte szokatlan. Mert hozzászoktunk ahhoz, hogy mindent maximalizálni akarjunk. De amikor megérkeznek, általában gyorsan megkönnyebbülnek attól, hogy itt nem kell „jó fesztiválozónak” lenni. Nem kell rohanni egyik programról a másikra. Itt az is teljes értékű élmény lehet, ha valaki egy órát ül a fűben, és csak jelen van.

– Volt olyan visszajelzés vagy pillanat az előző években, ami különösen megerősítette, hogy szükség van erre a fesztiválra?

– Mivel az Everness Erdélyt idén szervezzük meg először, még nincsenek saját fesztiválélményeink vagy visszajelzéseink. Viszont már most nagyon sok üzenetet és reakciót kapunk emberektől, akik azt írják: „erre nagy szükség van Erdélyben”, vagy hogy régóta vártak egy olyan eseményre, ami nemcsak szórakoztat, hanem valódi feltöltődést nyújt.

Számunkra ez már önmagában megerősítés. Jól mutatja, hogy sokan érzik ugyanazt a hiányt: hogy szükség van olyan közösségi terekre, ahol nem teljesíteni vagy megfelelni kell, hanem egyszerűen jelen lenni, lelassulni és kapcsolódni — önmagunkhoz és egymáshoz is.

– Ön szerint mi történik az emberekben négy ilyen nap alatt, ami akár a hétköznapokban is tovább élhet?

– Szerintem sokszor nem látványos dolgok történnek, hanem finom belső elmozdulások. Valaki talán először mer őszintén kapcsolódni másokhoz. Valaki rájön, mennyire elfáradt. Valaki új inspirációt kap, vagy új nézőpontot visz haza. Ezek a felismerések sokszor nem ott, a fesztiválon „fejeződnek be”, hanem hetekkel később kezdenek igazán tovább élni a hétköznapokban.

– Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmazni az Everness Erdély lényegét, mi lenne az?

– Az Everness Erdély számomra egy olyan tér, ahol a zajból egy kicsit újra vissza lehet találni a lényeghez.