2020. július 9., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az Európai Unió költségvetésének fontos összetevői a kohéziós alapok és a mezőgazdasági támogatás. A 2021–2027-es ciklus előkészítésénél szó esett más prioritásokról, mint az IT-szektor vagy a fenntartható fejlődés, amelyek kiépítésére, működtetésére további pénzforrásokra van szükség, ezért kevesebb marad az egészségügyi és a szociális szektorra. Winkler Gyula európai parlamenti képviselővel arról beszélgettünk, hogy miként lehet egyeztetni ezeket a követelményeket a költségvetés összeállításakor, és egyáltalán milyen jövedelemforrásokkal rendelkezik az Európai Unió. 


– Korábban arról is szó volt, hogy folyamatban vannak a tárgyalások az Európai Unió költségvetésének kialakításáról, hiszen minden állam a maga érdeke szerint lobbizik, és nehéz egyeztetni az elképzeléseket. Milyen javaslatokkal állt elő Románia, miben kért hangsúlyozottabb támogatást az uniótól?

– Közpolitika szintjén Románia képviselete az Európa Tanácsban ragaszkodik a klasszikus politikákhoz. Szükségünk van a kohéziós alapokra és a közös agrárpolitikára, mivel országunkban folytatni kell az infrastrukturális beruházásokat, a mezőgazdaság fejlesztésre szorul, így az előző ciklusban kialakított költségvetés szinten tartását vagy az alapok növelését szorgalmazzuk. Nem teljesen világos, hogy az EU által megfogalmazott új prioritásokban merre akar lépni Románia. Itt beszélnünk kell az IT-szektorról, a kutatásról, az energetikáról, a megújuló energiaforrások kiaknázásáról, mindezekben az ország gazdasági szempontok szerint óriási potenciállal rendelkezik. Ha a megújuló energiákra gondolok, megemlíthetem Erdély változatos földrajzi adottságait, ha a számítástechnikára, ebben Kolozsvár az ország második legnagyobb IT-központja, ahol nyilván jelentős magyar gazdasági szereplők is vannak. A következő hónapokban ki kell dolgozni az ezekre vonatkozó stratégiát. A klímaváltozás, a zöldpolitikák megvalósítása terén rengeteg lehetőség van. Az elmúlt három hónap igazolta, hogy szükséges kiépíteni a digitális szolgáltatásokat az ügyintézés, az oktatás, a közigazgatás, politika, a kereskedelem és sok más területen. A kényszerhelyzetben megtett lépéseket rendszerezni kellene. És arra is vigyáznunk kell, hogy senki ne maradjon le a digitális rendszer által kínált lehetőségekről. Mindezekre választ kell adjon az említett stratégia, amelynek a megvalósítását a jövőben támogatja az unió. 

– Az EU költségvetése nem foglalkozik jóléti transzferekkel (például munkanélküli-segélyekkel), egészségi biztosítással vagy például olyan közjavakkal, mint a védelem. Miként lehet ezeket az ágazatokat megerősíteni? 

– Az Európai Unió azzal tud foglalkozni, amire kiterjed a hatásköre. A szociális támogatás és a munkaügyi intézkedések tagállami hatáskörök. Az Európai Unió a szociális pillér terén ki akarja alakítani az összehangoltabb szociális politikát, azonban továbbra is vitatott, hogy jó-e vagy rossz ilyen téren közös döntéseket hozni, követelményeket felállítani. Gondoljunk az alanyi jogon járó minimális jövedelem megszabására. Dönthet róla az unió, a tagállamok fölött? Létezik közös kereskedelmi politika, de nem létezik a munkanélküliség kezelését célzó közös politika az unióban. A kormányok szuverének ezen a téren. Emlékezzünk vissza, hogy a Brexit kapcsán milyen nagy vita kerekedett az unión belüli szabad mozgás jogáról. A szabad mozgás ugyebár alapvető uniós jog. A szociális támogatáshoz való jog a tagállamok hatásköre. Ez azt jelenti, hogy az előbbi alapján bárki szabadon mehet az unión belül bármely tagországba, és ott igénybe veheti az adott ország szociális szolgáltatásait, úgy, hogy előzőleg nem járult hozzá a saját adóival. Akkor mikortól számítható ez a jog, amikor igénybe vette az ottani szolgáltatásokat, és a másik országban kitermelt keresetéből hozzájárul az alaphoz, vagy a szülőhazájából származó összegből törlesztik az ottani szociális biztosítást? 

– Ezek a kérdések az utóbbi időben aktuálissá váltak, hiszen a koronavírus-járvány idején kiderült, hogy a nem állandó lakhellyel rendelkező vendégmunkások milyen jelentősen hozzájárultak egy adott ország nemzetgazdaságának a fenntartásához. 

– Minden előnynek megvan az ára is. Romániában – természetesen a romániai magyar közösségből származó fiataloknak is – a szabad mozgás joga esélyt jelentett a munkavállalóknak keresetük gyarapításához. Ugyanakkor ez a mozgás károsan hatott a munkaerő- és az ún. agyelszívásra. Ezen a téren hátrányosan érintette az országot a kivándorlás. Nagyon sok tehetséges fiatal elvándorolt, munkájukkal, tudásukkal, tehetségükkel nem a mi gazdaságunkat erősítik. Ezért is vitatott kérdés, hogy akarunk-e szociális kompetenciákat átruházni Brüsszelre vagy sem. Legyen európai standard a munkanélküliségi támogatások esetében? Nem tudom, lehetséges-e ezt ma kivitelezni, amikor még mindig nagyok a gazdasági különbségek az unió tagállamai között. 

– Többször megfogalmazódott az EU tagországain belül, így nálunk is, hogy a pályázatok elbírálása, elszámolása (főleg az agrár jellegűek és a vidékfejlesztésre szánt kiírások) túl bonyolult, nagy a bürokrácia. Tesznek-e azért az EU bürokratái, hogy a következő ciklusban leegyszerűsítsék ezt a folyamatot? 

– 2014-től beindult egy folyamat, amelynek célja csökkenteni a brüsszeli bürokráciát. Sajnos, ez nem látszik a bukaresti perspektívából, mert az elmúlt hét évben inkább növekedett a bürokrácia, mintsem csökkent. Világosan ki kell mondani, hogy a pályázatok elbírálásakor kisebb mértékben van szó brüsszeli megkötésekről, mint inkább a bukaresti, túlközpontosított bürokrácia követelményeinek teljesítéséről. Nem Brüsszelből kérik, hogy egy polgármester alá kell írja a 280 oldalas pályázat minden lapját, vagy azt, hogy 14 féle engedélyt és sok más egyéb jóváhagyást kell kérni a tervek kivitelezéséhez. Az RMDSZ mindenkori célkitűzése a decentralizáció volt. Hogy mikor ébrednek rá a bukaresti bürokraták, hogy mindez a fejlődés akadálya, nem tudni. Remélem, hogy ebben sikeresek leszünk, de ez egy olyan harc, aminek a színtere Bukarest, és nem Brüsszel. Ugyanakkor beszélnünk kell a közigazgatási kapacitásról is. Több helyen láthatjuk, hogy hiányzik a hozzáértés. Magyarul: nincs elég szakképesített személy a pályázatírásra, a felülvizsgálatra. az elbírálásra. Romániában a pályázatok elbírálását követő óvások elemzése is egy új szakma. Így hónapokig el lehet húzni a folyamatot. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárul a korrupció is. Mindezek jelentősen hátráltatják a gazdasági hatékonyságunkat. Nem vagyok túl optimista, hogy ezen belátható időn belül változtatni lehetne, mert Bukarestnek jelenleg nagyon fontos a központosított rendszer fenntartása. A digitalizáció hozhatna változást ezen a téren. Mindemellett azonban meg kellene érteni ennek a folyamatnak a jelentőségét. Sajnos, továbbra is vannak fenntartásaim. Az egyik romániai városházán történt, hogy valamely közigazgatási ügyintézésért sorszámot foglaltak az interneten, de ezt személyesen kellett kivenni a közönségszolgálati fülkéből... ami igencsak furcsa. 

– Honnan veszi az EU a jövedelemforrást? Befizetések esetén ki van téve a tagállamok befizetési szándékának, ezért tartósan fennálló különbségek vannak a közös költségvetésbe való nettó befizetések terén. Kiegyensúlyozódik-e ez valamiképpen az új ciklusban, vagy marad a korábban alkalmazott befizetési rendszer?

– Az Európai Unió költségvetése a tagállamok nemzeti jövedelmének az 1,1%-a. Ennek 2027 után 2%-ra kell emelkednie, mert 2028-tól fizetni kell a helyreállítási csomagra felvett kölcsönöket. Ehhez kellenek az új, saját bevételi források. Ezek olyan adók lesznek, amelyeket az Európai Unió vet ki, és kezeli az ebből származó bevételeket. Több elgondolás van. A szén-dioxid-kibocsátásra kivetett adó alkalmazásának kidolgozása folyamatban van. Ugyanakkor szó esett a pénzügyi tranzakcióra kivetendő adókról, amiről tíz éve vitatkozunk, de még nem született döntés. Az egyszer használatos műanyagra, a szennyező anyagokra kivetendő adó is szóba jöhet. Az EP tárgyal még a globális vállalatokra kivetendő különadókról, amelyek kihasználják a belső piac előnyeit. Azért „sikamlós” a helyreállítási alap, mert még nem született törvényes megoldás az új forrásokra. Hét év van arra, hogy ezeket az új forrásokat megállapítsuk és alkalmazzuk. Egyezség létezik arról, hogy kellenek az új adók, a nézeteltérések abból adódnak, hogy még nem tudni, miként hajtja be ezeket az unió. 

– Mennyire terhelik majd ezek az adók az uniós állampolgárokat? 

– Ez attól függ, hogy a tagországok milyen módon építik be az adónemeket saját költségvetéseikbe. Lehet olyan törvényt hozni, ami arról szól, hogy nem fogadható el a végtermék árának a növelése, de ez rendszerint nem működik. Lehet szó arról, hogy olyan szennyező anyagok esetében, amelyeket továbbra is használunk, az így előállított termék árában jelenik meg az adóteher, vagy bizonyos intézkedésekkel csökkentjük a használatát. Például Németországban a pillepalackok visszaválthatók, 20-35 eurócentet is adnak értük az üzletekben. Ez is egy módszer arra, hogy az előállításukat korlátozzuk. Ha ezt Romániában is bevezetik, lehet, hogy ösztönözni fogja a csomagolóeszközöket újrahasznosító ipar kiépítését, működtetését, és így kevesebbet adózunk. Ez az ún. körkörös gazdaság működtetését feltételezi, ami azt jelenti, hogy a használt termék vagy hulladék újrahasznosításra visszakerül az előállítóhoz, és ezáltal csökken az erre kivetett adó. Az ilyen rendszerek jól megszervezett működése jelentős gazdasági hozadékkal járhat. 

– A közös költségvetés kialakításánál a befizetéseknél figyelembe veszik, hogy melyik országot milyen mértékben érintette a világjárvány, és ennek megfelelően valamiféle kedvezményben részesítik az adott államot? 

– A helyreállítási csomag részeként összeállítottak egy ún. allokációs táblázatot, amely egy prioritási lista. Ennek felállításánál figyelembe vették a koronavírus okozta válság hatását is, így Olaszország és Spanyolország mint a legérintettebb országok kapják a nagyobb támogatást. Romániában nemrég nyilvánosságra hozták 2020 első évharmadának gazdasági mutatóit, az adatok szerint 2,5%-os a gazdasági növekedés. Ez jó eredmény, de mégsem vagyok túlzottan optimista, nem hiszem, hogy rövidesen kilábalunk a válságból. Augusztusban fogjuk tudni, hogy mit jelentett a második évharmad gazdasági kiesése, amikor a járvány miatt időszakosan leállt az ipar. Visszatérve a kérdésre, nincs szó a befizetések csökkentéséről, több pénzhez juthatnak azok az államok, amelyeket gazdaságilag jobban megviselt a járvány. 

– A vidéki polgármesterek türelmetlenül várják, hogy folytatódjon a LEADER program, mivel az ezen keresztül meghirdetett pályázatoknak köszönhetően sikerült olyan beruházásokat eszközölni, amelyek hozzájárultak a települések fejlesztéséhez, azonban több megírt, pozitívan elbírált pályázat finanszírozás nélkül maradt. Mikorra várható az újabb kiírás?

– 2021-ben várhatóan nem hirdetnek meg új pályázati kiírásokat, mivel elsősorban jóvá kell hagyni a nemzeti stratégiai terveket, ki kell alakítani az irányító hatóságokat, vagy újakat létrehozni, és meg kell szabni a keretösszegeket, mindez időigényes folyamat. Tudni kell, hogy 2014-ben a Ponta-kormány megváltoztatta a romániai strukturális alapok lehívásának rendszerét, új hatóságokat, programokat hoztak létre. Mindezeket saját kormányuk (PSD), érdekeinek megfelelően alakították. Ezért akkor több mint kétéves késéssel hirdették meg a pályázatokat. Ez lett az egyik oka, hogy Romániának nem sikerült lehívni teljes mértékben a kohéziós alapokat a 2014-2017-es ciklusban. Egyelőre létezik a kormánynak egy terve, amelyet januárban bemutattak, tárgyaltunk erről az európai alapok miniszterével. Vannak programok, amelyeket folytatnak, de lesznek újdonságok is. Például létrehoznak egy egészségügyi operatív programot. A struktúra marad, de konkrétan arról, hogy ezt miként működtetik, nem tudok nyilatkozni. Az a zavaró, hogy kevés a társadalmi párbeszéd ezen a téren. Tárgyalni kellene politikailag a parlamentben, szakmailag a megyékkel, az önkormányzatok szervezeteivel, a gazdasági szférával, hogy a valós szükségletek alapján közösen állapítsák meg, miként működtessék a rendszert, mire mennyi pénzt szánjanak. Egyelőre a kormány nem hajlandó erre. Nyilván, itt is megjelenik a decentralizáció és a központosítás közötti harc, hiszen minél több pénzt be akarnak tenni a központosított programokba, így azonban biztosak lehetünk, hogy nehézkes lesz a lehívás. Az lenne a jó, ha minél több pénz jutna a regionális operatív programokra, amelyek valóban a helyi igényeket veszik figyelembe, és egyszerűbben jutnak majd hozzá az érdekeltek. Az RMDSZ mindig azt javasolta, hogy több pénz legyen a regionális operatív programokra, hiszen tudjuk jól, hogy minden megye és település szintjén léteznek olyan tervek – függetlenül attól, hogy útjavításról, az ivóvíz- és csatornahálózat kiépítéséről, energetikai projektekről szólnak –, amelyek azonnal megvalósíthatók lennének, ha van rájuk pénzforrás. Valóban több olyan megnyert pályázatról is tudunk, amely a finanszírozási fázisban akadt el pénzhiány miatt, ezeket is folytatni kellene. Ott van még a PSD-kormány által indítványozott, romániai költségvetésből fedezett helyi fejlesztési program, a PNDL. Kérdéses, hogy lesz-e elegendő pénz és politikai akarat arra, hogy ezeket a programokat folytassák, illetve van-e technikai kapacitás, hogy áthelyezzék ezeket a projekteket a saját költségvetési finanszírozásból az európai uniós támogatásba. Ez megoldást kínált az azonnali intervencióra, amelyre 3 milliárd eurót bocsátott Románia rendelkezésére az EU, a kohéziós források átcsoportosítása révén. A brüsszeli intézkedés arról szól, hogy az ebből a forrásból finanszírozott helyi fejlesztési projektekhez nem kell önrész, nyilván a pénz elköltését szabályosan el kell számolni. 

– Mikor tudjuk meg, hogy mennyi pénzből és miként gazdálkodunk a 2021 és 2027 közötti időszakban? Konkrétan mire számíthat Románia? 

– Erre a kérdésre a választ július végén tudjuk meg. Az EP és az EB az Európa Tanáccsal együtt dolgozik a költségvetés véglegesítésén. Vannak, akik azt szeretnék, hogy augusztusban, a parlamenti vakáció idején folytassák a munkát. Elvileg július végéig kell megegyezni európai szinten, ha ez megtörtént, van esély arra, hogy szeptembertől de-cemberig a tagállamok ratifikálják a helyreállítási csomagot. De az sem kizárt, hogy nem lesz egyezség. Az is megtörténhet, hogy párhuzamosan a tárgyalásokkal az EB kidolgozza a 2021-re vonatkozó átmeneti tervet. Olyan átmeneti tervet kértünk az Európai Parlamentben, amelyben többek között szerepeljen az Erasmus, az oktatási és a Cosme kutatási program is. Ha nem születik egyezség 2021 végéig a költségvetésről, a programoknak működniük kell. Bonyolult a folyamat. 2014-ben és 2007-ben is késve fogadták el az EU költségvetését. Minél nehezebb időket élünk, annál nagyobbak a tagállami ellentétek, érdekek, és egyre nehezebb dönteni az EU működésének legfontosabb területén, amely természetesen a közös költségvetés.