Megújult Marosvásárhely nagykollégiuma

Ünnepélyes átadás

Kettős esemény helyszíne volt október 31-én a megújult marosvásárhelyi Vártemplom és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium. A reformáció ünnepére való emlékezést követően adták át az iskola megújult épületegyüttesét, amely ezentúl a 21. századi követelményeknek megfelelően a hit és tudás fellegváraként szolgálja az anyanyelvi oktatás ügyét. Az egyházi és világi személyiségek, az iskola diákjai és a meghívott testvériskolák képviselői mellett az ünnepségen részt vettek Maros megye református lelkészei is.

Az ünnepi istentiszteleten Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője igehirdetésében megfogalmazta a reformáció lényegét, miszerint kegyelemből hit által igazultunk meg Isten előtt, ami a reformátori teológia alapja, és nem újítás, ahogy nagyon sokan hiszik a mai napig.  

Az „ingyen kegyelemből hit által” felfogás sok mindent lehetővé tett az elmúlt 550 esztendőben. A reformáció egyik nagy felismerése, hogy Isten igéjét nem szabad és nem kell elzárni a hívek milliói elől, tette lehetővé, hogy azt anyanyelvre lefordítva kell a hívők milliónak a kezébe adni, és az istentiszteletek is anyanyelven kell elhangozzanak. E gondolat mentén fordította le anyanyelvre a teljes Szentírást Méliusz Juhász Péter, majd Károli Gáspár, munkájuk nyomán vált a Biblia népkönyvvé – hangzott el a prédikációban.

Ötszáz évvel ezelőtt, amikor elkezdődött a reformáció, és néhány évtized után eljutott Erdélybe is, itt is hasonlóképpen kéz a kézben járt a hit és az arra adott tettekben megvalósuló válasz. Az erdélyi református egyház, mint a protestáns egyházak, nemcsak templomokat építtetett, és tért vissza az ősi egyházi élethez, hanem iskolákat is. Erre mondta Makkai Sándor püspök ezelőtt száz évvel, hogy az erdélyi református egyház iskolaegyház. Olyan egyház, amely nemcsak a templomokban kívánja tanítani a hívőket, hanem amely gondot visel az eljövendő ifjúságra és nemzedékre, és nem feltétlenül azért, hogy lelkipásztorok százait neveljék ezekben az iskolákban, hanem azért, hogy felkészítse a fiatalokat az életre, és olyan hasznos tudással vértezze föl, amelyre szükség van a mindennapi életben. Ez az iskolateremtő szándék kiterjedt a legkisebb településekre is. 

Olyan örökség ez, amelyet a református egyház felvállalt és tovább vitt. Így történt a vásárhelyi iskola megalapítása is 1554-ben, a templom melletti kis teremben, majd a kis iskola gimnáziummá, a sárospataki elűzött kollégiummal egyesülve nagykollégiummá vált, ahol gyermekek ezreinek tanították a tudást és a hitet. Száz évvel ezelőtt, amikor újjá kellett gondolni a kisebbségbe szorult egyház jövőjét és küldetését, fogalmazták meg, hogy az iskolák lesznek az erdélyi magyarság megtartói. Regényes körülmények között hozták a pénzt a határon túlról. Ezért fontos a kettős ünnep: nemcsak a reformációra emlékezünk, hanem hálát adunk azért, hogy megújult Marosvásárhely nagykollégiuma. Az elmúlt tíz esztendőben több iskola épült, óvodák újultak meg, napközik, bölcsődék létesültek. Így lehet tanítani és megőrizni az anyanyelvet, ami a reformátorok jóvoltából a magyar bibliafordítás kapcsán született meg és teljesedett ki, és így lehet életet lehelni erdélyi magyar közösségünkbe – mondta prédikációjában Kolumbán Vilmos, majd az egyházkerület nevében köszönetet mondott a magyar kormánynak a segítségért. 

Az iskolába vonuló meghívottak jelenlétében Kató Béla püspök, az egyházi, világi elöljárók és az iskola igazgatói elvágták a szalagot, és az iskola udvarán felállított színpadról folytatódott az ünnepség. 

De homine magno (A nagy emberről) – ez volt a címe a marosvásárhelyi schola korábbi rektora 1885-ben Wittenbergben megjelent filozófiai munkájának. Laskai Csókás Péter, aki a kor legimpozánsabb tudományos vállalkozásában, a többnyelvű Calepinus szótár szerkesztésében is részt vett, példájából kiindulva a püspök felsorolta mindazoknak a marosvásárhelyi rektoroknak, professzoroknak, tanároknak a nevét, akik Marosvásárhelytől a világhírnévig akarták eljuttatni diákjaikat. Ha Istent ismerő, Istenben bízó diákok hagyják el a megújult iskola padjait, van esély arra, hogy az előttük járókhoz hasonlóan ők is a világhírnév felé röpüljenek. A továbbiakban elmondta, hogy mit jelképez a megújult épület homlokzatán látható trombitáló angyal, aki 1718-ban röpült Marosvásárhelyre, amikor a folyamatosan bujdosó sárospataki kollégiumot befogadták. A kék hátterű trombitáló angyal a határokon túl tekintő testvéri szeretet, a befogadás, a bajba jutott hitsorsos felé kinyújtott kéz jelképe. 1948-ban leverték a címert a homlokzatról, hogy semmi se emlékeztessen Istenre, de a szívekből nem lehetett kitörölni, és 2007-ben visszakerült korábbi helyére. Nemcsak a hitelesség kedvéért, hanem azért is, amit ma jelképez: tanár és diák úgy dolgozzon, tanítson és tanuljon, hogy félje, dicsőítse és imádja Istent, merítsen belőle erőt és alázatot. Mert csak ő tehet nagy emberekké, csak vele érhető el Marosvásárhelyről a világhírnév. Végül az iskola nevében mondott köszönetet az anyaországnak a nagylelkű támogatásért, a tervezőknek, felügyelőknek, kivitelezőknek a becsületes és tisztességes munkáért. Kató Béla püspök azt kívánta, hogy a megújult épületet a diákság töltse meg lélekkel és tudással, hogy kiderüljön, a befektetett munka nem volt hiábavaló, mert „Istené a dicsőség”. Végül pedig áldást mondott a két kollégiumra, az ott folyó munkára és a város minden lakójára a békesség jegyében, majd elhangzott a Himnusz. 

A továbbiakban a két iskola nevében Forgó Erika és Márton Csilla műsorvezetők hívták a színpadra a Bolyai kollégium igazgatóját. Hajdú Zoltán köszönetet mondott az előttük járóknak, akik kötelességüknek tekintették a tenni akarást, akik hittek és építettek a kezdetektől kezdve 1908. szeptember 10-ig, amikor Marosvásárhely református közössége lerakta a mai épület alapkövét, és 1911-re elkészült a jelkép értékű épület, amely hatókörében, fényében megerősödve ma is áll. Tisztelettel és köszönettel szólt azokról, akik az első világháború után is kitartottak az épület megmaradása mellett, ésa tudás erős várává alakítva ellenálltak minden olyan próbálkozásnak, amely a kollégium megszűnését célozta.

Tisztelettel említette Kozma Béla igazgató nevét, aki az elnyomás nehéz korszakában felismerte, hogy a diktatórikus rendszer által megszüntetett Református Kollégium szellemiségét csak úgy lehet tovább vinni, ha az iskola felveszi leghíresebb professzorának, Bolyai Farkasnak a nevét. Hála és köszönet jár azért is, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceum felvállalta a református osztályok indítását, és 2000-ben újraindulhatott a Református Kollégium, majd 2007-ben a református egyházkerület visszakapta az 1948-ban államosított épületet. Ma pedig hálával telt szívvel örvendenek annak, hogy az épület megújult, visszanyerte eredeti arculatát, és megyénk legerősebb iskolájának fényét 150 tanár közvetíti 2.000 magyar diáknak a legnagyobb eredménnyel. 

Az igazgató háláját fejezte ki Magyarország kormányának, amely felismerte az épületben működő két intézmény fontosságát, és minden támogatást megadott, továbbá a református egyházkerületnek, főtiszteletű Kató Béla püspöknek, aki mindent megtett, hogy a refisek és a bolyaisok álma teljesüljön. Ezenkívül a tervezőknek és kivitelezőknek, továbbá a tanároknak és diákoknak, akik négy éven át egy építőtelepen kellett dolgozzanak anélkül, hogy ez az eredményeket csorbította volna. Köszönetet mondott a megyei tanácsnak és a polgármesteri hivatalnak a támogatásért. Majd arra kért mindenkit, járuljanak hozzá ahhoz, hogy az épület minél hosszabb ideig megőrizze a jelenlegi állapotát. 

„…Hálával tartozunk teremtő Istenünknek, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy az ő akarata nélkül ez nem valósulhatott volna meg…” – terjesztette ki a már felsorolt hivatalosságok mellett a hála címzettjét Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója. Beszédében hangsúlyozta, az alma mater négy és félszáz éven keresztül állt és szolgált. És hiába próbálták megtörni, megállítani, bezárni, jöhettek háborúk, járványok, az iskola mindig csak előre haladt és tovább szolgált. Voltak a történetében örömteli pillanatok, de voltak nehéz időszakok is. Most egy örömteli pillanatnak vagyunk szemtanúi, hiszen látjuk, hogy a múlt mellett van jelen is, és a múlt arra kötelez minket, pedagógusokat és diákokat, hogy gondoskodjunk a jövőről is – hangsúlyozta az igazgató.

Minden egyes alkalommal képesnek kell lenni az építkezésre és az újrakezdésre. Az iskola története is ezt tükrözi. A sok-sok kihívás előtt, a sok döntés mögött vannak pozitív részei ennek a történetnek – utalt a sárospataki kollégium befogadására, majd a 30 évvel ezelőtti befogadásra Kelemen Hunor kormányfőhelyettes. Aki szerint minden időkben voltak olyan férfiak és nők, akik az anyanyelven való oktatást kihívásnak tekintették, olyanok, akik visszaszerezték azt, amit jogtalanul elvettek a közösségtől, és ha kellett, újraalapították az iskolát, az épületet visszavették. Ez az iskola az elmúlt évszázadokban nemcsak elszenvedte, hanem alakította is a történelmet, és ma Erdély legmodernebb iskolája az elszenvedett rendszerváltások ellenére. A két iskola ma a felújított épületben olyan, mint az egymással versengő testvérpár, akik jobbnál jobb teljesítményre ösztönzik a felnövekvő nemzedéket. 

„Az ünnepségen Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára olvasta fel Orbán Viktor kormányfő üzenetét. Az iskola véndiákjaként szóló Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő felidézte: az ünnepléshez kellett azoknak a tanároknak a felelősségtudata, akik a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben is őrizték az iskola magyar jellegét. Úgy vélte: bolyais diáknak vagy református kollégistának lenni ma is felelősség. Véndiákként szólt az ünneplőkhöz Soós Zoltán, Marosvásárhely 2020-ban megválasztott polgármestere is, aki azonban megemlítette, hogy városvezetőként és szülőként is érdekelt az iskola ügyeiben. Úgy vélte: új időszámítás kezdődik Marosvásárhelyen, hiszen az oktatás körülményei világszínvonalúvá válnak az iskolában. Megemlítette: a korábbi városvezetés még az épületegyüttes felújítására kért építési engedély kiállításával is zsarolni próbálta az egyházat és a magyar közösséget. Hozzátette: az iskola elemi osztályai számára új épület épül, és tervezik egy kollégium építését is” – írja az MTI.

Egy erős magyar közösségnek erős intézményrendszerre van szüksége, hogy minden tagjának ugyanolyan esélyeket, segítséget és lehetőségeket biztosítson. Mert a reformáció tanai is azt mondják, hogy tetteinkért, nemcsak magunkért, hanem egymásért és az egész magyar közösségért is felelősek vagyunk – hangzott el Péter Ferenc megyei tanácselnök beszédében. 

Az ünnepségen elismeréssel szólt az iskolaépületetek felújításáról, a két iskola teljesítményéről Sabin-Gavril Păşcan megyei főtanfelügyelő. 

A beszédek között verset mondtak mindkét iskola diákjai, felléptek a Bolyai Zenekör tagjai, és fergeteges kalotaszegi tánccal zárta az eseményt a Bolyai iskola néptánccsoportja. 

Az ünnepséget a felújított épületek megtekintése követte, amit elismeréssel méltattak a résztvevők.