Üléseztek a demokrácia őrei

Közhasznú szervezet lett a MÚRE

Október 7-e és 9-e között a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban szakmai tanácskozással egybekötve tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). A szervezet szabályzata szerint a vezetőtestületet négyéves mandátummal bízta meg a közgyűlés. A világjárvány, a háború, a gazdasági válság és az online térnyerés miatt nehéz helyzetbe került az erdélyi magyar sajtó, így új kihívások elé kell nézzen az új vezetőség. A grémium talán legnehezebb feladata az lesz, hogy a nemrég közhasznúvá nyilvánított szakmai szervezet struktúráját – az új státusnak megfelelően – miként alakítsa át és működtesse az egyesületet. A közgyűlésen a tapasztalatcsere mellett kiosztották a szakmai elismeréseket is. 

A szakmai tanácskozás első mozzanataként a jelenlevők az elődök munkájába tekintettek be a H. Szabó Gyula által moderált konferenciamodulon, ahol a Spectator Alapítvánnyal közösen szervezett beszélgetésen Puskel Péter, id. Cseke Péter, L. Balogh Béni, Győrffy Gábor szakdolgozatain keresztül az erdélyi magyar újságírás múltját elevenítették fel. A rendezvény következő mozzanata a gyergyószárhegyi kultúrotthonban berendezett Képekbe zárt pillanatok című fotókiállítás megnyitója volt. A tárlat anyagát korábban a marosvásárhelyi érdeklődők a Bernády Házban láthatták. Ugyancsak a hagyomány jegyében az – immár sokadik visszavágó – kispályás teremlabdarúgó-mérkőzés sem maradt el a gyönyörű sportteremben, ahol a MÚRE Pressing csapatát a helybéliek fogadták. Ezúttal, az eredménytábla szerint, az újságírók veszítettek, de annál többet nyertek a kapcsolatépítésben, a barátságban, amit ezúttal a sporton keresztül is erősítettek. 

Szombaton délelőtt tartották meg a tisztújító közgyűlést, ahol megválasztották az egyesület vezetőtestületét. Az elnöki tisztséget Szűcs László, az Újvárad című folyóirat főszerkesztője töltötte be, aki nem rejtette véka alá, hogy folytatná munkáját. Leköszönő elnöki minőségében tartott beszámolójában többek között elmondta, a bizalom, csapatmunka, szolidaritás jegyében vállalta fel a munkáját és végezte a dolgát. Hosszas előkészítést és lobbizást követően sikerült közhasznúvá nyilvánítani az egyesületet, ami új feladatok elé állítja majd az új vezetőséget. Tulajdonképpen ennek a kormányhatározatnak köszönhetően a MÚRE-tagok alkotótevékenységükért nyugdíjkiegészítést kaphatnak. Természetesen meg kell teremteni ennek a jogszabály adta lehetőségeit. Az egyesület a további eredmények között megemlítette a romániai magyar online sajtólexikon megtervezését, programozását és az adatgyűjtést. Rendszeres sajtófotó- és riportpályázatot hirdettek és tartottak. Újjáalakult a MÚRE sajtófotós és videó-újságíró szakosztálya. Erősítették a külhoni magyar újság-írókkal (KMÚEK) való kapcsolatokat. Nem sikerült azonban szervezetten összefogni az EU-n belül, illetve kívül eső országokban tevékenykedő kollégák szervezeteit. Sikerült több riporttábort szervezni, amelyeknek eredménye egy-egy kistérséget bemutató riportkötet volt. Ezeket az érintett térségek központjában bemutatták. Az Ady Endre Sajtókollégium egykori záróvizsga-dolgozatait digitalizálta az Arcanum, amely több erdélyi magyar kiadványt is rögzített elektronikusan, így most már szélesebb körben elérhetőek az erdélyi magyar sajtósok munkái is. Készül egy felmérés a romániai magyar lappiacról, illetve arról, hogy miként foghatnak össze a romániai magyar kulturális és réteglapok. Indult egy mentorprogram, és a MÚRE azon is dolgozik, hogy összekapcsolja a hazai magyar könyvkiadókat a felsőoktatási intézményekkel. Ezt a munkát szeretné folytatni – zárta beszámolóját az elnök. 

A választásokat követően a következő vezetőtestület irányítja majd az elkövetkezendő négy évben az újságíró-szervezetet: elnök Szűcs László, az Újvárad kulturális folyóirat főszerkesztője, alelnökök Simonffy Katalin és Forró László. Az igazgatótanács tagjai régiónként: Sarány Orsolya (Székelyföld), Győrffy Gábor (Belső-Erdély és Partium) és Bartha Csaba (szórvány). Az oktatási szakbizottság vezetője Rácz Éva. A MÚRE etikai testületének elnöke Újvári Ildikó, alelnöke Kulcsár Andrea, tagok: Bögözi Attila, Karácsonyi Zsigmond, Lukács Orsolya, Tomcsányi Mária, Vajda György.

A közgyűlés után szervezett szakmai tanácskozáson Kovács Szabolcs, az Arcanum digitális sajtóadatbázis romániai képviselője arról számolt be a jelenlevőknek, hogy mit kínál az Arcanum digitális tudásbázis. Továbbá bemutatták azokat a könyveket, amelyeket újságírók adtak ki. Végül arról vitatkoztak a média képviselői, hogy miként tudják túlélni ezt a nagyon nehéz gazdasági helyzetet, hogyan szembesül az írott sajtó az online felületen megjelenő médiatermékekkel, a közösségi hálón közölt információáradattal. Továbbá arról is szó esett, hogy a jelenlegi gazdasági válságban miként erősíthetik az erdélyi magyar média gazdasági helyzetét, ugyanis abban mindannyian egyetértettek, hogy az erdélyi magyar sajtónak is igen fontos szerepe van a demokrácia egyensúlyának megőrzésében. 

A tanácskozás kiemelt rendezvénye a 2022. évi szakmai díjak átadása volt, amire szintén a művelődési otthonban került sor. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke is. A MÚRE szakmai díjainak átadását megelőzően kézbesítették a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ által meghirdetett Pro Cultura et Arte pályázati felhívására jelentkezett, kulturális témájú cikkek, írások, kritikák, rádiós és televíziós műfajban készült riportok szerzőinek a díjakat is. A díjakat Kolcsár Béla igazgató és Kántor Boglárka, a Hargita Megyei Tanács művelődési és oktatási bizottságának tagja adta át. A megyei önkormányzati képviselő beszédében hangsúlyozta, „a médiában dolgozók értéket teremtenek, szavaikkal alkotnak és művészekként lavíroznak az egyre nehezebbé váló szakmájuk világában. A gyors információáramlás mögött lelkiismeretes csapatok vannak, amelyek az igazság szolgálatában állnak. Olyan emberek ők, akik tudósításaikkal, munkájukkal megláttatják velünk a körülöttünk levő dolgokat, történéseket, szépségeket, akik a magyarok hangját hallatják a nagyvilágban”. Hozzátette: „a sajtóban, médiában dolgozók fontos és felelősségteljes közösségi munkát végeznek, amely olyan, mint amikor elültetünk egy famagot, amely gyökeret ver és lombot ereszt.” 

Az idén a szakmai zsűri a díjat megosztva ítélte oda Szuszámi Zsuzsának, a Marosvásárhelyi Rádió, és Antal Joós Erikának, az Erdélyi Televízió munkatársának. A pályázatra jelentkezett többek között lapunk két munkatársa is: Nagy Székely Ildikó és Vajda György. 

A MÚRE igazgatótanácsának nevében a szakmai díjakat Szűcs László elnök adta át, miután a szakmai elismerésben részesítetteket kollégáik méltatták. A kiemelkedő rádiós teljesítményért a Tomcsányi-emlékdíjat Bíró István, a Bukaresti Rádió fiatal – sokrétű sajtótevékenységet kifejtett – munkatársa vette át. A televíziós újságírásért járó Csép Sándor-díjat Antal Joós Erikának, az Erdély TV riporterének ítélték oda. Az írott sajtóbeli munkát elismerő Szilágyi Aladár-díjat Gazda Árpád, a Magyar Távirati Iroda erdélyi tudósítója vehette át, a Balló Áron pályakezdő díjat Lőrincz Anna, a Maszol fiatal újság-írója. Az idén volt két különlegesebb díj is, a korrektoroknak (nyelvőröknek) odaítélt Benkő J. Zoltán-díj, amelyet Benedek-Székedy Sándor, a Hargita Népe korrektora érdemelt ki. Illetve a Médiamenedzsment díj, amelyet a nehéz gazdasági helyzetben helytálló két lap, a kolozsvári Szabadság és a marosvásárhelyi Népújság kapott. Végül, de nem utolsósorban két igazán elismert médiamunkatársnak életműdíjat kézbesítettek. A Román Televízió magyar adása egykori munkatársának és az 1985-ös emigrációt követően a sydney-i magyar média sokrétű alkotójának (írott, televíziós műfajban, zeneszerzésben, filmzeneírásban stb.), Józsa Erikának járt e megtisztelő elismerés. És külön kiemeljük Nagy Miklós Kundot, a Népújság, korábban a Marosvásárhelyi Rádió munkatársát, művészeti írót, aki szintén szerteágazó, a kultúra szolgálatában végzett tevékenységéért kapta meg az átvételt követően általa is a legértékesebbnek tartott szakmai elismerést. A rendezvény állófogadással ért véget. 

Erdélyi György

Egy életmű stációja 

Szárhegynél méltóbb helyszínt nem is találhattunk volna Nagy Miklós Kund újságíró, szerkesztő, művészeti író díjazására. Nem túlzok, ha azt mondom, Miklós ezer szállal kötődik a kezdetekkor még beszakadt tetejű ferences kolostor és a romos Lázár-kastély termékeny közegében létrejött művészeti bölcsőhöz. Még ma is nosztalgiával mesélt a rádiós éveiben mikrofonvégre kapott képzőművészekről. Az akkor kialakult riporter és alany barátsággá szelídült kapcsolatait mi sem bizonyítja jobban, mint az évtizedekkel később megjelent interjúkötetei. Ezekben olyan korképet vázol fel az erdélyi és kitántorgott kortárs művészek alkotói vívódásairól, ami a korszak dokumentumértékű lenyomata.

Nagy Miklós Kundra soha nem volt jellemző a száguldó riporterek felületessége, bár mozgékonyságát és szerteágazó érdeklődését megőrizte a mai napig. Egy lépésre a nyolcvanadik életévétől és 54 évnyi újságírói tapasztalattal talán még több benne a kíváncsiság, mint amennyi 1968-ban, kezdő rádiósként volt. Ezért is fogadták be maguk közé egyenlő partnerként a képzőművészek. Hívják, óhajtják, hogy munka közben vagy kiállításaik megnyitóján ő értékelje alkotásaikat. 

De ez csak az egyik arca Miklósnak. Rádiósként cipelte a gerincferdítő súlyú riportermagnót, bejárta az adáskörzet, tehát a Székelyföld majd’ minden faluját, amíg 1985-ben némaságra nem ítélték a marosvásárhelyi stúdiót, és munkatársait szélnek nem eresztették. Elvették tőle a mikrofont, de újságírói megszállottságától nem tudták megfosztani az átkos kor urai. A nyomtatott sajtóra nyergelt át, és a nagyenyedi kollégiumból hozott igényességével briliánsan művelte a sorok közé rejtett valóság kötéltáncát a Vörös Zászló megyei lapnál. 

Az 1989-es változás után nehéz döntést kellett hoznia. Merre tovább? Vissza a felszabadított stúdióba, vagy marad a forradalmi órákban létrehozott, mai napig független Népújság napilap taposómalmában? Nem tudhatom, döntését mennyire befolyásolta a szó elszáll, de az írás marad axiómája, de az utóbbi harmincvalahány év termését látva, úgy vélem, nem bánta meg választását. Szerkesztette, vezette is egy időben a lapot. 

A legkedvesebb gyermekként dédelgette, dédelgeti a mai napig az általa létrehozott Múzsát. Természetesen gondja volt, hogy kineveljen egy olyan szerkesztőt, akinek átadhatja Erdély legnagyobb példányszámú, több mint három évtizede, megszakítás nélkül, hetente megjelenő kulturális mellékletének stafétáját. A sajtótörténetben is súlya van a közel hat és fél ezer újságoldalnyi Múzsa-lapoknak. 

Immár a nyolcvanadik életév ajtajában Nagy Miklós Kund ma is a Népújság egyik legaktívabb munkatársa. Reméljük, ez az életműdíj nem jelenti pályája lezárását is. Amint őt ismerem, tudom, a héten is megkapjuk a jegyzetét és a Múzsa melléklet anyagait. 

A laudációt még sokáig lehetne folytatni az érdemek felsorolásával, de úgy vélem, ismerősei, olvasói is úgy értékelik, hogy soha ilyen jó kezekbe nem került a MÚRE életműdíja. 

Karácsonyi Zsigmond 

Médiamenedzsment díj a Népújságnak

Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy a MÚRE idei Médiamenedzsment díját – amit ezúttal megosztva adunk ki – akár a délutáni, sajtónk jövőképével foglalkozó kerekasztal-beszélgetésünk alkalmával is átadhattuk volna, stílszerű lett volna, hiszen a téma, a beszélgetés, a Lapok és kiadók színe és fonákja című kerekasztal közvetlenül összefügg a díj indoklásával. Mert a kolozsvári Szabadság és a marosvásárhelyi Népújság napilap kiadói azzal mutatnak példát, hogy a mai, a nyomtatott sajtó számára mostoha körülmények között is lehet, más-más üzleti modellt és/vagy lehetőséget követve, napilapot kiadni, önállóan létezni. Méghozzá fenntartható módon.

És hogy ez nem csupán gazdasági kérdés, azt pontosan illusztrálja Karácsonyi Zsigmond néhány órája elhangzott mondata: „Senki más nem a cenzorom, csak az előfizető. Senki más nem tud beleszólni a lap tartalmába.” Ilyen kiadói hátterek nélkül sérülékennyé válhat egy újság hitelessége, sérülékeny lehet az újságíró szabadsága. 

A nyomtatott lapok számára jobb lokális és globális feltételekben reménykedve, továbbá bízva abban, hogy mind az olvasók, mind a döntéshozók felismerik a nyilvánosság és az anyanyelvhasználat terén egyaránt fontos sajtóintézmények szerepét, kívánok sok sikert a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesületnek és a marosvásárhelyi Impress Kft.-nek.

Szűcs László