Idilli környezet… lenne, ha nem rondítana a csendbe fülsiketítő hangerővel egy limbó dal és néhány, üthető eszközre hangszerelt szomszédbosszantó remekmű.
Az aszfaltlágyító meleg elől menekülve mennyei érzés lebegni a sós vízben és bámulni a tóba kúszó bokrok rejtekéből kiszemtelenkedő vadkacsákat. Idilli környezet… lenne, ha nem rondítana a csendbe fülsiketítő hangerővel egy limbó dal és néhány, üthető eszközre hangszerelt szomszédbosszantó remekmű. Ezt a cirkuszt alig egy tucatnyi gyerek szórakoztatására találta ki a Danubius szálló vezetősége. Rendkívüli ötletük az volt, hogy hétvégeken gyerekbanzájt szerveznek a gyógy- és üdülőfürdő területén. Természetesen rossz idő esetén zárt térbe menekülnek a limbózók. A kikapcsolódást és pihenést keresők morgolódásából rájöttem, hogy az ötletgazdának mi volt a szándéka: csökkenteni a hétvégi zsúfoltságot úgy, hogy távol tartja a „kisfogyasztású” belterjes vendégeket, és teret nyit az akvaparkokhoz szokott turisták számára. Nekik vásári miliő kell, lacikonyhagőz, sör és dobhártyarepesztő decibelek. A rejtőzködő úszómestereket az sem zavarja, ha a tilalom ellenére versenyt ugrálnak a fürdőzők fejére a Pruton túli újgazdagok. Mert ők a pénzes turisták, és nem a környékről vagy netán a megyeszékhelyről átruccanó fürdővendégek. A magyarországi tulajdonosoknak bizonyítani akaró helyi vezetők ezt nem hagyhatják figyelmen kívül. De mégis, nem elég néhány békebeli villa megmentése, netán újjáépítése – amint a Bernády-villa esetében hírlik –, hanem meg kell őrizni, amint a száz évvel ezelőtti monarchia más vidékein prosperáló fürdőtelepek mai
gazdái teszik. A sajátosan helyi értékeket kell megőrizni, népszerűsíteni és ebből megélhetési forrást teremteni a szülőföldön boldogulást keresők számára. Ez az igazi összmagyar érdek. Az önkormányzat feladata, hogy olyan építkezési feltételeket szabjon, hogy újabb környezetidegen létesítmények ne rombolják tovább a Telep jellegét, részesítsék előnyben például az egykor itt elterjedt gerendavázas építményeket. Akár díszítőelemként. Sajnálatos, hogy a márványborítással való hivalkodás itt is divat. És végezetül az olvasó megkérdezheti, hogyan jutottam el a zenebonától a településrendezésig?! Úgy, hogy az összhatáshoz mindkettő hozzátartozik. A székelyföldi turizmus felfuttatásához sokkal több kell, mint tízlépésenként egy kürtöskalács-bódé. A székely zászló lobogtatása sem old meg minden kérdést. Minőségi szolgáltatás kell, hagyományőrző környezetben, jól képzett (és ennek mérten megfizetett) személyzettel. És nem kell átvenni minden bóvli ötletet.
