Amire befejezem ezeket a sorokat (kedd kora délután van éppen írásuk idején), lehet, hogy a reggae zene és a hozzá kapcsolt laza életérzés hazája, Jamaica már csak földrajzi tényező marad. Hiszen éppen most, kedden délidőben csap le az ismert világtörténelem egyik legpusztítóbb vihara a szigetre, ahonnan nincsen menekülés. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szakemberei és számos, független időjós is egyaránt arra figyelmeztet már napok óta, hogy a Melissa nevű szörny partot érése katasztrofális következményekkel jár: az ötös kategóriájú (legerősebb) hurrikán hétfő este már a kilencedik legerősebb, eddig feljegyzett atlanti-óceáni viharrá vált, szinte rekordidő alatt fejlődött ekkorára, a szeme rekordot döntően száraz és -4 fokos, légnyomása leesett 900 mb alá, miközben rendkívül lassan mozog, tehát iszonyatos pusztítást fog végezni: az előrejelzések szerint pont a sziget alatt fordul majd északkeleti irányba, tehát telibe találja Jamaicát. Hétfőn délután már állandó 282 km/órás szélsebességet mértek, több mint 300 kilométer/órás széllökésekkel, miközben a vihar átmérője többszöröse a szigetnek. A vihardagályt 4 méteresre becsülik a szakemberek, a lehulló csapadék mennyisége pedig meghaladhatja a 70 centimétert, de az is lehet, hogy eléri a 100-at. A helyzetet fokozza a sziget domborzata és gazdasága: a Jamaica keleti felén húzódó Kék-hegység legmagasabb csúcsa 2256 méteres, így a feléje tartó monstre hurrikán okozta zivatart némileg megállásra kényszeríti, a hegység lejtőin lezúduló csapadék pedig előreláthatólag letarolja majd a fővárost. És mivel a sziget lakossága rendkívül szerény körülmények között, sokuk viskókban él, egyetlen esélyük a vihardagály és az esők okozta árvizek elől az óvóhelyekre vagy a hegyekbe való menekülés, ám utóbbi esetében katasztrofális földcsuszamlásokra lehet számítani. A helyi hatóságok szerint a több mint másfél évszázada vezetett feljegyzések alapján mindeddig soha nem érte el ekkora erejű vihar a szigetet – a Melissa olyan erővel bír, hogy az amerikai légierő hurrikánvadász gépének idő előtt el kellett hagynia a vihar szemét, mert szinte lezuhant. És a becslések szerint ez csak a kezdet: az óceánok felmelegedő vize egyre több ilyen, hatalmas pusztításra képes hurrikánt/tájfunt fog táplálni az elkövetkezőkben, és emberi szemszögből nézve csak a vak szerencsének lesz köszönhető, ha valamelyik elkerüli majd a lakott területeket.
Igen, Jamaica messze van, igen, ránk nézve mindennek nincsen közvetlen következménye (azonkívül, hogy együttérzőek vagyunk, reménykedünk, illetve hálát adunk azért, hogy olyan helyre születtünk, ahol védve vagyunk az ilyen jellegű viharoktól), ám tudván azt, hogy éppen ezekben a pillanatokban válik földönfutóvá vagy veszíti el valamelyik családtagját/saját életét körülbelül másfél millió ember, az megrázó.
Mire ezek a sorok megjelennek, már több információ lesz a birtokunkban. Jelenleg – kedd kora délután – annyit tudunk a közösségi médiába feltöltött helyi beszámolókból (még a legtöbb profi, nemzetközileg ismert viharvadász is, amint tudta, elhagyta Jamaicát), hogy nincsen áram, a repterekhez vezető utakat ellepte a víz, elkezdődtek az áradások, a földcsuszamlások, és a windy.com élőben megtekinthető radarja szerint a szörny teste éppen átsöpör a szigeten, miközben a szeme a délnyugati oldalon partra szállásra készül.
