A gond az a liberálisok liliomfiának mezével, hogy a szabása túl bőre sikeredett, így nem annyira izompacsirtának, mint inkább lufibábnak fest benne.
Felvette az erős ember jelmezét az ellenzéki szövetség liberális felének vezetője a napokban: szeptemberben robbantaná a kormánykoalíciót azzal, hogy annak kisebbik pártja számára 2016-ig szavatolná a kormányzati részvételt, de az ajánlat, akárha a reklámhadjáratokat kiötlő marketingesektől tanulta volna, csakis most érvényes. Ha nem élnek vele, ellenzéki sors, esetleg börtön is várja a keményfejű magyarokat.
A gond az a liberálisok liliomfiának mezével, hogy a szabása túl bőre sikeredett, így nem annyira izompacsirtának, mint inkább lufibábnak fest benne. Azért sikeredett ilyenre, mert sietős volt a dolog, az ellenzék vélhetően elejét akarja venni annak, hogy a jövő évi választások előtt az idevágó törvénykezést módosítsák. De arról is árulkodhat ez a sietség, hogy az illető korántsem annyira biztos a szövetség 2012-es győzelmében, mint azt el szeretné hitetni szavazóival és a közvéleménnyel. Másképp nem egész világos, miért volna annyira sürgős az ügy, mert az amúgy jobb sorsra érdemes ország és adófizető megváltására irányuló ihlet gyanúja nem áll fenn, ahhoz kéne egy életképes kormányprogram is az ajánlat mellé.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban magyarellenes húrokat is pengető liliomfi a naivitás terén sem áll rosszul. Józan ember legalábbis nem szavatolna hatalmi pozíciókat egy olyan közéletben, amelyben az utóbbi időben történtek után csak az a biztos, hogy semmi nem biztos. Hiszen csak egy példaként: a liliomfi szociáldemokrata szövetségesei és a demokraták a rendszerváltó anyapárt szétosztódásakor örök haragot esküdtek egymásnak a kilencvenes évek derekán, aztán 2008-ban mégis frigyre léptek egy szűk esztendeig, mintegy bizonyítandó, hogy tájainkon a húsosfazékhoz való közelség bármilyen erkölcsi szabályt felülír.
Másrészt meg amiatt sem túl hiteles ígéretekkel dobálózni a jövő kormányzást illetően, mert az alkotmányt láthatóan szabadelvűen értelmező és alkalmazó elnök csak akkor fogja kihagyni a következő kormányállítási játszmából a demokratákat, ha a nagyobbik kormánypártot az ellenzéki szövetség valamelyik alakulata önmagában is megveri. Az esetben pedig az ellenzéki szövetség akár darabjaira is hullhat, elvégre nálunk a szövetségek elsőszámú ismertetőjegye a képlékenység. Szavatolni legfeljebb annyit lehet, hogy a 2012-es választási esztendő a választó és adófizető számára bővelkedni fog cirkuszban. Ha már a politikusok hozzáértése folytán kenyérre egyre kevésbé telik, „a nép” ezzel lesz kénytelen beérni.
