Múlt, jelen és jövő a Sapientián

Huszonöt éve a magyar felsőoktatásért

Október 2-án, pénteken az egyetem napján ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A marosvásárhelyi campusban megrendezett jubileumi alkalmon több közéleti személyiség, illetve a hazai történelmi egyházak és az egyetem partnerintézményeinek képviselői is részt vettek. 

Az ünnepség a magyar himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd elsőként dr. Tonk Márton egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte, hogy „az alkotmányokhoz hasonlóan az egyetemeket is a későbbi korok számára alkotják meg, azzal a szándékkal, hogy hosszú időn át lényegi hatást fejtsenek ki régióra, országra, társadalomra, fiatalok számtalan generációjára, tudományra és innovációra”. Úgy fogalmazott: a Sapientia 25. jubileumi évében elmondható, hogy az intézmény pontosan ebben a szellemben jött létre és működik. Hangsúlyozta, hogy egy intézmény életében 25 év csekély idő, de „az bizonyos, hogy ebben a 25 esztendőben a Sapientia kétségtelen és minőségi névjegyet tett le a romániai magyar, az általában vett romániai és a közép-európai felsőoktatás asztalára”. 

– Mit is adott nekünk a Sapientia? Felsőoktatási, továbbtanulási lehetőséget a Romániában magyar nyelven tanuló fiatalok egynegyede számára. Egy Erdély egészére kiterjedő hálózatos egyetemet, négy karral, 36 alapképzéssel és 15 mesterszintű szakkal, valamint egy doktori iskolával. Egy, a rangsorokban Románia mintegy száz jegyzett egyeteme közül a huszadik hely körül álló egyetemet olyan szakterületekkel, amelyek esetében egyenesen az ország tudományos élvonalába tartozik. Működése alatt 7.944 alap-

képzéssel és 1.150 mesterképzéssel rendelkező okleveles magyar értelmiségi szakembert. Az egyetem révén döntő lendületet kapott az önálló magyar felsőoktatás Székelyföldön. És nemcsak arról van szó, hogy erős felsőoktatási képzési kínálat jött létre az említett térségben, hanem arról is, hogy ez a kínálat olyan tehetséges erdélyi magyar fiatalok számára lett hozzáférhető, akik többségében társadalmi, szociális, gazdasági okok miatt sehol máshol nem járnának egyetemre. Adott egy erős, az egyetem falain túl városra, régióra, közösségre ható sapientiás akadémiai közösséget – mondta. 

A rektor kiemelte, hogy az egyetem jelenleg közel 2.500 hallgatót, mintegy 230 főállású oktatót és nagyjából ugyanennyi munkatársat tudhat magáénak. Az intézményvezető köszönetet mondott többek között az egykori alapítóknak, valamint a mindenkori magyar kormánynak, amely az elmúlt két és fél évtizedben kisebbségstratégiai ügyként támogatta az intézményt. Mint mondta, erről a jelenlegi kormány miniszterelnöke nemrég levélben is biztosította az egyetemet. 

Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke kiemelte, hogy „aki iskolát, egyetemet épít, az maradni akar, és azt is akarja, hogy mások maradjanak, akiknek a gyerekei iskolába és egyetemre járhatnak”. Mint mondta, az itthon maradás legfontosabb feltétele, hogy kiépüljön az önálló magyar iskolahálózat a bölcsődétől az egyetemig. 

– Mi azt szeretnénk, hogy Erdélyben a magyar világnak egy darabja megmaradjon. Ezt akarják a történelmi egyházak alapító püspökei, de ezt akarja a hazai politikai képviseletünk, a mindenkori magyar kormány. Persze a menni vagy maradni kérdése nagyon nehéz emberi döntés – mondta. 

A továbbiakban Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke szólt az ünneplő hallgatósághoz. Rámutatott arra, hogy „a Sapientián tanuló hallgatók jelentős része fiatalabb, mint maga az intézmény”. 

– Ők már egy olyan Erdélybe születtek, amelyben van magyar egyetem. Számukra természetes, hogy lehet ide felvételizni, lehet magyarul tanulni, kutatni, vitázni, diplomát szerezni. Ennél szebb visszaigazolást nehéz elképzelni arról a munkáról, amely több mint 25 évvel ezelőtt kezdődött. Amit az egyik nemzedék sok munkával, politikai és közösségi akarattal létrehozott, az a következő számára már a mindennapi élet része – mondta. 

Az elnök hangsúlyozta, hogy „az elmúlt három és fél évtizedben intézményeket kellett létrehozni és megőrizni, iskolákat visszaszerezni, magyar osztályokat megtartani, jogokat törvénybe foglalni és tankönyveket biztosítani, éppen ezért szigorúnak kell lenni önmagukkal, és feltenni a kérdést, hogyan is működik mindaz, amit létrehoztak”. 

– Az egyetem egyik legfontosabb feladata, hogy megtanítson figyelni, értelmezni a világot, és megtanítson arra, hogy ne csak kész válaszok legyenek, illetve ne tévesszük össze a saját nézőpontunkat a valósággal – mondta. 

Hozzátette, hogy az „egyetem szellemi minősége abból a munkából születik meg, amelyet oktatók és hallgatók nap mint nap elvégeznek”. 

– Önök közösen teremtik meg azt a közeget, amelyben lehet kérdezni, érveket ütköztetni, állítást pontosítani, egy rossz következtetésből visszalépni, majd jobb érvekkel újrakezdeni. Önök, hallgatók már egy olyan intézményt kaptak örökül, amelynek a létét nem kell mindennap megindokolni. Használják ezt a szabadságot, legyenek igényesek saját gondolataikkal és érveikkel szemben, és legyenek kíváncsiak arra is, ami nem erősíti meg azt, amit gondolnak – mondta. 

Végezetül az eseménynek otthont adó marosvásárhelyi kar képviseletében dr. Domokos József docens, a kar dékánja szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte, hogy míg negyed évszázad egy személy számára az egyéni fejlődés korszakát öleli fel, addig egy egyetem életében elsősorban az intézmény megalapozását, identitásának felépítését és a hagyományok megteremtését jelenti. 

– Az egyetem életében a huszonötödik év az első nagy mérföldkő, a gyerekkorból a felelős, elismert intézmények sorába való belépés. Ez az a periódus, amely alatt bebizonyította létjogosultságát, és meggyőződésem, hogy ezt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meg is tette. 25 év elegendő idő arra, hogy valami megszülessen, felnőjön és beérjen, de veszélyes idősáv is, mert ennyi idő alatt a kezdeti lendület könnyen megszokássá szűkülhet, a lelkesedés helyét pedig átveheti az elfásultság. Az elmúlt évtizedek eredményeit látva hiszem, hogy a mi egyetemünk ezt a veszélyt el tudja kerülni, hogy az intézményünk nemcsak a falakból, infrastruktúrából áll, hanem az egymást követő, oktató- és hallgatógenerációk megújuló energiájából is táplálkozik – mondta. 

A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia zenészeiből álló Neumarkt Brass Quintet előadása után követően számos kitüntetést és elismerést is átadtak. A Sapientia EMTE-emlékérmet dr. Szép Sándor emeritus professzor, az egyetem volt rektorhelyettese vehette át kiemelkedő oktatói, kutatói és intézményfejlesztési munkássága, következetes szakmai igényessége, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fejlődése iránt tanúsított több 

évtizedes elkötelezettsége elismeréseként. A Kiváló Kutató Díjat dr. habil. Szilágyi László egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Kar Villamosmérnöki Tanszékének oktatója érdemelte ki. Nyugdíjba vonulása alkalmából idén két oktatónak adományoztak professzor emeritus címet: dr. Dávid Lászlónak és dr. arh. habil. Kovács Kázmérnek. Emellett az egyetem több alkalmazottját, valamint az alapításban kulcsszerepet játszó személyeket is elismerésben részesítettek. 

Az ünnepség a Szózat közös eléneklését követően az egyetem udvarán nemrég elhelyezett, 1977-ben készült székelykapu felavatásával zárult.