Tudománytörténeti ínyencségek II.

Gazda István

Ahogy a múlt heti írásomban említettem, a „Hiúzok társasága” egy főleg orvostörténészekből álló csoportosulás volt. A csoport legjelesebb képviselője a korábban Kolozsvárott oktató Benedek István orvosprofesszor volt, Benedek Elek unokája, de nem kevésbé vált híressé Antall József orvostörténész, Magyarország 1989 után első szabadon megválasztott miniszterelnöke, vagy Vekerdi László, akit a művelt Magyarország legnagyobb tudománytörténészének és művelődéstörténészének tartanak.

Első körben a Hiúzok tágabb társaságának tagjai orvostörténészek voltak: Benedek István, Berend Mihály, Birtalan Győző, Csillag István, Czeizel Endre, Hidvégi Jenő, Karasszon Dénes, Kenéz Győző, Lambrecht Miklós, Szállási Árpád és mások.

Ma már csak a hajdani Hiúzok legfiatalabb tagja, Gazda István tudománytörténész él, és a csíkszeredai EME fiókegyesület meghívására 2025. október 9-én Széchenyi és Bolyai címmel nyilvános ünnepi előadást tartott az MTA megalakulásának 200. évfordulója tiszteletére. (A múlt heti írásom első részében szereplő információk nagyrészt Gazda István előadásán hangzottak el.) Ehhez kötődik, hogy Gazda István foglalta kötetbe teljességre törekvően a Széchenyi-kronológiát és az Akadémia által kiadott több száz oldalas Bolyai Farkas-monográfiát. 

Azt hiszem, a legtömörebben a Wikipédia ismerteti Gazda István munkásságát, ebből idézünk:

„1994-ig az ELTE oktatója volt, ekkor az ELTE Bölcsészettudományi Karán megszüntették a tudománytörténet oktatását, s ekkor Szabó Árpád akadémikussal együtt létrehozta a Magyar Tudománytörténeti Intézetet, amelyhez a szakma jó néhány jeles képviselője kapcsolódott, s amelynek alapítása óta igazgatója. Emellett felkérték, hogy az akkor alakult Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskolán szervezze meg a tudománytörténet és a művelődéstörténet oktatását, és készítse el azok első főiskolai tankönyveit. Később a szlovákiai Révkomáromban létrejött Selye János Egyetemen a tudományok szakirodalmi forrásait megismertető tantárgy előadótanára volt. 

A Magyar Tudománytörténeti Intézet gondozásában eddig – szerkesztésében – több mint 130 nagyobb tudománytörténeti munka jelent meg (lásd a Wikipédián: Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára néven), ezek egy részének szövege olvasható az interneten is az Országos Széchényi Könyvtár által működtetett Magyar Elektronikus Könyvtárban, valamint az Akadémiai Könyvtár elektronikus könyvtárában (real eod). Köztük Vekerdi László akadémiatörténete, amelynek teljes szövegét megírásakor, 1975-ben nem engedték megjelentetni, s csak 1990 után jelenhetett meg Gazda István szerkesztésében. 

Szabó Árpád (1913–2001) tudománytörténész-akadémikus, a Magyar Tudománytörténeti Intézet alapító elnöke egyetlen nagyobb magyar nyelvű matematikatörténeti munkája szintén az intézet összeállításában látott napvilágot. Az első nagyobb Brassai Sámuel-válogatás is az ő gondozásában jelent meg. Szöveggyűjteményt adott ki a magyar matematika, csillagászat, fizika és kémia történetéről. 

Nagyon sok egyéb tudománytörténeti munka összeállítása is neki köszönhető, köztük Csíky Gábor földtudomány-történeti monográfiája, Vargha Domokosnénak az egykori csillagászról, Gauss tanáráról, Zách János Ferencről írt munkája, a magyar szabadalomtörténeti monográfia, az Eötvös Loránd hagyatékából előkerült s egykoron Eötvös által készített fényképfelvételekből összeállított különleges munka, Karasszon Dénesnek a magyar állatorvoslás kultúrtörténetéről összeállított kétkötetes monográfiája, Ács Tibornak a reformkor hadikultúrájáról írt műve, valamint Benedek Eleknek kötetben soha meg nem jelent, a magyar tudomány, kultúra és oktatásügy témakörében készített, többnyire álnéven publikált – s így alig ismert – írásaiból összeállított háromkötetes munka. 

Jóvoltából mintegy 30 orvostörténeti munka jelent meg az elmúlt másfél évtizedben (mellesleg ő az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője), köztük Szállási Árpádnak a magyar írók orvosairól készített érdekes kötete, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egészségügyét összefoglaló kétkötetes munka, az első magyar lexikoníróról, az orvos Weszprémi Istvánról készült tanulmánykötet, a múlt magyar orvostörténészeit első alkalommal bemutató munka, Dörnyei Sándor két nagy orvostörténeti-gyógyszerészettörténeti bibliográfiája, a Daday András-hagyatékból feldolgozott kétkötetes akadémiai monográfia, az 1944-ben elhunyt, egykoron Kolozsvárott élt Pataki Jenő hagyatékából feltárt kötet az erdélyi orvoslás történetéről, Takáts László munkája a Rákóczi-szabadságharc egészségügyéről, az Esztergomban élt Feichtinger Sándor főorvos 19. századi orvosi naplójának teljes szövege, valamint egy kötet az 1956-os forradalom és szabadságharc fővárosi egészségügyéről. 

Ő szerkesztette az Orvosi Hetilap 150. évfordulójára kiadott kötetet, amelyet az MTA 2008-ban nívódíjjal jutalmazott, szerkesztett egy művet az Urológiai Klinika történetéről s egy másikat a Magyar Sebész Társaság elmúlt 100 évéről. A Magyar Tudománytörténeti Intézet kiadásában, Gazda István gondozásában az elmúlt másfél évtizedben sorra jelentek meg Schultheisz Emil orvostörténész professzor nemzetközi visszhangot kiváltó művei, továbbá a professzort születésének 80. és 85. évfordulóján köszöntő emlékkötet. Neki köszönhető az Antall József orvostörténeti írásait bemutató kötet is. 

Gondozásában jelentek meg a Jedlik Ányos Társaság Király Árpád szerkesztette nagy Jedlik-monográfiái, részt vett az állandó Jedlik-kiállítás és az állandó Eötvös-kiállítás összeállításában, Sipka Lászlóval együtt vezető szakértője volt az Álmok álmodói elnevezésű, 2002-ben egy éven át nyitva tartó hatalmas tudomány- és technikatörténeti kiállításnak, amelyet 800 ezren tekintettek meg, s amely komoly sikert hozott e szakmák számára. Közreműködésével állították össze 2005-ben az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia közös könyvtörténeti kiállítását, amely első nyomtatott magyar nyelvű tudományos könyveinket mutatta be a 16–19. századból (köztük erdélyi kiadványokat is), s ő rendezte az akadémiai könyvkiadás 175 évét bemutató tárlatot is. 

Az Akadémia Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága mellett részt vesz a Művelődéstörténeti Bizottság és az Orvostörténeti Szakbizottság munkájában is, emellett alelnöke a Jedlik Ányos Társaságnak és elnöke a Szily Kálmán Alapítványnak, alelnöke a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, valamint kuratóriumi tagja a Magyar Örökség díjat évente odaítélő bizottságnak. ”

Gazda István szívügyének tekinti Benedek Elek hagyatékának ápolását is, és kötetekbe szerkeszti Benedek Elek kevésbé ismert írásait is, például a korabeli parlamenti tudósításait is. Itt most csak három kötetét emelném ki:

 1. Az ismeretlen Benedek Elek. Kötetben eddig nem közölt, 1881–1892-ben írt publicisztikáiból az írásokat összegyűjtötte és jegyzetekkel kiegészítette Perjámosi Sándor. Sajtó alá rendezte Gazda István.

 2. Az ismeretlen Benedek Elek (második gyűjtés). Kötetben eddig nem közölt, 1892 és 1910 között írt publicisztikáiból az írásokat összegyűjtötte Perjámosi Sándor, szerkesztette és az előszót írta A. Szála Erzsébet, sajtó alá rendezte Gazda István. Nyugat-magyarországi Egyetem, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Sopron–Piliscsaba, 2007.

3. Az ismeretlen Benedek Elek (harmadik gyűjtés). Kötetben eddig nem közölt, 1911 és 1929 között írt publicisztikáiból az írásokat összegyűjtötte Perjámosi Sándor, szerkesztette és az előszót írta A. Szála Erzsébet, sajtó alá rendezte: Gazda István. Nyugat-magyarországi Egyetem, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Sopron–Piliscsaba, 2009.

Fontosnak tarom kiemelni, hogy Benedek Elek jelentette meg unokája, Benedek István gyerekkori történeteit Öcsike nadselű gondolatai címmel, több változatban is. Könyv mellett újságban is. Kisbaconban ki is van állítva, a Benedek Elek-emlékházban.

Mindenkinek tisztelettel ajánlom a kisbaconi Benedek Elek-emlékház meglátogatását, irodalomtörténet, tudománytörténet és helytörténet szempontjából is alapvető információkat szerezhet. Minden erdélyi magyar embernek ismernie kellene!