EMKE-díjak 2026-ban

Már jeleztük, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 11 idei kitüntetettje között három marosvásárhelyi kiválóságot is köszönthetünk. Lapunk nyugalmazott munkatársa, a Múzsa régi szerkesztője és napjainkban is megbecsült szerzője, Bölöni Domokos a Spectator-díjat tudhatja magáénak. Makkai Gyöngyvér zenetanárnő, zeneszerző a Nagy István-díjat vehette át, Tekei Erikát az erdélyi folklorisztika kutatástörténetének feltárása és az erdélyi népköltési gyűjtések népszerűsítése terén elért kiemelkedő szakmai eredményeiért jutalmazták Bányai János-díjjal. Az elismerés kapcsán a későbbiekben mindhármukat igyekszünk megszólaltatni, ma Bölöni Domokos laudációját közöljük. Elhangzott a kolozsvári díjátadó ünnepségen 2026. április 18-án.

Bölöni Domokos laudációja 

Az újságírás napi penzumából már rég nyugalomba vonult, de a 80. esztendejét idén augusztusban töltő Bölöni Domokos most is az egyik leggyakrabban közlő erdélyi magyar tollforgató. Írásait heti rendszerességgel a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletében, illetve szinte naponta a világhálón teszi közzé, szépprózái pedig az egymást már-már évente követő új könyveiben jutnak el az olvasókhoz.

Bölöni Domokos a Kis-Küküllő menti kis falu, Dányán szülötte. Dicsőszentmártonban járt középiskolába. 1973-ban román–magyar szakos oklevelet szerzett a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán, majd 17 éven át a sóvidéki fazekasfaluban, Korondon tanított. Volt községi könyvtáros, iskolaigazgató, irodalmi kör szervezője, alapító tagja és munkatársa a Hazanéző című folyóiratnak, egyik szervezője a sóvidéki irodalmi eseményeknek, a kétévente tartott Parajd–Korond író-olvasó ikertalálkozóknak és az április elsejei humoros délutánoknak, az úgynevezett kacagóbáloknak. Szülőhelye, a Kis-Küküllő mente tájait, embereit és a Sóvidéket alaposan ismerő és elkötelezetten szolgáló, népszerűsítő értelmiségi, aki 1990 óta, amikortól a Népújság szerkesztőjeként Marosvásárhelyen él, a városi polgárok, közemberek mindennapjaival is azonosulni tudott. A megyei lapban hetente jelentek meg cikkei, művelődési eseményekről tudósító riportjai. Több száz oldalra rúgó szövegeit az újság archívuma őrzi. Létrehozta a Súrlott Grádics irodalmi kört, amelynek üléseiről a sajtó is rendszeresen beszámolt, humortalálkozókat vezetett Flaszter Klub címmel. Kitartó munkatársa a Múzsa irodalmi-művészeti mellékletnek, amelyben karcolatai, novellái mellett rendszeres művelődési jegyzeteket, recenziókat, folyóiratszemlét, a vidéki művelődési körök (Szászrégen, Dicsőszentmárton, Erdőszentgyörgy, Szováta) tevékenységéről is tudósított. Írt népművészeti kiállításokról, néptánctalálkozókról, vallási és világi ünnepi eseményekről, mint a nemzeti ünnepek, a fehéregyházi Petőfi-ünnepségek, a Gyöngykoszorú néptánctalálkozók, a falutalálkozók. Az általa vezetett Súrlott Grádics irodalmi kör kiszállásain írókat, költőket mutatott be, könyveiket gondozta-szerkesztette. Gondja volt a gyerekekre is, Stipendium címmel havi gyermekoldalt is szerkesztett a Népújságban. Ez igen népszerűnek bizonyult, akárcsak a Flaszter oldal, amely humoros-szatirikus írásokat, verseket, rajzokat, fotókat tartalmazott. 

Bölöni Domokos íróként is kiemelt figyelmet és elismerést érdemel. Első írása 1974-ben jelent meg a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilapban. Közölt a bukaresti Ifjúmunkás, az Előre, a marosvásárhelyi Új Élet, Igaz Szó, a csíkszeredai Hargita, valamint a Brassói Lapok című kiadványokban. Első kötete a bukaresti Kriterion Kiadó Forrás-sorozatában jelent meg, Hullámok boldogsága címmel 1980-ban. Hét vége című novellájával 1985-ben elnyerte az Igaz Szó szépirodalmi folyóirat novellapályázatának első díját. (Később Parasztnovella címmel jelent meg kötetben.) 1986-ban szintén Bukarestben látott napvilágot újabb novelláskötete, A szárnyas ember. 1993-ban két írása elnyerte a Magyarok a Magyarokért Alapítvány pályázatának első díját próza kategóriában. 1998-ban szülőfalujáról írt munkáját nagydíjjal jutalmazta a budapesti Magyar Napló. A Népújság mellett létesült Impress Kiadó első köteteként adták ki 1992-ben a Harangoznak Rossz Pistának című kötetet. További könyvei: Egek, harmatozzatok! (Válogatott novellák, 1995), Dégi Gyurka pontozója (Kisregény, Mentor, 1998), Bot és fapénz (Novellák; Mentor, Marosvásárhely, 1999), A próféták elhallgattak (2002), A nevető gödör (2004), Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét (2006), Széles utcán jár a bánat (2007), Elindult a hagymalé. (Rövidpróza; Impress, Marosvásárhely, 2009), Micsobur reinkarnációja. (Mákföldi történetek, Juventus, Marosvásárhely, 2010), Küküllőmadár (Karcolatok; Erdélyi Gondolat, gyermekkönyvtár, Székelyudvarhely, 2011), Az eltérített felvonó. A marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör antológiája, 2011 (szerk.), Mosolygó kis pöttyös, szovátai pisztráng (2014), Szélrózsa kankalin (2014), Harangoz egy rézmozsár. Járókeret a 75.-hez (Juventus, Marosvásárhely, 2021), A harmadik pohár (Novellák, karcolatok, Juventus, Marosvásárhely, 2021), Az aranypálca (Juventus, 2021), Szélrózsa a toronyban (Novellák, karcolatok, Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest – Székelyudvarhely, 2023), Szedegető Picus sógor (Juventus, 2024), Napóleon orákuluma (Juventus, 2024), Imbolygó alakja ég és föld között (2025). Legfrissebb kiadványa, a Vásárhelyi Dósa Barna: Volna poén (Juventus, 2026) című kötete egy eddig ismeretlen alkotói oldalát, lírai énjét is felmutatja.

A Népújság Múzsa mellékletében kétheti rendszerességgel megjelenő Kutyanyelv publicisztikái is meggyőzően mutatják fel alkotói erényeit, és erősítik a közvélekedést, miszerint kevés olyan mai írónk, publicistánk van, aki hozzá hasonló nosztalgikus beleérzéssel és humorba ágyazott empátiával tudná felmutatni a vidéki kisemmizettek és a városi kisemberek gondjait, bajait, reményeit és gyarlóságait. Megkeseredett világunkban igencsak megbecsülendő az olyan tollforgató, aki derűt képes kelteni írásaival.

Bölöni Domokos egyértelműen megérdemli a rangos Spectator-díjat. 

Nagy Miklós Kund