Írtam és írom a verseimet.
Mi lesz, ha elfelejtenek:
nem dicsérgetnek semmiféle listán,
egy kritikus se emlékszik rám?
Ki vési még le Kálnoky vagy Jékely nevét?
A megmaradás fény-egét
csupán Petőfi fénye hinti szét?
Mi az a rejtett erő,
ami eszedbe juttatja García Lorcát,
de, Vicente Aleixandre, ki emlékszik rád?
És Juhász Gyulát nem lepheti el
egy helikopter-verte porlepel?
Új nemzedékek
csak maguk közül idéznek,
és lehet, hogy Vajda Jánost
„a vaáli erdőben” csak véletlenül
imádja meg egy ifjú táltos?
Ott halok-e egy vén könyvtárban,
akár annyi föl nem támadt társam?
Ó szent titok,
lehetek-e azok
között,
kiknek betűje, míg Föld a Föld,
hangos gyémántként ragyog?
(Megjelent a Tiszatáj 2018/11. számában)
95 éve, 1927. október 9-én született Dunaharasztin a Kossuth- és József Attila-díja költő, író, műfordító. Elhunyt 2020. január 31-én.
Ifj. Molnár Dénes grafikája a marosvásárhelyi Bernády Házban nyílt kiállításán
Fotó: Bálint Zsigmond
