Tizenévesek kedvence: A Szent Johanna gimi

Szokatlan könyvsikerre figyelt fel a napi sajtó márciusban. A Pesti Magyar Színház előtt tinédzserek és felnőttek (szülők) sokasága próbált dedikációt szerezni, és az új könyvhöz jutni egy ifjúsági regény 8. kötetének megjelenésekor. Ám felének sem sikerült, és a fotók szerint bánatos ábrázattal hagyták el a helyszínt.  

Leiner Laura sorozatának nyolcadik, utolsó része is megjelent

Szokatlan könyvsikerre figyelt fel a napi sajtó márciusban. A Pesti Magyar Színház előtt tinédzserek és felnőttek (szülők) sokasága próbált dedikációt szerezni, és az új könyvhöz jutni egy ifjúsági regény 8. kötetének megjelenésekor. Ám felének sem sikerült, és a fotók szerint bánatos ábrázattal hagyták el a helyszínt.

Bár követem a siker-könyvlistákat, az ifjúsági irodalom már a Harry Potter 6. köteténél felemésztette az erőmet, sérelmezem és fájlalom a gyönyörű magyar ifjúsági irodalom elhanyagolását, de már kezdtem feladni a reményt az internethez leragadó ifjúság olvasókedvét tekintve. Pedig lám, van egy újabb sikeres ifjúsági regény, igaz, inkább lányok a kedvelői, amely 2010, első kötetének megjelenése óta immár eljutott a 8.-ig, és kiderült közben az is, hogy a tini olvasók mamái épp olyan izgalommal várták a folytatásokat, mint kislányaik, és nem is tekintették titkos olvasmányaiknak.

A budapesti Ciceró Könyvstúdió főszerkesztője jó ráérzéssel nyitott utat a fiatal szerzőnek, Leiner Laurának, aki egy mai alapítványi iskola, egy francia tagozatos budai gimnázium életét eleveníti fel Renáta naplójában. A Szent Johanna gimi cím arra utal, hogy a gimnáziumot Jeanne d’Arcról nevezték el, a szobra is ott fogadja a tanulókat az iskola aulájában. Ha a budai hegyvidéken van, és magániskola, akkor érthető, hogy jómódú, otthonról is jól elindított tanulókkal van dolgunk. A felvételi követelmények szerint ismerni kell a francia nyelvet, az iskolának korszerű, jól felszerelt tornaterme, nyelvi és más szaktantermei vannak, az informatika tanítása és a számítógépek magától értetődőek, a tanulók pedig jó képességűek, de épp olyan pajkosak, tanárpukkasztók, kalandéhesek, mint bármely nem magán-, nem alapítványi iskolába járó kortársaik. Az iskola életével az új kilencedik osztály egyik tanulójának, Renátának a naplójából (nagyon részletes, napra szóló) ismerkedünk meg, az ő véleménye, napi jegyzete az eligazító az osztálytársak megismerése, a tanárok jellemzése terén, sőt a tananyag, a dolgozatok, az elemzések, felmérők is valóságos ismeretanyagként sorakoznak fel és nyerik el tetszésünket vagy nemtetszésünket. Hányszor faggatjuk őket, de nem mindig hajlandók megosztani velünk sulis gondjaikat, barátaikkal nem járnak sűrűn össze, sem idejük – hiszen késő délután kerülnek haza – a közös tanulásra, játékra, sem lehetőségük nincs. Ám ebben az iskolában, ebben a környezetben másként alakulnak a dolgok, a gyerekek közel laknak egymáshoz, a kertes családi házakban hely is, mód is van rá, hogy összeverődjenek, iskolán kívül is együtt legyenek. Mégis, éjszakába menően internetes kapcsolatban vannak, netelnek, csettelnek, a legrövidebb rövidítésekkel dialogizálnak, de, beleártva magam e tizenéves naplójába, állítom, hogy ezek a tőmondatos párbeszédek a napló legérdekesebb részei, a legkifejezőbbek, és minden cselekményességnél izgalmasabbak.

A barátságok, a kötődések, bakfisszerelmek alakulása Renáta (Reni) beszámolóiból követhetők. Legjobb barátnője, bizalmasa, titkainak őrizője Virág (Emo), elvált szülők gyermeke, nem akarja elfogadni szülei válását, dacol a valós eseményekkel, jórészt ezért emos korszakát éli (divathullám a fiatalok körében, főleg külsőségekben – fekete haj, csíkos póló, x-jel, tornacipő a jellemzői). Virág nagyon tehetséges, kitűnően rajzol, ám a tanulásban segítségre szorul. Reni jó barátja lesz Arnold, a mindentudó, külföldön élő szülők gyermeke, sokat olvas, megvan a véleménye jószerint mindenről és mindenkiről, olvasásban senki sem szárnyalja túl, írásai a suliújságban megjelennek, és ragyogó kitalációival, érvelésével, ha mindig elkésik is, kihúzza magát. Valamiképpen elkülönül, mégis együtt van az osztályközösséggel, amely lassan kezd kialakulni. Kitűnő tanárok vannak az intézetben, de szigorúan ügyelnek a rendre, sok a jóízű, humoros epizód erről. Amint kártyás beléptetővel megérkeznek a gyerekek az iskolába, „az aula közepén lévő Jeanne d’Arc-szobor mellett álló nő – aki a belépő diákokat pásztázta – rémesen éles hangon megszólalt, amitől, mint egy rossz filmben, mindenki megállt és lefagyott”. Máday tanárnő volt, az igazgatóhelyettes, aki szinte minden diákot név szerint ismert, kezében vonalzóval intette magához a lányokat és megmérte szoknyájuk térd fölötti hosszúságát (a szabályzat szerint a szoknya térig érő), és könyörtelenül hazaküldte percnyi pontossággal átöltözni, hogy még visszaérhessenek a csengetésre.

Az ofő (osztályfőnök) szerepköre is jól meghatározott, sokat foglalkozik velük, az igazgatói beszédeket, eligazításokat az osztályban levő tévén közvetítik. Az első kötet alcíme A kezdet, ebben Reni minden szereplőt bemutat az események során. Mindenképpen átlátható az iskola, mind nagyobb teljesítményekre késztetik a tanulókat, sokat kell olvasniuk, hogy elemző beszámolókat készítsenek irodalomból, félévenként tantárgyversenyeket szerveznek, rendszeres az osztályozás, a szülői értekezletek, és megegyezéses alapon az egyes tantárgyakból kitűnők korrepetálják a gyengébbet. Reni titkolt szerelme, az iskola népszerű sráca, Antai-Kelmen Ádám (Cortez), diplomataszülők gyermeke, kitűnő angolból, de nehezen boldogul a magyar irodalomtanár követelményeivel, így lesz Reni tanulótársa, így tudjuk meg, mit tanulnak magyar vagy világirodalomból. Sok a bonyodalom, míg a történet során Reni és közte kibontakozik az igazi szerelem.

A budai gimnáziumban használt suliargót is megismerjük. Végre megértem tini unokám olykori felkiáltásának: This is Spárta! – Ez Spárta! igazi tartalmát, megértem a tiszta ideg, duplaangol, sulibox, gáz, fasírt, szívatás, berágott valamire, doga stb. szavak és kifejezések jelentését, a suliközbeszéd gyors alakulását, a rövidítések értelmét és olykor szórakoztató hangzását.

Nem találkoztam viszont a percenként hallható, elkoptatott „rendben”, már semmitmondó határozószóval, az „így van” állandó ismételgetésével, sőt a mindenre ráaggatott „helyes” immár jelzővé módosult szürkeséggel.

A Szent Johanna gimi valódi ifjúsági bestseller, írója Leiner Laura, az első kötet megjelenése óta évente két újabb kötetet írt meg, az olvasók várva-várták, végül most érkezett el az utolsó, a nyolcadik kötetig, remélem, a könyvfesztiválon alaposan szemügyre vehető lesz. Leiner Lauráról annyit (internetes közlés), hogy a fiatalok sokaságának szerezte meg az olvasás élményét, népszerűséget szerzett az ifjúsági irodalomnak, pad alatt olvassák még órákon is, a szülők pedig, akik eddig keseregtek, hogy alig olvasnak tinikorú gyermekeik, most titokban kölcsönveszik a könyveket, hogy megismerjék, mivel nyerhetők meg, hogy váltak kötetlenül olvasókká gyermekeik.

A gazdag és nagy értékké vált magyar ifjúsági irodalom elbírja, hogy minden generáció, akár lányok, akár fiúk, a jelenből táplálkozó könyveket is kapjanak, szembesüljenek saját szokásaikkal, jelen élményeikkel, s ehhez valamiképpen viszonyuljanak is. A Szent Johanna gimi életének megjelenítése Reni naplójában jól bonyolított, valós történet, karakteres, vonzó szereplőkkel, megéri, hogy felfigyeljenek rá tanárok és szülők is, a kiadó pedig dicséretet érdemel a szerző felismeréséért, a gyors munkáért, a könyvek tartalmának megfelelő és bestsellernek kijáró borító, nyomdai kivitelezés megvalósításáért.

Lássuk, milyen lesz a könyvfesztiváli fogadtatás!