Thália marosvásárhelyi nyughelyei

Egy nemrég megjelent, albumformátumú kiadványban találkozhatunk egyszerre valamennyivel. A Barabás Olga és Ferencz Éva szerkesztette Emlékkönyv impozáns borítójú, százoldalas kötetbe gyűjtve örökíti meg a marosvásárhelyi színház művészeinek sírhelyeit. Sok kutatómunka, dokumentálódás, utánjárás előzhette meg a város különböző temetőiben fellelhető, színházi vonatkozású nyughelyek „felleltározását”, fotós megörökítésük is igazán elismerésre méltó (Bereczky Sándort illeti érte a méltatás), de ahogy ez lenni szokott, mások is bekapcsolódtak a munkába, és így lett a szakmabeliek számára is fontos, az olvasó, színházbarát közönség számára is valóban kedves, értékes, tetszetős könyv. Nyilván több ez síremlékek felsorakoztatásánál. Nyolc évtizednyi, sőt annál is hosszabb időt felölelő hely- és színháztörténet, egy jelenleg 58 személyes égi társulat életművének képes, szöveges felidézése, sok-sok színházkedvelő vásárhelyi polgár élménytárának felfrissítője ez a kiadvány. Megjelenése a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 80. jubileumi rendezvényei és az Intact fesztivál eseményei, utórezgései közepette kisebb visszhangot keltett, mint amennyit megérdemelt volna, de remélhetőleg a továbbiakban jobban szárnyára veszi a közfigyelem. Ilyen vonatkozásban is érdemes kiragadnunk részleteket a Barabás Olga jegyezte Előszóból.

„Ezekről az évekről, évadokról, előadásokról és előadókról rengeteg tárgyi emlék maradt fenn a színház archívumában és a korabeli sajtóban: fényképek, hang- és televíziós felvételek, hanglemezek és interjúk… A színházi történésekről, bemutatókról beszámoltak a lapok, a színészekkel a szakma és az élet dolgairól interjúkat készítettek, portrékat írtak róluk, szerepemlékezéseket és nekrológokat – öröm ezeket nézni, olvasni, hallgatni. Emlékezünk. Segítenek felidézni azokat az élményeket, amelyeknek már mi magunk is részesei voltunk, és jó ezeket újraélni. Személyesek. Azt az érzést erősítik bennünk, hogy mi magunk is részesei vagyunk ennek a társaságnak: a marosvásárhelyi színház teremtette közösségnek.”

Ez a könyv persze nem olyan, mint egy regény, hogy az ember nekiül, és egyből végigolvassa. Ugrálgatni lehet benne ide-oda aszerint, hogy kinek ki volt a kedvenc színésze, melyik alakításra, előadásra emlékszik jobban, és az felbukkan-e az albumba válogatott 204 fotó, illetve a szövegek között. Vagy ellenkezőleg, már ismeretlen számára valamelyik név vagy arc, és azért áll meg hirtelen a lapozgatás során. Ilyesmi is könnyen előfordulhat, hiszen aligha lehetnek már olyan színházlátogatók, akik az elmúlt nyolcvan év vásárhelyi színházának minden tagját fel tudják magukban idézni. A kötet szerkesztésekor Ferencz Éváék nem az időrendhez igazodtak, betűrend szerinti a besorolás, de egy kivételt tettek, az album elejére került a magyar színjátszás hőskorának jeles egyénisége, Kántorné Engelhardt Anna három portréja és a római katolikus temetőben található síremlékének két képe. A fotók egyébként rendkívül változatosak, ezeknek is köszönhető, hogy az olvasóra nem nehezedik rá az ilyen sírkerti kiadványokból sugárzó reminiszcencia s az elmúlás melankóliája, hanem a sokarcú tehetség vitalitása, alkotó szenvedélye, derűje jellemzi a könyvet. A tháliásokról azt mondja a fáma, hogy két végén égetik a gyertyát, ennek folytán önemésztő alkatok. A kötetben található életrajzi adatok nem feltétlenül erre vallanak. Anatol Constantin például 98 évet élt, Szabó Duci 96-ot, igaz viszont, hogy Tompa Klára 49, Kőszegi Dusu 44 évesen hunyt el. 

Szép, emberpróbáló pálya ez, derül ki a könyvbe beválogatott írásos emlékekből is, persze a színház archívumában sem azonos mennyiségben őrződtek meg a szakmai életrajzokat, pályaíveket felvázoló, a szereplők teljesítményét méltató írásos dokumentumok. Az Utószó azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a vásárhelyi égi társulat nem csak az említett ötvennyolc tagból tevődik össze. Közösségük még 74 olyan művészt tudhat magáénak, akik nem városunkban tértek örök nyugovóra, nevükkel más sírkertben lehet találkozni. De ugyancsak megérdemlik a méltó megemlékezést, amelynek felemelő tanúsága ez a nemes, igényes kiadvány is.