Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Hozzám jött ma az erdő lelke.
Városi házam ablakán
jégpáfrány ezüst levelével
köszöntött hajnal hajlatán.
Kucsmáján hetyke harkály állott.
Keblében mókus szunnyadott.
Ujjasa hóból, zúzmarából,
s díszeknek rajta nyúlnyomok.
Kezet adott, s a kézfogása
cser-kemény volt és moha-lágy.
Szemének huncut szikrájából
felém csillant egy hóvirág.”
Ahogy Horváth Istvánhoz az erdő, ő néha – hasonló, emlék-örvényítő szertartás miatt – nagyapámhoz kopogott be az Ebháton. Alkalmanként egy-egy sorral toldotta meg legújabb verseskötetét. Hol éppen szeretett karmesterének, hol baráti tanítójának, hol hajdani hadnagyának szólítva az egykori magyarózdi kántortanítót. Úgy emlékeztem, mindig tavaszt hozott, holott – az ajánló sorok keltezése árulkodik – rendszerint ősszel érkezett.
A jó emlékek tavaszt varázsolnak az emberi szívekbe. Vagy a tavasz megsejdítése csalja elő azokat az emberből? Mint ahogy a citromlepkét az első meleg napsugár téli rejtekéből. Minap is, csak elém lebbent az iskolakertben egy kénsárga pille. Éppen ellenőriztem volt hóvirágaim virágba szökkenését.
A Magyar Rovartani Társaság két éve választja meg az év rovarát. 2013-ban a citromlepkét érte a megtiszteltetés. A fehérlepkefélék (Pieridae) családjába tartozó Gonepteryx rhamni (Linnaeus, 1758) gyakori, feltűnő lepkénk. Tavasszal, a színek nélküli erdőszéleken, tisztásokon gyönyörködteti röptével a természetjárót. Ahogy azonban az idő hidegebbre fordul, újra eltűnik szemünk elől.
Számos virágos növény beporzását végzi. A hímek szárnyainak színe élénksárga, fonákja túlnyomóan almazöld, a nőstényé zöldessárga, illetve halvány krémszínű. Csápjai vörösek. A lábak halványzöldek. A testet dús, selymes fényű, halványzöldes szőrözet borítja.
A citromlepke név nem csak a magyar nyelvben használatos. Tanú rá a német Zitronenfalter, a francia citron, a spanyol limonera, az orosz limonnica. Az angolszász nyelvterületen számosan gondolják úgy, hogy az angol pillangó (butterfly) szó az óangol „Buttorfleoge” – azaz a „vajszínű repülőrovar” kifejezésből ered, amely a citromlepke sárgás színére utal.
A néphit úgy tartja: ha korán jelenik meg, akkor korai lesz a tavasz is. Egy másik hiedelem szerint a vásárra hajtott marhák és lovak fülébe azért kell citromlepkét tenni, hogy az állatot olyan gyorsan el tudják majd adni, ahogyan a lepke ellibben.
1839. március 2-án született Krenner József minerológus, ásványkutató. Nevét a Nagyágon (Erdélyi-szigethegység) általa felfedezett krennerit {(Au,Ag)Te2} ásványnév őrzi. Innen, az Aranysokszögből írta le Müller Ferenc bányamérnök (még 1782-ben), a metallum problematicum-ot, a később tellúrnak elkeresztelt vegyi elemet. (Az egész periódusos rendszerben két elem van, amit magyar ember fedezett fel, az egyik a tellúr.) Krenner ásványneveivel üzen a mának. A Felsőbányáról leírt andorit, a facebaiai tellurit, a botesbányai tellúrezüst, az Avas-völgyi avasit, a dognácskabányai dognácskait, az Eötvös Loránd nevét őrző lorándit vagy a Kelet-Ázsia-kutató Széchenyi Béla grófra emlékező széchenyiit – mind-mind üzennek. Üzenik a tudós természetkutató határtalan alázatát hazája iránt s tájba oltott nemzetszerelmét.
„Kedves a szegényember szerelme, mint a februári cinke. Bogáncsmagon is elél, s felesel a télnek; az ember teremtette nyomorúságnak. Jókedvű, csintalan, aztán szapora nagyon. Észre sem veszik, s már hárman vannak.” – kezdi Borjúkötélen elbeszélését a természetről is sokat tudó Asztalos István. Március 8-án lesz ötvenkét éve az Erdélyi Helikon-os Napsugár-főszerkesztő halálának.
„Hozzám jött ma az erdő lelke.
Talán most vígabb és jobb vagyok.
Őrizgetem a hóvirágot,
amelyet nekem itt hagyott.”
Őrizgetem jómagam is költők és geológusok itt hagyott hóvirág-emlékeit.
Hasonló jókban részeltetést kívánva
maradok kiváló tisztelettel:
Kelt a 2013. esztendő tavaszában, az első citromlepke-röptetés idején