2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ahogy Horváth Istvánhoz az erdő, ő néha – hasonló, emlék-örvényítő szertartás miatt – nagyapámhoz kopogott be az Ebháton. Alkalmanként egy-egy sorral toldotta meg legújabb verseskötetét.

Iskolakerti hóvirágok szárba szökkenése


„Hozzám jött ma az erdő lelke.

Városi házam ablakán

jégpáfrány ezüst levelével

köszöntött hajnal hajlatán.

 

Kucsmáján hetyke harkály állott.

Keblében mókus szunnyadott.

Ujjasa hóból, zúzmarából,

s díszeknek rajta nyúlnyomok.

 

Kezet adott, s a kézfogása

cser-kemény volt és moha-lágy.

Szemének huncut szikrájából

felém csillant egy hóvirág.”

 

Ahogy Horváth Istvánhoz az erdő, ő néha – hasonló, emlék-örvényítő szertartás miatt – nagyapámhoz kopogott be az Ebháton. Alkalmanként egy-egy sorral toldotta meg legújabb verseskötetét. Hol éppen szeretett karmesterének, hol baráti tanítójának, hol hajdani hadnagyának szólítva az egykori magyarózdi kántortanítót. Úgy emlékeztem, mindig tavaszt hozott, holott – az ajánló sorok keltezése árulkodik – rendszerint ősszel érkezett.

A jó emlékek tavaszt varázsolnak az emberi szívekbe. Vagy a tavasz megsejdítése csalja elő azokat az emberből? Mint ahogy a citromlepkét az első meleg napsugár téli rejtekéből. Minap is, csak elém lebbent az iskolakertben egy kénsárga pille. Éppen ellenőriztem volt hóvirágaim virágba szökkenését.

A Magyar Rovartani Társaság két éve választja meg az év rovarát. 2013-ban a citromlepkét érte a megtiszteltetés. A fehérlepkefélék (Pieridae) családjába tartozó Gonepteryx rhamni (Linnaeus, 1758) gyakori, feltűnő lepkénk. Tavasszal, a színek nélküli erdőszéleken, tisztásokon gyönyörködteti röptével a természetjárót. Ahogy azonban az idő hidegebbre fordul, újra eltűnik szemünk elől.

Számos virágos növény beporzását végzi. A hímek szárnyainak színe élénksárga, fonákja túlnyomóan almazöld, a nőstényé zöldessárga, illetve halvány krémszínű. Csápjai vörösek. A lábak halványzöldek. A testet dús, selymes fényű, halványzöldes szőrözet borítja.

A citromlepke név nem csak a magyar nyelvben használatos. Tanú rá a német Zitronenfalter, a francia citron, a spanyol limonera, az orosz limonnica. Az angolszász nyelvterületen számosan gondolják úgy, hogy az angol pillangó (butterfly) szó az óangol „Buttorfleoge” – azaz a „vajszínű repülőrovar” kifejezésből ered, amely a citromlepke sárgás színére utal.

A néphit úgy tartja: ha korán jelenik meg, akkor korai lesz a tavasz is. Egy másik hiedelem szerint a vásárra hajtott marhák és lovak fülébe azért kell citromlepkét tenni, hogy az állatot olyan gyorsan el tudják majd adni, ahogyan a lepke ellibben.

1839. március 2-án született Krenner József minerológus, ásványkutató. Nevét a Nagyágon (Erdélyi-szigethegység) általa felfedezett krennerit {(Au,Ag)Te2} ásványnév őrzi. Innen, az Aranysokszögből írta le Müller Ferenc bányamérnök (még 1782-ben), a metallum problematicum-ot, a később tellúrnak elkeresztelt vegyi elemet. (Az egész periódusos rendszerben két elem van, amit magyar ember fedezett fel, az egyik a tellúr.) Krenner ásványneveivel üzen a mának. A Felsőbányáról leírt andorit, a facebaiai tellurit, a botesbányai tellúrezüst, az Avas-völgyi avasit, a dognácskabányai dognácskait, az Eötvös Loránd nevét őrző lorándit vagy a Kelet-Ázsia-kutató Széchenyi Béla grófra emlékező széchenyiit – mind-mind üzennek. Üzenik a tudós természetkutató határtalan alázatát hazája iránt s tájba oltott nemzetszerelmét.

„Kedves a szegényember szerelme, mint a februári cinke. Bogáncsmagon is elél, s felesel a télnek; az ember teremtette nyomorúságnak. Jókedvű, csintalan, aztán szapora nagyon. Észre sem veszik, s már hárman vannak.” – kezdi Borjúkötélen elbeszélését a természetről is sokat tudó Asztalos István. Március 8-án lesz ötvenkét éve az Erdélyi Helikon-os Napsugár-főszerkesztő halálának.

 

„Hozzám jött ma az erdő lelke.

Talán most vígabb és jobb vagyok.

Őrizgetem a hóvirágot,

amelyet nekem itt hagyott.”

 

Őrizgetem jómagam is költők és geológusok itt hagyott hóvirág-emlékeit.

Hasonló jókban részeltetést kívánva

maradok kiváló tisztelettel:

 

Kelt a 2013. esztendő tavaszában, az első citromlepke-röptetés idején

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató