Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A héten zajlik Jobbágytelkén a huszonnegyedik kiadásához érkezett Marosszéki népzene- és néptánctábor. A helyiek által „fesztiválként” emlegetett táborban idén a megszokottnál kevesebben, de ismét élőben tanulnak és mulatnak, és egyben emlékeznek is a résztvevők.
Két és fél évtizeddel ezelőtt néhány lelkes kezdeményező – Czerán Csaba, Ferencz Zsolt és Puskás Attila Barna – létrehozta a tábort, hogy a gyönyörű marosszéki népzenét és néptáncot mások is megismerjék. Huszonnégy év alatt több ezer ember kóstolt bele ebbe a kultúrába, tanult nyárádmenti népdalokat, néptáncokat – hangzott el a vasárnap esti megnyitón. Amihez mi csak annyit tennénk hozzá: a több ezer ember mellett az egész világ megismerhette Jobbágytelke értékes szellemi és kulturális kincseit, Balla Antal hagyatékát, egy globalizálódó társadalom kicsiny szeletét.
A szervező marosvásárhelyi Folk Center alapítvány nevében Puskás Attila Barna üdvözölte az érdeklődőket és a táborba érkezőket, akiket ezúttal egy olyan autóbuszmegállóban fogadtak a szervezők, amelyben nem áll meg – a nem közlekedő – autóbusz. Ez az első év, hogy nincs a táborlakók között Csiszár Aladár, a néhai magyarpéterlaki cigányzenész, prímás, aki eddig minden alkalommal jelen volt a maga alázatával és hihetetlen zenei tudásával. Ő már egy sokkal érdemesebb közönségnek játszik odafenn, és talán néha lenéz a most összesereglettekre. Csiszár Aladárt (1937–2022) a Folk Center alapítvány saját halottjának tekinti, és ezt a tábort az ő emlékének ajánlja.
Kiállítással is tisztelegnek
Rá emlékezett Barabási Csaba Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója is, aki a még élő adatközlők megkeresésére hívta fel a figyelmet, hiszen egyre kevesebb van belőlük. Ilyen volt Csiszár Aladár is, aki igazi „zenetanár” volt Jobbágytelkén, évtizedeken át végezte itt azt a munkát (nemcsak a tánctáborokban, régebb bálokban, lakodalmakon is – szerző megjegyzése), amit zenészdinasztia tagjaként édesapjától örökölt, és amihez a legjobban értett. Az ő emlékezetére a tábor állandó résztvevője, az Amerikai Egyesült Államokból rendszeresen eljövő Chris Black fényképeiből egy kiállításra valót válogatott ki a marosvásárhelyi intézmény igazgatója, és a képek a tábor ideje alatt a művelődési otthon falait díszítik. Barabási arra is felhívta a figyelmet: Jobbágytelke egyelőre olyan közösség, ahol hagyománya van a néptáncnak, népdalnak, a népi mesterségeknek, ahol az idelátogatók még mindig egy érdekes, színes világot találnak. A fesztivál életet lehel a településbe, és fontos, hogy a helyi közösség érezze, a külvilág figyel rá, és az idelátogatók szép emlékekkel távoznak.
A település hagyományőrző táncaiból ízelítőt nyújtó jobbágytelki gyerekek és ifjak műsorát megelőzően Barabási Ottó polgármester is köszöntötte azokat, akik évről évre visszatérnek ide, hogy hagyományainkat ápolják, továbbadják, és reményét fejezte ki, hogy mindenki jól érzi magát a hiányosságok ellenére is, és ezek a napok a magyar népzenéről, néptáncról, kultúránkról szólnak.
Kihívások és kilátások
Valóban új helyzet az, amire utalt a polgármester, ugyanis az elmúlt két év online tábora után most visszatértek Jobbágytelkére a népzene és néptánc kedvelői, és az ezelőtti leromlott, régi művelődési otthon helyén egy új épületet találtak, ám a munkálatokat minden igyekezet ellenére sem tudta befejezni táborkezdésig a kivitelező. Ezért is sír az egyik szeme Puskás Attila Barnának, hiszen, amint elmondta lapunknak, az egész tábor különleges, adott egy kedves falu vidám környezettel, de idén egy félkész épületbe kellett szervezni a rendezvényt. Ez kihívás, de a szervező reméli, minden táborlakó szép élményekkel távozik a hét zárultával. Az első napi jelentkezési adatok alapján talán az eddigi legkevesebb létszámú tábor, de ennek örül a másik szeme, hiszen családias lesz a rendezvény. A héten az iskolában és a művelődési házban népdal- és néptáncoktatás lesz, egy-egy tájegység táncaival és népdalaival ismerkedhetnek meg a táborlakók, egy harmadik helyszínen csűrmozit szerveznek, továbbá van hangszeroktatás, kézműves-foglalkozás gyerekeknek, kirándulni viszik a résztvevőket, délutánonként előadásokat lehet hallgatni, esténként táncházba várnak mindenkit.