Táncosok járvány idején

Otthon próbál a Maros Művészegyüttes

A nagyérdeműt hétről hétre, sokszor estéről estére megajándékozó, színpadközelben élő táncosoknak különösen nagy kihívás a koronavírus-járvány miatti elszigetelődés. Hogyan alkalmazkodott ehhez a Maros Művészegyüttes magyar társulata, pótolhatók-e valamilyen módon a közös próbák, van-e lehetőség az otthoni bezártságban a fizikai erőnlét fenntartásához nélkülözhetetlen gyakorlásra? – kérdeztük Barabási Attila Csaba igazgatótól. Az intézményvezető azt is kifejtette, milyen nehézségekkel nézhet szembe az együttes, ha a pandémia véget ér.

– Nagy lendülettel kezdtük az új esztendőt, január 5-én Budapesten, a Művészetek Palotájában a kibédi hagyományőrzőkkel közösen a farsangi lakodalmast mutattuk be. Januárban Maros megye több településén is felléptünk, a Szép Palkót Szovátára és Héderfájára vittük el, a marosvásárhelyi közönségnek pedig a Tündöklő Jeromost adtuk újra elő. Februárban is számos előadásunk volt a kövesdombi székházban és a megyében, ugyanakkor a Hargita megyei nagyérdeműt is több ízben meg- örvendeztettük. A márciusi magyarországi és kárpátaljai turnénkat azonban már le kellett mondanunk. A társulatunk tagjai számára a tánc létforma, és ennek megélésében most korlátozva vannak, de mindenki egyénileg igyekszik formában tartani magát. A járványügyi intézkedések kihirdetésekor kiadtam a hétvégi fellépések miatt felgyűlt szabadnapokat, ezek lejárta után pedig otthoni munkavégzésre tértünk át.

Legényes és vacsoracsata

– Hogy zajlik az otthoni munka?

– Hétköznapokon délelőtt 9 órától videókonferencián beszéljük meg, hogy aznap ki mivel foglalkozik. Ezt követően elkezdődik a bemelegítés, majd új és régebbi előadásokból a szerepgyakorlás. Hivatásos táncosokról lévén szó, pár nélkül is megbirkóznak a feladattal. Délután 2 órakor újabb videókonferencián elemezzük az aznapi tevékenységet. A kapcsolat a későbbi órákban sem szakad meg teljesen, viccelődünk, családi képeket osztunk meg egymással az interneten. Hétvégenként virtuális vacsoracsatákat rendezünk. Ki-ki elkészít valamilyen ínyencséget, lefotózza, és a képet megosztja velünk. Megígértem, hogy díjazni fogom a fogásokat, a nyertest majd az egyik pálinkámmal jutalmazom. Az otthon ülés heteiben ugyanakkor újra ráébredhettünk arra, mennyire gazdag népi kultúra örökösei vagyunk. Egy zárt szakmai csoportban számos archív felvételt gyűjtöttünk össze, így a táncosaink népzenei, néprajzi ismereteiket is gyarapíthatják. Emellett bekapcsolódtak a Magyar Nemzeti Táncegyüttes kezdeményezésére Legényesezz otthon! címmel indított internetes kihívásba. Itt is remekül megállják a helyüket, büszke vagyok rájuk. Egyébként a zenekarunk is elindított egy hasonló mozgalmat, a tagok egyszerre zenélnek az otthonukban. Több munkatársunk családos, van olyan kolléga, aki a gyermekével közös muzsikálást osztja meg az interneten. A szokatlan helyzet tehát valamilyen módon mindenkiből kihozta a kreativitást. Ettől függetlenül természetesen mindannyiunknak hiá- nyoznak a személyes találkozások.

– Mi a helyzet az együttes irodai és műszaki személyzetével?

– A műszak március végétől, április elsejétől szabadságra ment. Öt személy maradt a szükséges teendők elvégzésére, többek között a könyvelő és a takarítónő. Természetesen mindenki különálló helyiségben végzi a munkáját. Ami engem illet, most olyan feladatokat is ellátok, amelyek máskor nem rám hárulnak, például a banki teendőket, a számlafizetést is magamra vállaltam.

Virágok és könyvek között

– Magánemberként hogyan éli meg Barabási Attila ezt az időszakot?

– Természetesen ok nélkül nem mozdulok ki otthonról, a bevásárlást is munkából hazafelé menet oldom meg. Bekapcsolódtam egy idős személyeken segítő, önkéntes csoportba, két, a lakhelyemhez közel lakó embernek – egy 82 éves hölgy és egy 86 éves úr – is bevásárolok. Kibéden élő családommal telefonon és számítógépen tartom a kapcsolatot, a kis unokámban is így gyönyörködöm. Ami az otthoni tennivalókat illeti, szenvedélyes kertész vagyok, idén több mint 200 virágot ültettem az udvarunkon, ezekben a napokban pedig a rózsafákat és a gyümölcsfákat metszettem meg. Természetjáró emberként számomra sem könnyű ez az időszak, csak most tudok igazán örülni annak, ha egy veréb berepül az udvarunkba, és lefotózhatom. Ugyanakkor most van időm arra, hogy az évek során kapott és vásárolt könyveimet olvasgassam, és klasszikus történelmi filmek nézésére is jut idő.

– A Maros Művészegyüttes előadásai milyen mértékben költöztek át a virtuális térbe?

– Több tévéadó, például az Erdély Tv is műsorára tűzött a produkcióinkból, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-on is osztunk meg tartalmakat. Észrevettem, hogy több olyan felvétel is felkerült a világhálóra, amit a nézők örökítettek meg. Ez egyáltalán nem zavar, sőt, örülök, ha minél több helyre eljutnak, s örömöt szereznek ebben a nehéz időben a Maros Művészegyüttes táncai.

Bemutatót és fesztivált is terveztek

– Milyen bemutatókat és más rendezvényeket hiúsított meg a járvány?

– A beütemezett programunkat teljes mértékben felborította. A Kocsonya Mihály házassága című előadást szerettük volna most színpadra állítani az idén 89 éves Novák Ferenc Tata rendezésében, a Makovinyi házaspár jött volna betanítani. Fel akartuk újítani a Mátyás király álruhái című mesejátékot, az előadás műsorra tűzését az iskolák igényelték. A magyar összetartozás napjára, Trianon emlékére egy táncszínházi produkciót terveztünk Ady, Babits és Gyóni Géza verseivel. Ezeket az üzeneteket az Imádság háború után című előadásban már megszólaltattuk, most új formában tolmácsoltuk volna. Emellett a Hagyo- mányok Háza idén is mellénk állt a májusi interetnikai fesztivál megszervezésében, ami szintén elmarad.

– Gazdasági szempontból milyen mértékben érintheti mindez a Maros Művészegyüttes jelenét, jövőjét?

– Amióta az együttes igazgatója vagyok, számomra ez a legnehezebb időszak. Az elmaradó előadások jelentős anyagi kiesést jelentenek, és a kollégák fel vannak készülve a fizetéscsökkentésre. Bízom benne, hogy leépítésre nem lesz szükség, mert minden munkatársunk fontos láncszemnek számít, ha egy is kiesik, szétesik a lánc. Állandó kapcsolatban állok a megyei kulturális intézményekkel, az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesekkel, közösen mérlegeljük a helyzetet, és igyekszünk olyan döntéseket hozni, hogy az alkalmazottak egyetlen kategóriája se sérüljön. Számítanunk kell arra, hogy a pandémiát követő gazdasági válságban a kulturális intézmények sérülhetnek, de a döntéshozóknak szem előtt kell tartaniuk azt is, hogy ha egy nemzet népi kultúra nélkül marad, legbensőbb lényegét veszíti el.

– Mit üzen közönségének a Maros Művészegyüttes igazgatója a társulat és a maga nevében?

– Arra kérek mindenkit, hogy valóban maradjon otthon, aki pedig tud, segítsen a rászorulókon. A függöny lehullt, és mögötte most megmutatkozik az emberiség igazi arca.