Szerződést is bonthatnak az észak-erdélyi autópálya magyar határhoz közeli szakaszának építését felvállaló kivitelezővel, ha az két héten belül nem fog hozzá a munkálatokhoz.
Szerződést is bonthatnak az észak-erdélyi autópálya magyar határhoz közeli szakaszának építését felvállaló kivitelezővel, ha az két héten belül nem fog hozzá a munkálatokhoz. A közlekedési miniszter hétfői ultimátumával mindössze annyi a gond, hogy nem visz közelebb a probléma megoldásához.
Ami a tárcavezető sürgölődését illeti, ez annyiban érthető, hogy nemrégiben egy horvátországi fórumon állapodott meg a magyar külgazdasági és külügyminiszterrel arról, hogy két éven belül ez a sztráda összeköti a két országot. Valószínűleg még a megállapodás előtt kellett volna munkalátogatást tenni, felmérendő az építkezés helyzetét. Mert nem szerencsés először ígérni, aztán megnézni, hogy betarthatjuk-e a szavunkat. Politikusoktól megszokhattuk már az ilyen eljárást, szakértőkhöz viszont nem illik. Finoman fogalmazva: kevés az esély rá, hogy a szóban forgó pályaszakasz időre kész lesz a határig, még akkor is, ha tulajdonképpen felearányban már befejezett munkálatról van szó.
Az még inkább ködös, hogy a sztráda további szakaszai mikorra készülnek el, mikortól tudunk például Marosvásárhelytől a határig, vagy legalábbis a közelebbi nagyvárosokig pályán közlekedni. Tudott, hogy a sztráda első, amerikai kivitelezőjének a szerződtetése közvetetten addig volt érdekes, amíg az akkor még kormányfő kolozsvári polgármester érdekszférájába tartozó rész megépült. Az amerikai építő után a projektet felszabdalták, és rövidebb szakaszokra bontva új vállalkozókat kerestek rá. De eddig nem úgy tűnik, hogy a feldarabolás felgyorsította volna a munkát, eddig pályáztatásról, tervezésről lehetett hallani, de olyan mértékű munkát nemigen látni, ami a beharangozott határidőkre átadható pályaszakaszokkal kecsegtetne. És az építők szemszögéből meg is érthető, ha nem törik össze magukat a sietséggel. Könnyen meglehet, hogy a pályázatok megnyerése érdekében a kivitelezők alálicitáltak a valós költségvonzatnak, abban reménykedve, hogy lesz kormányzati és politikai akarat a közberuházások komoly pénzelésére. Viszont ők is, mi is azt látjuk, hogy az állam várakozáson felülien bőséges bevételeiből inkább a közszféra béreinek emelésére van akarat. Ez gyorsabban hoz szavazatokat. Hogy pálya mikorra lesz a határig, azért nem a technokraták és nem a következő kormány feje fáj, legfeljebb a túlzsúfolt úthálózaton közlekedni kénytelen adófizetőé. Aki majd azért is bosszankodhat, hogy mire befejezik a híres sztrádát, az először elkészült pályaszakaszokon már időszerű lesz a felújítás.
