Sütő András világa

Fotókiállítás a marosvásárhelyi várban

Sütő András világából címmel nyílt fotókiállítás a marosvásárhelyi vár Szűcsök bástyájában, a Marx József Fotóklub kiállítótermében. Az író életpályáját felvillantó felvételek vásárhelyi fotóművészek alkotásai, ezekről és az íróhoz fűződő emlékekről Káli Király István és Ferenczy Miklós egykori pusztakamarási lelkész beszélt. A szervező Sütő András Baráti Egyesület nevében Kilyén Ilka színművész és Demeter József, az egyesület elnöke köszöntötte a szép számban megjelent emlékezőket. A megnyitó előtt koszorút helyzetek el az író sírjánál. 

Pusztakamarástól a református temetőig 

A marosvásárhelyi Sütő András Baráti Egyesület évente legalább kétszer emlékezik az íróra, június 17-én, a születése, illetve szeptember 30-án, halálának évfordulóján. 

– Az idén bizonytalanok voltunk az előkészületeket illetően, hiszen nem tudhattuk, hogy mi lesz júniusban a vírushelyzet miatt, azért úgy gondoltuk, hogy fotókiállítást szervezünk, mert ha nem lesz lehetőség megtartani a kiállításmegnyitót, akkor a képeket online tesszük közzé. Örömünkre megnyithattuk a kiállítást. Nagy segítségünkre volt a Marx József Fotóklub – fogalmazott Kilyén Ilka színművész.

A kiállításon 42 kép tekinthető meg, a szerzők marosvásárhelyi fotóművészek, Bálint Zsigmond, Karácsonyi Zsigmond, Incze István, Vajda György, illetve Ferenczy Miklós volt pusztakamarási lelkész.

 A fotókat Sütő életpályájának kronológiája szerinti sorrendben helyezték el a bástya emeleti termében. 

– Az első képek Pusztakamarást ábrázolják, aztán következik a református templom, ahol Sütő számtalanszor megfordult, a Magyar utca, a szülői ház, a Sütő család három generációja, a szülők, az író és az egyik unoka. Az írót pusztakamarási emberek, gyermekek körében is láthatjuk, de híres személyiségek – Oláh Tibor, Székely János, Kányádi Sándor, Sinkovits Imre, Czine Mihály, Király Károly – társaságában is, megjelenik a sikaszói ház képe a kapuállítás alkalmával. Látható egy olyan felvétel is, ahol a Nemzeti Színház nagytermében zsúfolt ház tapsol Sütőnek. Az 1990 márciusi drámai eseményekhez fűződő képeket nem állítottuk ki, mert nem szerettük volna sérülten vagy a betegágyon ábrázolni. A kiállítást a temetésen készült felvételek zárják, amint megrendült arcú fiatalok állnak a koporsó mellett, látható a tengernyi gyászoló, akik az írót utolsó útjára kísérik a vártemplomi ravataltól egészen a református temetőig. Aztán következnek azok a fotók, amelyek halála után a Sütő-megemlékezéseken készültek – mondta Kilyén Ilka. 

Velünk, bennünk

Káli Király István az íróhoz fűződő, saját élete fordulópontjainak is nevezett eseményeit villantotta fel személyes hangvételű emlékezésében. Ilyen volt az 1989 decemberi főtéri nagygyűlés, amikor Sütő a közösen felépíthető jövőről festett hiteles képet, 1990. február 10-e, amikor a könyves-gyertyás tüntetés élére állva hitet öntött a sok tízezer magyarba, azokba, akik a fordulatot követően veszni érezték a szabadságot, a megmaradást éltető reményt; március 19-e, amikor az írónál gyűltek össze, hogy a fenyegető helyzetet elemezzék, majd délután, amikor az egykori királyi tábla első emeleti ablakából igyekezett megértetni a véreivel, hogy miért nem szabad ütközési felületet adni a bármire kész embereknek; a megtámadásukat követő padlásfogságba esés estéje, majd később, 2002-ben az író 75. születésnapja alkalmából szervezett ünnepség, amelyre emlékkönyvet szerkesztett írótársak és barátok köszöntőjével. – A történelem kegyes hozzánk, még van közös nyelvünk, tehát vagyunk. De ehhez nagyon kellett, hogy te, Jézust parafrazálva, a leghatározottabban ráparancsolj a világra: „Engedjétek hozzám jönni a szavakat!” Kár, hogy nem zárhatom azzal: Isten éltessen sokáig, András bácsi! De vigasztal a tudat, hogy amúgy is éltet. Velünk, bennünk. Mert a hozzád siető szavak, a te tisztánlátásodon átszűrődve, átfolytak belénk a tájból, amelybe beleszülettél. És remélhetőleg itt maradnak nekünk világunk végeztéig – mondta Káli Király István. 

Részese a mezőségi világnak

Ferenczy Miklós egykori pusztakamarási lelkész 1974-től nyolc évig szolgált a faluban. Ezek az évek, az itteni emlékek, a Mezőség világa, a Sütővel való találkozások mély nyomot hagytak az életében.

– Az első pusztakamarási karácsonyunk alkalmával a presbiterek megkántáltak, és közölték, hogy öltözzön, tiszteletes úr, mert a Magyar utcára megyünk kántálni. A negyedik szomszédban lakott id. Sütő András, megkántáltuk. Otthon volt a fia, akit Andornak szólítottak a helybeliek. Akkor ismertem meg. Azután, ahányszor Kamaráson járt, mindig meglátogatott, eljött a templomi ünnepségekre is. Minden könyvét dedikálta. Az Anyám könnyű álmot ígér című kötet olvasásakor jöttem rá, hogy én is részese vagyok ennek a világnak – fogalmazott Ferenczy Miklós. 

A fotókiállítás-megnyitón Ferenczy Attila Levente, a művészeti líceum tanulója, Szilágyi Mária Erzsébet tanítványa mezőségi népdalokat énekelt.

A kiállítás két hétig tekinthető meg naponta 16–18 óra között. Az érdeklődők Sütő András naplójegyzeteit az író előadásában hangfelvételről hallgathatják.