2020. október 30., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Gonddal, bajjal telített napjainkban léleksimogató felüdülés egy ilyen nosztalgiákat ébresztő, derűs, békés kiállítás. A marosvásárhelyi Bernády Házban nyílt meg a múlt héten Sajgó Ilona válogatott textíliáit, festményeit társító művekkel, „A képzőművészet varázslata folytatódik…” mottóval. Igen, a művésznő varázslatként éli meg az alkotómunkát, és akként is kínálja műveit a közönségnek. A visszajelzések szerint a nézők úgy is fogadják a szőnyegek és akrilképek megidézte színes, mesés látványvilágot, engedik bevonni magukat a varázslatba. Legutóbbi tárlatán is ez volt a kulcsszó, ami szinte magától értetődő, hiszen Sajgó Ilona művészetének ihletforrása, tematikája, alkotásainak összetevői, éltető elemei, lelki rugói, szándékai a művészeti pályára állása óta nem sokat változtak. Persze a múló idő és a sors hozta változásokhoz igazodva, az új meg újabb élettapasztalatok birtokában kiteljesedtek, művészi eszköztára gazdagodott, munkásságában erőteljesebbé vált a műfaji kettősség. Mióta elsősorban a művészetre koncentrálhat, alkotói napirendjében aligha vannak üresjáratok. Régebb a szövőszék vonzotta ellenállhatatlanul, egy ideje, ha nem a textilkollázsai anyagát gyűjti, rendezi, alakítja vizuális üzenetté, akkor fest, és fordítva, meleg, otthonos tónusokkal, harmonikus érzelmi töltettel dúsítva mindazt, amit műveivel önmagából, önmagáról tudatosítani szeretne. A szülőföld, a gyergyói tájak és emberek, szülőhelye, Gyergyóalfalu iránti ragaszkodása, szoros kötődése a gyökerekhez, az elődök értékeihez, hitéhez, kitartó családközpontúsága, női, anyai érzékenysége, fogékonysága a humánum megannyi biztató megnyilatkozására gazdagon visszatükröződik korábbi művein, nyilván ezen a kiállításon is. 

Fotó: Bálint Zsigmond


Kerek évforduló, 70. születésnap, közel fél évszázados életmű az apropója a tárlatnak, a bemutatott művek viszont az utóbbi pár évben születtek, 2016-ban készült a legrégebbi, az Ikarusz című jelképes faliszőnyeg. Sok az olyan kollázs, amellyel eddig még nem találkozhattak a tárlatlátogatók. De mindaz rajtuk, bennük van, jól érzékelhetőn és értelmezhetőn felfedezhető, amit Sajgó művészetéről a fentebbiekben általánosítva kijelentettünk. Mai dinamizmus, jelenkori ritmusok és életszemlélet, fiatalos vitalitás és hangulatváltások köntösében. Húsz fényben táncoló textilkollázs, velük líraian rezonáló 16 akrilfestmény dialogizál a három teremben. Érezni a belőlük áradó jótékony kisugárzást. Valószínű, hogy sok nézőben az ötletgazdagság vált ki elismerést. Az, ahogyan az emberivé váló, érzelem- és gondolathordozóvá nemesülő kollázsok összetevőit felkutatja, kiválogatja, metamorfózisukat megálmodja, kimódolja, színvilágukat kikerekíti, összehangolja és így tovább. Régi padlások, lomtárak, ruhalerakatok, turkálók, szövőgyári selejtezőrészlegek, használaton kívüli családi ruhatárak, kiszuperált népművészeti termékek, levitézlett divatcikkgyűjtemények rejthetik a textilművész számára fontos „kincseket”. Ha kell, a művésznő a saját blúzát, ruháját is kész feláldozni, összevágni, valamelyik régebbi szőttesét beépíteni az új kompozícióba. Kincsesládája sohasem ürülhet ki egészen, az a jó, ha minél több mintázatból, anyagból, árnyalatból válogathatja ki a szőnyegre leginkább illőt, új minőséggel, megújult értelemmel ruházva fel azt. Változatos szőttesek, szövetek, vásznak, bársonyok, brokátok, egyéb kelmék, varrottasok, csipkék, hímzések, zsinórok, rojtok, bojtok, csomózások és még ki tudja mik állnak össze beszédes életfákká, Madonnákká, tündérekké, meseszereplőkké, mitikus alakokká, mutatós modellekké, kecses táncosokká, gyermek- és ifjúkori emlékképekké. Mindezek vagy ezekhez hasonlók festői változatban is megjelennek, felsejlenek, persze csak a szimbolika és az élménytár azonos, a festményeken minden oldottabb, álomszerűbb, több a titok, az utalás, belsőbb emlékrétegeket is megmozgat, feléleszt a transzparencia. Érdemes kipróbálni, kiben mit mozgósít ez a válogatás. Minden évszak kedvelői rátalálhatnak a maguk kedvenc színeire, és mindenki úgy érezheti, hogy a kiállítás ablakot nyit a saját emlékeikre is. Tíz napig még látogatható a tárlat.