Rendkívüli...

Nagyon mozgalmas volt politikai szempontból az elmúlt hétvége. A legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó esemény kétségkívül a marosvásárhelyi székely szabadság napi megemlékezés és menetelés volt, amelyen a résztvevők, immár hagyományos módon, újból kifejezték autonómiaigényüket, és újabb petíciót adtak át a kormány helyi megbízottjának. Békésen, de kitartóan, „rendkívüli” események nélkül. Csak az ultranacionalisták találtak kivetnivalót a rendezvényben.

A média „rendkívül” tág teret szentelt a nagyobbik kormányzó párt úgymond rendkívüli kongresszusának, és annak is, hogy a liberálisok országos tanácskozásán „rendkívül” fontos határozatokat hoztak. A legnagyobb „durranást” talán mégis a Sociopol felmérése okozta, amely szerint „rendkívül” lecsökkent a szociáldemokraták támogatottsága, ellenben a liberálisoké „rendkívül” megugrott. 

És, ahogy ilyenkor szokás, egymást túllicitálták a kommentárok, hogy az ellenzék „szorongatja” a kormánypártot, hogy a párt elnökének „van min elgondolkoznia”, mert a népszerűsége rendkívüli módon visszaesett és a többi. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a politikai „elemzők” egymást túllicitálták a nagyotmondásban és a jövőbe látásban. Mintha hirtelen mindegyikük egy-egy kristálygolyót tudhatna magáénak, amely megmondja a tutit.

Pedig a szociáldemokraták „rendkívüli” kongresszusán nem történt semmi rendkívüli. Újraválasztották a régi elnököt, rendezték a pártkatonák sorait úgy, hogy a régi-új főnöknek a legmegfelelőbb legyen, de nem módosították az alapszabályt, sem a programjukat, vagyis tényleg nem történt semmi rendkívüli.

A másik „rendkívüli” esemény, a liberálisok tanácskozása sem hozott semmi rendkívülit: elhatározták, hogy a jelenlegi elnököt fogják támogatni a következő elnökválasztáson. Vagyis azt teszik, amit eddig is tudott mindenki. Rendkívüli a dologban talán az lehetne, hogy, mint kiderült, meg sem kérdezték támogatottjukat, hogy akar-e egyáltalán egy újabb mandátumot. A másik határozatuk arról szólt, hogy a párt elnöke – aki a legutóbbi választáson végre-valahára elnyerte ezt az évek óta hőn áhított funkciót – lesz a szervezet miniszterelnök-jelöltje. Ez is régi álma. Mindenki tudja, tehát semmi új, semmi rendkívüli nincs a dologban.

Az sem rendkívüli, hogy – bizonyára a szombati határozataiktól „megerősödve” –  elhatározták, bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen.

Ami „rendkívülinek” mondható, az az, hogy azt hiszik, „a Nemzeti Liberális Párt jelenti az egyetlen megoldást”, az egyetlen, amely szerintük alkalmas lenne az ország vezetésére.

Ez az eddigi ténykedéseik tükrében tényleg „rendkívüli” mutatvány lenne.