Rejtelmek, ha zengenek

Akárhányszor keresünk fel egy műtermet, mindig találhatunk olyasmit, amit korábban nem vettünk észre. Még a gyakran megfigyelt műtárgyak, anyagok, eszközök is kínálhatnak meglepetést. Elég az is, ha másképp esnek a fények, máshogy vetülnek az árnyékok, mint a legutóbbi látogatásunkkor, máris új értelmet nyer a látvány. A véletlen is segít néha, hogy belelássunk olyasmit is a műbe, amire a művész talán nem is gondolt, de két vagy több egymás mellé került munka addig nem evidens összhatással többletüzenetet közvetíthet. Hosszasan eljátszhatnánk a műalkotások különös természetével, el-elhalkuló vagy felerősödő rejtelmeivel. Gyarmathy János szobraival, kisplasztikáival hatványozottan így járhatunk a marosvásárhelyi várban levő műtermében. Folyamatosan dolgozik, mindegyre újabb műveket kell elhelyeznie az aránylag szűkre szabott térben. Akárhogy próbálom fotózni az újdonságait, szinte minden alkalommal bekerül a látókörbe valami más is. Együtt egész történeteket, lehetséges kapcsolatrendszereket sejtetnek. Nem beszélve a falra kivetülő fény-árnyék játékról, ami külön csapongásra készteti a szemlélődő képzeletét. Ilyesmit érzékeltet mai felvételem is, amelyen az új bronzszobor olyasmit sugall, hogy a szó, a toll veszélyes fegyver, nagy baj lehet abból, ha illetéktelenek kerülnek az útjába. És még az sem tudható biztosan, ki vagy mi áll a háttérben. Beszédes a látvány, érdemes továbbgondolni.