Petri Görgy: Egyszerű, dalszerű

Ajtók nyílnak. Ajtók csukódnak.

Valaki jön? Valaki megy?

Nyitjára nem jutok a kódnak,

és mielőtt még meghatódnak:

az anódnak, meg a katódnak,

sem a többi ilyesminek.

Boldog szerettem volna lenni,

mint mindenki; vágyam csak ennyi,

aztán már boldog sem. Csak Én.

Boldogtalan, vén, hiú lény,

és az értelmét megkeresni,

hogy mért vagyok egyáltalán,

s mért épp fiú, mért nem leány?

De úgyse hagyjuk annyiban.

Volt, ami van. Van, ami volt.

Tatarozás alatt a bolt

zavartalanul működik.

Mi meg jól elvagyunk. Pedig…

Ámbátor? Jóllehet? Noha?

Nem lesz már semmi úgy soha.

Maradjunk mégis annyiban:

jó is, elég is, ami van.

*Húsz éve hunyt el a költő