Petőfi örök

Előbb-utóbb minden szobrász megmintázza a maga Petőfijét. Akár van esélye arra, hogy a költő általa megálmodott érc- vagy kőmását köztérre helyezzék, akár nincs. A szabadság, szerelem, a forradalmi szellem jelképévé vált halhatatlan lírikus egyénisége és mindaz, amit ő képvisel, olyan kihívás egy alkotó számára, aminek nehéz ellenállni. A környezetünkben élő művészek közül is sokat sorolhatnánk, akiknek Petőfi-szobrai itthon és határokon túl többfelé kerültek közterekre, művelődési hajlékok, intézmények falára, és hirdetik, hogy a költő lírája sosem hallgathat el, szellemisége, példája minden korban időszerű üzenetet hordoz az éppen akkor élők számára. Hunyadi László, Bálint Károly, Bocskay Vince, Gyarmathy János... sorolhatnám kapásból a különböző alkotónemzedékek jeleseit, akiket Petőfi Sándor alakja, jelkép énje nem hagyott nyugodni, és megalkották a maguk „költőmását”. Immár egy újabb nevet is társíthatunk hozzájuk, a fiatal Veress Gábor Hunorét.

Az erdőszentgyörgyi születésű, Marosvásárhelyen élő, alkotó szobrászról már írtunk itt-ott, munkáira különféle kiállításokon felfigyelhetett a közönség. Tavaly nyáron a műtermében kerestem fel, ahol éppen elkészült Petőfi-mellszobrának agyagváltozatával. A zsúfolt műhelyben, amiben szinte minden arra utalt, hogy annál a feladatnál semmi más nem volt fontosabb számára, az átszellemült arcmás és a költő eleven, szuggesztív tekintete mágnesként vonzotta magára a belépő figyelmét. A portré a hagyományos, kissé idealizált, megszépített Petőfi-arcábrázolásokhoz áll közelebb, bár ki tudja ma már, a maga idejében sokan nem ilyennek látták-e az ifjú lázongót. S ha már szóba került a lánglelkű költő életkora, azt is hozzá kell tennünk, hogy a szobor a huszonhat évesen eltávozott lírikusnál némileg idősebbnek, a lázongásra, fellobbanó indulatokra mindig kész egyéniségnél megfontoltabbnak, visszafogottabbnak tűnő személyiséget állít elénk. Azt a szellemet sugározza, amit Petőfi költészetének, létének, munkásságának egésze, verseinek, írásainak korát meghaladó mélysége képvisel mindannyiunkban, a magyar kulturális és nemzeti köztudatban. Biztos kellő visszhangra talál mindenkiben, aki majd találkozik vele azon a helyen, ahova a szobrot Erdőszentgyörgy központjában a megrendelők szánják. Az előkészületek a nyár óta folytatódtak, a munkálat haladt a kijelölt úton. A mellszobor immár bronzba öntve, patinázva várja, hogy talapzatra kerüljön. Sánta Csaba szovátai öntőműhelyében nyerte el végleges formáját, a mellékletünkben bemutatandó felvétel is ott készült róla. A kőtalapzatot Dóczy András csíkszeredai szobrászművész műhelyében faragják, alakítják ki. Veress Gábor Hunor úgy tudja, hogy Erdőszentgyörgy önkormányzata március 15-én szeretné felavatni a város arculatát nagyszerűen gazdagító újabb köztéri alkotást. Ennél teljesebb öröme nem is lehetne az alkotónak, aki idén nyáron tölti a 35. életévét.