Pengetve előcsalt dallamok reneszánsza

Fiatal citerások első találkozója Marosvásárhelyen

A citeramuzsika erdélyi – és Erdély határain jócskán túlmutató – nagy családja vette birtokba január utolsó napján a marosvásárhelyi Kultúrpalota Kistermét. A Pro Provincia Egyesület és a Maros megyei EMKE első alkalommal megszervezett találkozójára a székelyföldi kis és fiatal zenészek mellett az ország távolabbi részeiről – például Nagyszebenből és Bukarestből – is érkeztek gyermek- és ifjúsági citeraegyüttesek.

Amint azt a szervezők közleményükben is megfogalmazták, a rendezvényt az erdélyi citeramozgalmat felpezsdíteni, a felnövő népzenész nemzedékeket inspirálni, támogatni kívánó szándék hívta életre. A közel száz muzsikust meghallgató, telt házas publikum meggyőződhetett arról, hogy az együttlét elérte az előzetesen megfogalmazott célt.

A következő lépcsőfok

Az együttesek fellépése előtt Fazakas Ildikó főszervezővel, a marosvásárhelyi Fagyöngy citerazenekar vezetőjével a másfél évtizedre visszanyúló előzményekről beszélgettünk. 

– Tizenöt évvel ezelőtt szerveztük meg az első minitáborunkat, amelyen heten vettünk részt. Ebből a táborból alakult ki a Fagyöngy, majd az évek folyamán belőle lett a székelyföldi citeraoktató-tábor, amelynek helyszíne a most már lassan száz fő befogadására alkalmas Nyikómalomfalva. A mostani találkozó az erdélyi citeraoktatásnak egy következő lépcsőfoka. Az egyik jelenlegi feladat az oktatók képzése, ezt a munkát át is vette az Erdélyi Hagyományok Háza, amely főként pedagógusokat igyekszik citeraoktatókká képezni. A másik kihívás az, hogy ha már van oktató, akkor legyen gyerek is, akit oktatni lehet. Azt azonban nem állíthatom, hogy ezen a hangszeren kizárólag a fiatal generációkat érdemes megtanítani játszani. Erre a legjobb példa éppen a Fagyöngy citerazenekar, amelyben főként a 60 év fölötti korosztály képviseltetik. A fiatal citerásaink a felsőfokú tanulmányaik miatt elmentek tőlünk, de amikor alkalom adódik, szívesen visszatérnek egy közös zenélésre. Erre ma is lesz alkalom.

Visszahozni a hangszer szeretetét

A marosvásárhelyi, mezőpaniti, csíkszeredai, szovátai, bukaresti, nagyszebeni, sepsibükkszádi, nyárádszentimrei, nagyváradi és csíkszentdomokosi citerás gyermekek és fiatalok – összesen 14 fellépő – rövid műsora előtt a mentorcsapat néhány tagja is mesélt lapunknak a hangszerrel való viszonyáról és arról, hogy hogyan látja az erdélyi citeraoktatás jövőjét. Elsőként a magyarországi Mezőtúrról érkezett citeratanárt, Biró Lászlót, az említett székelyföldi citeraoktató-tábor művészeti vezetőjét kérdeztük.

– Óvodás koromban találkoztam először ezzel a hangszerrel, az óvó nénim ugyanis mindennap citerázott a foglalkozásainkon. Akkor már elhatároztam, hogy ezt én is meg szeretném tanulni, és második osztályban az egykori óvónőmtől el is sajátítottam az alapokat. A későbbiekben a hivatásomként is a citeraoktatást választottam. Nálunk, Magyarországon lehetőség van felsőfokú végzettségre szert tenni népzenéből, a nyíregyházi egyetemen én is éltem ezzel a lehetőséggel. Jelenleg két tanintézetben oktatok citerát: a békési Szokolay Sándor Alapfokú Művészeti Iskolában és a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskolában. Naponta több mint negyven gyermekkel foglalkozom, mindenekelőtt a hangszer szeretetét próbálom bennük kialakítani. Itt, Erdélyben régen minden falusi házban volt egy citera, ezek azonban idővel eltűntek. Nekünk, oktatóknak, zenészeknek az a feladatunk, hogy ennek a hangszernek a szeretetét visszahozzuk a családokba. Az egyik legrégebbi oktatója vagyok a székelyföldi citeraoktató-tábornak, több mint 13 éve veszek részt. Az erdélyi kapcsolatom egyébként a Fagyöngy citerazenekar révén alakult ki, amelynek szintén az egyik oktatója vagyok. Úgy érzem, hogy ez a találkozó remek alkalom arra, hogy a 15 éves nyári tábori múlt után a részvevők a téli időszakban is együtt legyenek. Mentorként a játéktechnikára figyelek, arra, hogy mennyire pontosak az alapok, mennyit fejlődtek a résztvevők ezen a téren és hangilag, ebben igyekszem majd irányt mutatni.

Az interneten is szól a legocitera

Tar Csilla Eszter többszörösen díjazott előadóművész, a hagyományos hangszeres kultúra elismert szakembere már 4-5 évesen beleszeretett a citeramuzsikába, amelynek a családjában hagyománya volt. Hatévesen a nagyapjától tanulta meg használni a hangszert Balmazújvároson, majd nyolcévesen a helyi zeneiskolában szervezett formában folytatta zenei tanulmányait, innen egyenes út vezetett a nyíregyházi egyetemre. Jelenleg a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban és Zeneiskolában oktat, a székelyföldi táborban tíz éve vesz részt. 

– Ami ott elkezdődött, annak most látjuk a gyümölcsét. Egy mozgalommá nőtt ez a tábor – mondta Tar Csilla Eszter, majd a 140 darabból álló citeragyűjteményéről is mesélt, amelyben a sok régi darab között egy legóból készült, húrokkal felszerelt hangszer is található. Azt, hogy hogyan szól ez a különleges citera, a YouTube-on lehet meghallgatni, így kapcsolódik a hagyományos, népi kultúra a mai digitális világhoz. Beszélgetésünk végén a mentor elmondta: a fellépők produkciói alatt elsősorban a helyes tartásra és a pontos technikára összpontosít, hiszen ettől a két tényezőtől függ a játék tisztasága.

A rendezvény elején Fazakas Ildikó köszöntötte a jelenlevőket:

– Az elmúlt 10–12 évben Erdélyben egyre több helyen indult el a citeraoktatás. Lelkes erdélyi és magyarországi oktatók, közösségek, családok, felnőttek és ifjak vállalták fel, hogy újra megszólaltatják ezt a hangszert. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegi sikerekhez nagy mértékben hozzájárult a magyarországi Csoóri Sándor Program támogatása, főleg ennek segítségével vásárolhattunk jó citerákat, és biztosíthattuk az oktatók tiszteletdíját. (…) A mai találkozó a gyerekek bátorságáról szól, az oktatók és csoportvezetők kitartásáról, és arról, hogy a hagyomány csak akkor él, ha megéljük, és továbbadjuk – hangsúlyozta a főszervező. 

Ezt követően a rendezvény házigazdájának szerepét betöltő Fazakas János néptáncos, néptáncoktató egymás után szólította színpadra a fellépőket. Elsőként a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc citeracsoport, majd a mezőpaniti muzsikus gyermekek léptek színpadra. Őket követte a csíkszeredai Gyermekek Háza nyári táboraiból tavaly ősszel alakult citeracsoport, majd a bukaresti Adys Citera Cimborák következtek. Játékukkal színesítették az együttlétet a szovátai Pengetősök, a marosvásárhelyi rákóczis Nagy Eszter és Soós-Henzel Kata pedig citerán kísért egyházi énekekkel teremtett emelkedett hangulatot. A továbbiakban a nagyszebeni citerások, a sepsibükkszádi Harmat citerazenekar és utánpótláscsoportja, a Harmatcsepp, a nyárádszentimrei Liliom, a nagyváradi Csillagocska, valamint a csíkborzsovai citerazenekar is színpadra lépett. 

A nyárádszentimrei csapat tagjaként a fellépők között volt Kovács Benedek Aranypáva-díjas népdalénekes, a marosvásárhelyi Művészeti Főgimnázium nyolcadikos diákja, aki egyéni játékával is elbűvölte a hallgatóságot. A produkciók sorát a csíkszentdomokosi Zuzmara citerazenekar muzsikája zárta.

A legkönnyebben elsajátítható

A citerások némelyikével sikerült fellépés előtt vagy után szót váltanunk. A fővárosból érkezett kilencéves Péter Erik elmondta, hogy hat éve játszik a hangszeren, amit nagyon megszeretett. Zenésztársai az osztálytársai is egyben, közülük volt, aki a találkozó előtt egy nappal, mások még korábban utaztak Vásárhelyre. Ez az első fellépése az otthonától távol, de azt nem árulhatja el, hogy mivel lépnek színpadra – szögezte le a tűzről pattant legényke.

Keresztes Varga Luca, Nagy Hilda Boglárka és Bálint Jozefa Anna, a rákóczis diákok csapatának tagjai négy éve citeráznak, a tanítónőjük ismertette meg velük ezt a hangszert. Akkoriban hetente egyszer próbáltak, de mióta ötödikesek lettek, elmaradt a rendszeres gyakorlás. Ettől függetlenül mindig szívesen zenélnek együtt, a közös muzsikálás alatt megtapasztalható összhangot ugyanis nagyon élvezik – értettek egyet a lányok.

A csíkborzsovai citerazenekar köcsögdudával tette egyedivé előadását, ezt a különleges hangszert Kovács Károly csoportvezető szólaltatta meg. 

– A fiatal csapatunk hatéves. Ezt egy idősebb korosztály előzte meg, amely sajnos közel hat év után felbomlott. Ekkor jött a képbe Csata Levente tanár úr, aki Gyergyócsomafalváról jár hozzánk oktatni – tudtuk meg a csoportvezetőtől. Kovács Károly szerint a citera vonzereje abban rejlik, hogy ezen a hangszeren a legkönnyebb megtanulni játszani, de maga a hangzása is hamar elnyeri a fiatal nemzedékek tetszését, ugyanakkor a közösségi élmények és a sikerek is szerepet játszanak az elköteleződésben.

A hazaváró otthon

Cseh Antónia elsős korától zenél, először az azóta felbomlott jeddi citeracsoporthoz tartozott, majd a Fagyöngyhöz, amely gyakran lépett fel a jeddiekkel. 

– Egy közösséget és egy életérzést kaptam itt. Olyanok vagyunk, mint egy család. Egy új dalcsokor begyakorlása sokszor jelentett kihívást, volt, hogy órákon át gyakoroltunk, és közben a kezünk is kisebesedett, de mindig megérte. A búzai csokor a kedvencem, amit a nyikómalomfalvi táborban tanultunk – mesélte a tizenkettedikes diáklány, aki zsúfolt iskolai programja miatt már nem vesz részt aktívan a csapat mindennapjaiban, de ha meghívják egy rendezvényre, szívesen visszatér. 

– Annyira az életem részévé vált a citeramuzsika, hogy biztosan egyetemistaként és a hivatásom gyakorlása közben sem szakadok el tőle. A Fagyöngy pedig mindig olyan lesz nekem, mint egy hazaváró otthon – tette hozzá Antónia, aki a találkozó kiegészítő programja alatt lépett színpadra. Ekkor lehetett meghallgatni a két testvérpár – Szász Villő (ének), Szász Csanád László (brácsa), Sárkány Csanád (hegedű), Sárkány Magor (bőgő) – alkotta Friss zenekar muzsikáját is, a Gyöngyvirág néptáncegyüttes pedig vajdaszentiványi táncokkal színesítette a programot. Amíg a korábban fellépett gyermekek és fiatalok nézőkként élvezhették népi kultúránk szépségeit, a citeracsoportok vezetői és oktatói a mentoroktól – Biró László és Tar Csilla Eszter mellett Bata Hajnalka népzenész-pedagógustól és dr. Brugós Anikó zenepedagógustól – kaptak értékes szakmai útravalót.