Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2022-10-24 14:36:37
Verdi, Aida. 1871. Megnyitják a Szuezi-csatornát. 150 évvel ezelőtt. Vajon hogyan öltöztek az emberek? A Kultúrpalota még csak álom volt.
Az Aida sikerét csak akkor mérhetjük fel teljes súlyában, ha meggondoljuk, hogy Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában csütörtökön koncert formában találkozott vele a közönség (a Silvestri fesztiválon). Pazar szereposztásban, a nagyterem minden lehetőségét kihasználva akusztikailag – orgonakarzat, páholyok, erkély, a színpad teljessége –, kórusok (férfi-, vegyes,) zenészek (fúvósok) rendelkezésére bocsátva, mintha a legkörmönfontabb akusztikus rendezőt és karmestert szerződtették volna.
Nekünk nincs operaházunk. De belső tartalmában, és a partitúra lehetőségeit kihasználva – külső kivitelezés mellőzésével – majdnem teljes értékű művészi eseményt hozott az előadás, amilyent minden évadban várnánk.
Nagyszámú közönség gyönyörködhetett Borsos Edith Aidájának hanganyagában, hogy milyen könnyedségre, finomságokra, hatékonyságra képes az énekkultúrája Sorin Lupu Radamese hangjának érett, meggyőző gazdagsága mellett. Vagy György Levente papjának pallérozott dallamvezetésében.
Verdi muzsikája nem fakult 150 éve, a Szuezi-csatorna megnyitása óta. Ezúttal Tobias Drewelius dirigálta a sikert.