Ókori íjászok Mikházán

Reflexíjak, szírek, rómaiak

Érdekes programra hívta Mikházára az ókori harcászat iránt érdeklődőket szombaton a Maros Megyei Múzeum. Most is lehetett római legionáriusokat látni, de ezúttal a segédcsapatok íjászai kaptak nagyobb figyelmet, az ő fegyverzetükkel, életvitelükkel lehetett ismerkedni.

Földig érő ruhát viselő, asszír katonára emlékeztető vagy éppen barbár népek viseletét felöltő íjászok jelentették a különlegességet azoknak, akik a római legionáriusokkal  már megismerkedhettek az előző években. Kevesebben tudják, hogy a mikházi ókori római katonai táborban nem legionáriusok, hanem segédcsapatok állomásoztak, jó íjász- és könnyű felderítő csapatok. Fegyverzetük a közelre és középtávra ellövő reflexíj és egy rövid kard (gladius) volt, öltözetüket egy szinte földig érő, a sivatagi körülmények között kényelmes ruha jelentette, amelyre pikkelyes páncélinget öltöttek, fejüket pedig süveges sisak fedte, amely kiválóan hárította a rájuk mért kardcsapást vagy nyílvesszőt – tudtuk meg a régészeti parkban sétáló egyik katonától. Mellettük rómaiakat is találhattunk legionárius fegyverzetben, de a tábori élet körülményeibe is bepillanthattunk, és azt is láthattuk, hogy készülnek a katonai névcédulák is. Az udvar egy részében a gyerekek számára múzeumpedagógiai tevékenység zajlott, az érdeklődők kollázstechnikával „felöltöztethettek” egy katonát, fegyverzetet rajzolhattak vagy készíthettek számukra, maguknak pedig papírból emléktárgyat. A fiúk sisakkal, a lányok diadémmal távozhattak a kert másik részébe, ahol egy oktató ismertette velük az íjászat fortélyait, és minden ügyeskedő egy oklevéllel állhatott tovább.

Kiállítás, harcbemutató is volt

Az udvarra belépőket egy kis kiállítás fogadta, ahol a régészeti ásatások során Mikházán előkerült leleteket lehetett szemügyre venni: fém nyílhegyeket (akár háromélűt vagy éppen gyutacsosat is), az íjak merevítésére használt és a nyílvesszők végét erősítő csont- és fémkellékeket, de kétezer éves fémdarabot és salakot is, amelyek egyértelműen fémmegmunkálásra és fegyverkészítésre utalnak. Került elő a páncélzat részét képező díszített bronzpikkely, és egyéb érdekesség is. 

Aki mindezeket megszemléltevette, az a katonák harcmodorával is megismerkedhetett, ugyanis a legionáriusok és a segédcsapatok katonái levonultak a régészeti park alsó részére, ahol a római harcászati alakulatokat, különböző fogásokat, támadó és védekező gyakorlatokat lehett megtekinteni. Ugyanitt nyitva állt az idődobozoknak nevezett két kiállítótér, ahol a római katonai tábort és körülményeit, illetve a közelében működött római fürdőt lehetett szemügyre venni.

Itt készültek a fegyverek is

A szombati rendezvényre az európai régészet napjai alkalmából került sor, amelyet harmadszor szervezett meg a Maros Megyei Múzeum. Ezeknek az eseményekben a sorában kiemelt helyet kapott Mikháza, mert jó alkalom ez arra, hogy bemutassák az itt folyó régészeti kutatások eredményeit. Másrészt az is a cél, hogy ne csak a római fesztivál alkalmával legyen élet a helyi régészeti parkban, hanem minden hónapban tudjanak újat nyújtani az érdeklődőknek – számolt be lapunknak Pánczél Szilamér, a múzeum régésze.

Idén a mikházi íjászokról meséltek, hiszen a katonai okiratokból tudjuk, hogy a Krisztus utáni második évszázadban ide telepített és másfél évszázadig itt állomásozó katonai alakulat, a Cohors Prima Augusta Itureorum íjász- (sagitari) egység volt. A régészeti feltárások során nyílveszők fém- és csonttartozékai kerültek elő, amelyek bizonyítják ezt, míg az íjászkellékek töredékei, továbbá a talált nyersvas és kohósalak arra mutatnak, hogy ezek a nyílak helyben készülhettek, azaz kisipari tevékenység is zajlott a településen.

A rómaiak nem voltak jó íjász és lovas katonák, hanem inkább nehéz páncélzatú gyalogosok, ezért a lovasokat és íjászokat a meghódított területek lakosságából toborozták, jelen esetben a mai Szíria és Libanon területére eső ókori Itureából. Nem ismerjük ezeknek a katonáknak a kilétét, kivéve egyetlenegyet: a 19. században előkerült egy síremlék felirata, amelyből kiderül, hogy az építményt Aelius Surio (azaz egy szír) részére emelte szerető testvére.

A szombati rendezvényt a Maros Megyei Múzeum a Milites Marisensis és a Múzeum Barátai egyesületekkel szervezte. Az európai régészet napjai programsorozat koordinátora a Nemzeti Örökség Intézet, míg Maros megyében a Maros Megyei Múzeumhoz tartozó Római Limeskutató Központ.