Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-02-03 15:00:00
A hideg, csúszós idő saját otthona foglyává teheti a mozgásában már nem annyira magabiztos, idősebb korosztályt, de egy házastárs elvesztése vagy a felnőtt gyermekek külföldre költözése is fizikai és lelki bezárkózásra késztetheti a magukra maradókat. A nehéz helyzetek enyhítésében, a látható és láthatatlan falak közül való kilépésben kulcsszerepet játszhat az egyházközségekben működő diakóniai szolgálat. A marosvásárhelyi kövesdombi református gyülekezet diakónusának, Botos Arankának a munkája is ezt példázza.
– Hogyan érintette a rég nem tapasztalt extrém lehűlés az egyházközség egyedül élő időseit? – kérdeztük a kövesdombi reformátusok közt egy esztendeje tevékenykedő szív-lélek diakónust, aki a számok világából érkezett az emberi kapcsolatokat építő szolgálatba.
– Van olyan egyháztagunk, aki a síkos utak miatt egymás után két vasárnap nem mert elindulni az istentiszteletre. Éppen ma (sz. m. január 21-én) látogattam meg az illetőt, és felajánlottam neki, hogy ha szeretné, egy kedves, közelben lakó házaspár szívesen elkíséri a következő alkalomra. Az önkéntesek bevonása alapvető fontosságú a diakóniai szolgálatban. Az Úr meg is ajándékozott önzetlenül segítő személyekkel, 10–15 gyülekezeti tagunk is van, főként a középkorúak korosztályából, akik igyekeznek megkönnyíteni a magányosan élő idősek és más, támogatást igénylő célcsoportok mindennapjait. Vannak olyan 70–80 év fölötti híveink, akiknek rendszeresen bevásárolunk, és olyanok is, akiket az önkénteseink elkísérnek az orvoshoz, vagy kiíratják a receptjüket, és kiveszik a gyógyszereiket. De a magányos idősek számára ugyanilyen fontosak lehetnek a lelki beszélgetések, esetenként a felolvasások is. Az az igazság, hogy egyelőre nem sokan jelezték, hogy erre szükségük lenne, de aki ilyen fajta támogatásra vágyik, az tőlünk mindenképpen megkaphatja. Emellett a jövedelem nélkül maradt személyeknek segítünk összeállítani és leadni a szociális segélyhez szükséges iratokat, az állás nélküli munkaképeseknek pedig abban nyújtunk támogatást, hogy megtalálják magukban az erőt, a motivációt a kilátástalan helyzetből való kilépéshez. Az eredeti kérdésre visszatérve, a fagyos időjárással nem nőtt meg a segítséget kérők száma. Meglehet, hogy nincsenek még igazán hozzászokva a hívek ahhoz, hogy szükség esetén támogatást kérjenek. Igyekszem minél több gyülekezeti taggal személyes kapcsolatot kiépíteni, a legtöbb esetben ugyanis az ezzel járó bizalom a kulcs ahhoz, hogy az emberek megnyíljanak, és be merjenek avatni a gondjaikba.
Gázpótlék a rászorulóknak
– Miben tudja még támogatni az egyházközség a rászorulókat?
– A szolgálat anyagi támogatásokban megvalósuló része nagymértékben a beérkező adományoktól függ, ezért nagy segítség az, mikor valaki önkéntesen anyagilag járul hozzá ehhez a szolgálathoz. Van olyan nehéz helyzetben lévő kisgyermekes család, amelyet pelenkával segítettünk, a mozgássérülteket mankóval vagy kerekesszékkel. Nagy igény mutatkozott ugyanakkor az egyéb higiéniai segédanyagok iránt is. Többféle támogatást kapunk nem gyülekezeti tagoktól is. De vannak olyan jellegű felajánlások is, amelyek nem tartoznak a létszükségleti termékek közé. Az elkövetkezőkben gázpótlékkal szeretnénk támogatni a legsúlyosabb helyzetben lévő egyháztagjainkat. Az anyagi segítségnyújtás mellett azonban ugyanilyen fontosnak érzem a szellemi, lelki támogatást is. Az Úr kegyelméből megtapasztalhattam, milyen sokat jelenthet valakinek egy szívből jövő köszöntés, ölelés vagy kis figyelmesség, például egy szál virág. Ezért is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a közösségi életre nyitott, magányos híveket meghívjuk valamelyik csoportunkba, a kórusba, a felnőtt-bibliaórára, női körbe vagy más, közösségi alkalomra. Ezekre az alkalmakra elkísérem az új tagokat, így próbálok segíteni nekik abban, hogy minél jobban feloldódjanak, és otthon érezzék magukat a gyülekezetben, megélve a közösség erejét és örömét.