2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ebben a nyári kanikulában, amikor hírek hiányában a bolhából is elefántot lehet fölfújni, minden kis információ nagy értéket kap a médiában.

Ebben a nyári kanikulában, amikor hírek hiányában a bolhából is elefántot lehet fölfújni, minden kis információ nagy értéket kap a médiában. Bezzeg száz évvel ezelőtt az újságok alig győzték a híreket utolérni és elhallgatni. A kettős magatartás oka a kirobbant első világháború. A mozgósítás és lelkesítés, az ellenség ócsárolása és lebecsülése, a katonakötelesek muzsikás bevonulása, a hazafias úrhölgyek ápolónői képzésre jelentkező özöne helyet kapott a hasábokon, míg a katonai titkok, létszám, haderő harcképessége elhallgatásra ítéltettek, a hadmozgás iránya csak a már megtörtént harci események után kullogott papírra. Vereségről szó sem volt nálunk, annál fényesebb győzelmekről különkiadásokban. Közben az újságok terjedelme csökkent, mert szükség volt a papírra, pl. a Vásárhelyen megjelenő Székely Napló már csak egy lapon, olykor egy oldalon jelent meg, és itt keveredtek a városi hírek, az elesettek névsora a fogságba esettekével, a menekülteké a fényes hadi virtusokkal. Üdvözlő táviratok, akciók, megvonások: hónapról hónapra kevesebb liszt jutott a polgári lakosságnak, meg kellett fékezni a húsárak égbe szökkenését, amire a mészárosok és hentesek sztrájkkal feleltek, napokig nem tettek ki húst a vásárlóknak. A városi rendőrkapitány időről időre közzétette a városháza hivatalos árszabását, amit lehetetlen volt betartani. A polgármesteri hivatal segélyeket osztott az itthon maradottaknak, az üzletek előtt tömegverekedés tört ki, ha valahová áru jött.

Bernády főispán és a város alpolgármestere, Nagy Imre rendszeresen járt Budapestre a belügyminisztériumba és a nagyobb cégekhez, ahol megpróbált lisztet, kávét, cukrot, szenet, kokszot, legalább szénport szerezni télire. A bankok nem hiteleztek többé, sőt megpróbálták behajtani kölcsöneiket, amelyekkel eladósították Marosvásárhelyt. Így aztán félbemaradtak a megkezdett építkezések, dugába dőltek a nagy tervek, pl. a kórházépítés. Ezt a kórházat Bernády a Kosárdombon képzelte el, közel a kadétiskolához. Akkor nem lett belőle semmi, a terveket a világháború befejezése után közel két évtizeddel, 1937-ben vették elő újra és kezdődött meg a szokott huzavonával a kórházépítés, amit már csak egy újabb világháború elején fejeztek be. Ez lett a „régi” nagykórház.

1914-ben csak a Szentgyörgy utcai régi kórház állt a betegek rendelkezésére, meg egy ideiglenes járványkórház. A két másik kórház a hadseregé volt a Sándor János (ma Dózsa György utcai járványkórház) utcában, és az István király úti (ma Marinescu utcai ortopédia). Viszont rögtön a háború elején lefoglalták a Közigazgatási tanfolyam épületét (amit később mi, maiak úgy ismertünk, mint a Szakszervezetek Művelődési Háza) és a Római Katolikus Gimnáziumot (Unirea líceum), a lányiskolát (ma Petru Maior egyetem épülete), s így a lányok a Kultúrpalotába jártak órára. A fiúkat pedig összevegyítették a ref. kollégiumistákkal. Igaz, már 17 évesen is lehetett jelentkezni önkéntesnek a hadseregbe, s ha élve megúsztad nyárig, rendkívüli hadi érettségit tehettél. A szorult helyzetre való tekintettel már a lányokat is felvették a gimnáziumba nappali hallgatóként, nem csupán magántanulóként.

Egy eset külön is figyelmet érdemel. Désy Zoltán parlamenti képviselő volt, Maros-Torda ellenzéki képviselője, aki már túl volt a népfelkelői koron, mégis bevonult huszárként, és egy hősies roham élén el is esett. Hónapokig folyt a találgatás a sajtóban: életben van? fogságba esett? hol van a sírja? Ki tud róla valamit is hitelt érdemlően? Aztán kiderült az igazság, és háború végén pártja, a Függetlenségi Párt hazahozta hamvait, és a Kerepesi temetőben kapott díszsírhelyet. (Különben Désy Zoltán félelem nélküli honatya volt, még miniszterelnököt is buktatott, Lukács Lászlót, választási csalásainak leleplezésével.)

És voltak akciók: hadikölcsönjegyzés, aranyért vasgyűrűt, harangokból ágyút… Rengeteg nélkülözés, halál, minden családot felkeresett a postás egy fájdalmas hírlevéllel, sebesültek, eltűntek, csonkák, egy életre megnyomorodottak. Vitézségi érmek és egyenruhák, melyeket 1919-től kezdve nálunkfelé nem volt tanácsos felölteni.

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató