Végre eldöntötte a kormány, hogy december 11-én tartják az idei parlamenti választásokat. Nem siették el a döntést, amely nyomán már borítékolható, hogy az új esztendő kapkodással fog majd kezdődni.
Végre eldöntötte a kormány, hogy december 11-én tartják az idei parlamenti választásokat. Nem siették el a döntést, amely nyomán már borítékolható, hogy az új esztendő kapkodással fog majd kezdődni.
Mert így az év végéig, még ha sikerül is kormányt alakítani, a jövő évi költségvetést kidolgozni és az új parlamentben megszavazni aligha lesz idő. És a legnagyobb törvényhozási frakcióval rendelkező szociáldemokraták pártelnöke már jelezte, hogy a technokrata kormánytól nem fogadnak el költségvetési törvényt. Annak volna logikája, hogy egy új választások nyomán hivatalba lépő kormány és parlament dolgozzon ki és fogadjon el egy olyan költségvetést, amelyért a politikai felelősséget is képesek vállalni a döntéshozók, csakhogy akkor úgy kellett volna válogatni a szóba jöhető választási időpontok között, hogy ezt az állami intézményrendszer működésében kulcsfontosságú törvényt idejében ki lehessen dolgozni, ne azzal teljen az idő tavaszig, hogy minden intézményben a bársonyszékek elosztására és a költségvetés kidolgozására várnak, főleg most, amikor ez az év is a pályázati alapok csigalassú lehívása miatti botrányoktól volt hangos. De a jelek szerint a politikumot nem az érdekli elsősorban, hogy hatékonyan működtesse az államgépezetet, hanem az, hogy olyan időpontban hívja szavazni az adófizetőket, amikor a legmagasabb részvételre számíthatnak az irányítók.
Kétségtelen, hogy a választási részvételi arány is fontos tényező, hiszen annál legitimebb egy kormány, minél több szavazatot tudhat a háta mögött. De aligha számíthatunk kiugróan magas választási kedvre a szinte december közepére kitolt szavazatvadászaton.
Hiszen a közszférában kenyeret keresőkön és a szociális háló haszonélvezőin kívül mást meg sem próbálnak megmozdítani a pártok. Az önkormányzati választások óta mindjárt eltelt negyedév, de a politikai szférából eddig csak a pártvezérek béremelést ígérő nyilatkozataira futotta. Épkézláb kormányprogramra – amiben nem csak annyi állna, hogy az illető párt mennyivel vesztegetné meg a közszféra adott rétegeit, hanem az is kiderülne, hogy négy év alatt mire készülnek, és azt miből akarják elvégezni, hogy az életszínvonalunk javuljon – még senki erejéből nem futotta. Pedig a parlamenti vakáció alatt lett volna idő ezen dolgozni. De most nem ez a fontos odafent és idelent, hanem a helyezkedés a pártlistán és az erővonalak feltérképezése az esetleges jelöltségek médiabeli megszellőztetése révén. Egyszer oda kell férni a húsosfazékhoz, aztán majd vetnek valami morzsát a népnek is. Kenyeret nem, mert arra nem futja majd a cirkusz mellé, az arravalót már szétosztogatták.
