2019. november 21., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A régebbi korokban szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy jelentős tudós ne értsen a muzsikához. A zene a tudás alapjában kötőanyagnak számított. Úgy tartották, hogy zene által könnyebben megismerhető a világ. Ezt a nézetet vallotta Leibniz is, aki úgy fogalmazott, hogy „a zene a szellem rejtett számoló tevékenysége, (…) a lélek öntudatlanul végzett aritmetikai művelete”. Ha kottát olvasunk, muzsikálunk, akkor számolunk is. Ha nemcsak élvezzük, hanem értjük is a zenei folyamatot, akkor nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg is gyönyörködhetünk a muzsika szépségében.


Christophorus Clavius neve valószínűleg sok ember számára ismeretlen, pedig sok köze volt a ma is használt naptárunkhoz. 1537-ben vagy 1538-ban született Bambergben, az akkori Bajorországban. Életére az egyenesség és a kitartás volt jellemző. A vidék, ahol született, szinte teljesen protestáns hitre tért, de Clavius megmaradt mélyen hívő katolikusnak. Színvonalas jezsuita oktatásban részesült a bambergi jezsuita kollégiumban. A jezsuita iskolákról jó tudni, hogy azért létesültek, hogy a katolikusok felvegyék a versenyt a protestáns iskolákkal – a felekezeti versengés az oktatás terén sok jót hozott, mert mindkét fél a fennmaradása érdekében igyekezett a kor legmodernebb oktatását nyújtani.

Az eszes fiatalember hamar kitűnt páratlan matematikai képességével. Nem véletlen tehát, hogy a kollégium után Portugáliába utazott, hogy a coimbrai egyetemen a „portugál Arisztotelész”, vagyis P. Pedro de Fonseca SJ tanítványa lehessen.

Azt is mondhatnánk, hogy a naptárreform a csillagok könyvébe is bele volt írva, mert Christophorus Clavius az 1560. augusztus 21-i napfogyatkozás hatására vetette bele magát a csillagok tanulmányozásába. Korának kitűnő matematikusává fejlődött, matematikai könyvei hosszú időre megalapozták a jezsuita oktatás minőségét. E művei alapján „az évszázad Euklidésze” címmel tisztelték meg. 1570 és 1612 között 23 tudományos könyve jelent meg. Aritmetikáról és geometriáról írott tankönyvei 10 latin és 15 olasz kiadást értek meg, a Ratio Studiorum című műve pedig százötven évig alapműnek számított a matematikában.

A csillagászat abban az időben még a Nap- és a Föld-központú világnézet között dilemmázott. Clavius, hogy tisztábban lásson, a Vatikánban csillagvizsgálót alapított, és több csillagászati mérőeszközt, valamint napórát készített. Feltehető a kérdés, hogy miért éppen napórára volt szükségük a csillagászoknak. A válasz valahol ott keresendő, hogy más időmérő szerkezetek léteztek ugyan, de nagyon pontatlanul működtek, így végül a Nap járása bizonyult a legpontosabb időmérő eljárásnak.

Csillagászként a naptárreform kötődik a nevéhez. Az 1500-as években XIII. Gergely pápa belátta, hogy elavulttá vált a Julius Caesarról elnevezett ókori naptár. A naptárreformot a pápán kívül többen is szükségesnek látták, többek között Giovanni Battista Benedetti is. Az egyházfő elrendelte, hogy a tudósok dolgozzanak ki egy eljárást egy pontosabb naptár megalkotásához. Aloysius Lilius calabriai csillagász kidolgozta a reform elveit, azt egy tudósokból álló szakbizottság megvizsgálta, majd ezt követően egy ideig véleményezni lehetett a tervezetet. A javaslatok és kritikák alapján végül Christophorus Clavius véglegesítette a naptárat, amelyet 1582. október 4-én léptettek érvénybe.

E naptár átvétele nem történt zökkenőmentesen Európában. Főleg a húsvét és a karácsony ünnepének meghatározása okozott sok bonyodalmat, mert a bizánci kereszténység (az ortodoxia) nem vette át az új naptár ünnepmeghatározását, így az ortodox felekezetűek karácsonya ma is január 6-ra esik. A romániai ortodoxok kivételek e téren, mert Jézus születését a nyugati kereszténységgel együtt ünneplik, míg Krisztus feltámadását a keleti hagyományok szerint.

Christophorus Clavius egyik szerzeményének részlete


Csak érdekességképp jegyezzük meg, hogy a naptárreform emléke ma is elevenen él a Kis karácsony, nagy karácsony kezdetű énekben. A régi naptár szerint advent 40 napig tartott, a Gergely-féle új szerint viszont a december 25. előtti négy vasárnap foglalja össze a várakozási periódust. A karácsonyt két részre osztották: a nagykarácsonyt december 24-26. között ünnepeljük, a hivatalos újév pedig a kiskarácsony nevet kapta.

Clavius a csillagászat és a matematika mellett zenével is foglalkozott. Ő inkább gyakorlati oldalról, mégpedig a zeneszerzés felől közelített a muzsikához. Tudós papként különleges szöveget választott egyik művének. Minden bizonnyal meghökkentő lehetett, hogy az Énekek énekének szövegéből került ki az egyik énekszöveg, ugyanis a Bibliának ez a fejezete szerelmes verseket tartalmaz. Érdemes nagy odafigyeléssel olvasni a Szentírás e részét is! Ezek a zeneművek a motettairodalomhoz tartoztak. A motetta a reneszánsz kor többszólamú egyházi kórusműve volt. Valószínű, hogy abban a korban népszerűek lehettek ezek a bibliai szövegű énekek, mert a művek több másolatban fellelhetők különböző múzeumok levéltárában. Mivel nem tekinthető jelentős mennyiségűnek Clavius szerzeményeinek száma, mai napig feldolgozatlanul maradtak e művek, és várják, hogy egy zenei régész majd újra feltámassza őket.

Ha az Énekek énekének szövegét szimbolikusan használjuk, Christophorus Clavius ars poeticája is lehet az a motetta, mely talán a rajongó szerelemről szól; a tudós pedig minden bizonnyal a matematikához kötődik szenvedélyesen. E feltételezés azonban örök titok marad…

Clavius 1612. február 6-án átköltözött a tudósok égi zenekarába. Valahányszor a naptárra tekintünk, emlékezzünk rá, és jusson eszünkbe, hogy érző tudós volt, mert énekbe öntötte másképp elmondhatatlan gondolatait.