Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-02-10 11:00:00
Rejtélyes objektum lebegett napok óta a Kálvária fölött. Nagyrabecsült Nagybátyámat arra intették, hogy a kolozsváriak érdekében ne lője le. Közben a hírek megerősítették: valóban, Kolozsvár légtere fölött napok óta ott dangubázik egy lebegő tárgy. A hírszerzés szerint nem kell pánikba esni, ugyanis csupán bizonyos nem túl barátságos állam kémléggömbjéről lehet szó. Kolozsvár megfigyelői napok óta nyomon követik a feltételezett, nem túl magaslégköri sajátságos objektumot – közölte a katasztrófa-elhárítás szóvivője, majd elmondta: a rejtélyes tárgy egyelőre nem jelent sem katonai, sem fizikai veszélyt a városra, sőt az országra sem. Több jeles bulvárcsatorna egy, a nevét elhallgatni nem akaró magas rangú védelmi főtisztre hivatkozva azt mantrázza, hogy a város tekintélyes tanácsadói többször is javasolták Nagyrabecsült Nagybátyámnak: messzemenően tartózkodjon a tárgy lelövésétől, mivel az aláhulló roncsok kárt tehetnek az inflációs struktúrában. Nagyrabecsült Nagybátyám rövid sajtóértekezlet keretében maga is közleményt adott ki, melyben biztosít mindenkit, hogy semmi vész, a lebegő tárgynak mondott objektum időszámításunk előtt pontosan három és fél nappal és másfél órával szintén előfordult már Kolozsvár légterében, és akkor sem jelentett semmiféle fenyegetést az együtt élő törzsekre. Mindössze másfél mamut ijedt halálra, egyébként pedig az infarktus fixre jól jött, mert a barlangi őslakosság a hosszú télre szuper kreatívan bespejzolhatott, s még ma is odabent élne vidáman, ha közben ki nem csalja a globális felmelegedés meg a civilizáció megállíthatatlan fejlődése.
Ámde a mesterségesen felturbózott közvélemény tovább zúgott, nem mutatott csillapodást – ezért kissé bosszankodva szólt át Nagyrabecsült Nagybátyám: mindenáron meg kell érnünk a holnap reggelt. Hogy médiás resben elintézzük ezt a salabakteri kalamajkát.
No, mi hajnali ötkor már fent is voltunk a Kálvárián.
Mindenre elszántan távcsöveztük a szürke eget.
Már derengett, amikor a völgyi ködös láp felől serény surrogást hallunk, és azon nyomban nem egy, hanem négy titokzatos valami röpül a magasba.
Harci alakzatban!
Nagyrabecsült Nagybátyám pillanatig sem habozott, azonmód magasba emelte a vadászpuskát, célzott, és durr.
A titokzatos izé tőlünk alig kétméternyire zuhant le, frissen szponzorizált gumicsizmánk orra elé. Viszont kíséretéből a másik három azonosítatlan sütyürű rögvest odalett az űr homályába.
Egyéb gyanús jelenséget nem tapasztaltunk Kolozsvár egén.
Nagyrabecsült Nagybátyámmal hazatértünk (a zsákmányt előzékenyen magam cipeltem), és a drága hómszvit otthon üdvöt adó melegében kvaterkázva vártuk, hogy Tiszteletreméltó Nagybátyámné kibelezze és megsüsse az elejtett objektumot.
Az elkészítés módját illetően késznek mutatkoztunk elszántan felvállalni például a vöröshagymás lilakáposzta, a birsalmás vöröskáposzta, esetleg a kakukkfű, alma és hagyma kompozícióját.
Cuppogva skáláztunk, míg minden elkészült; várakozásunkat felülmúlva olyan csodás lett, hogy villámcsapásszerűen feledtük a találgatást, és csak a felségesen illatozó lényegre fókuszáltunk.
Tiszteletreméltó Nagybátyámné igen kedvesen Kecsepacsanya à la Karinthynak becézte a rendkívüli ínyenc eledelt.
A különlegesen ízletes kecsepacsanyát meghitt rokoni légkörben, minden protokoll mellőzésével, vörösboros árnyalatú, szordínósan dalolós átmoszférában költöttük el. A krónika hűségéért megjegyzem mégis, hogy Nagyrabecsült Nagybátyám zseniális pohárköszöntőt mondott, amelyre már nem emlékszem, csak a végére, az úgy hangzott, hogy mindannyian, a Tisztelelreméltó Nagybátyámné asszonyt is beleértve: pompás fiúk vagyunk!
És hát az Isten éltessen.
Másnap Nagyrabecsült Nagybátyám ismét sajtótájékoztatót tartott, közölve a nagyérdekű lakossággal, hogy a titkosrendőrség másodkézből szerzett értesülése ezúttal valósnak bizonyult: a hol repülő csészaljnak, hol kémlelő léggömbnek gondolt Titokzatos Látogató eltűnt városunk egéről.
Egyetlen lövéssel terítettem le, súgta exkluzív bónuszként egy kotnyeles riporterlány csinos fülecskéjébe.
– De az emberekre semmiféle roncsdarab nem hullott, mindössze néhány színes toll; tetszik tudni, olyanok, mint a gácsér farka…
– Miért nem mondta el az igazat? – kérdeztem Nagyrabecsült Nagybátyámtól, miközben egyik küldöttséget a másik delegáció váltotta a vadászházban, ahol ügyesen rejtőzködött; nyilván a széles nyilvánosság végett.
Azért, felelte bölcsen, mert az igazságot soha senki sem hiszi el. – Hiszen ha elmesélem, hogy közönséges tőkésrécék okozták a galibát, az ellenpárt azonnal kampányba kezd, rögtön mozgósítja az állatvédőket meg a zöldeket, ajjaj. És a vadászengedélyemet is bevonnák...
Így azonban mindenki hálával emlegeti Nagyrabecsült Nagybátyámat. Megkapta a „Kolozsvár hőse” kitüntetést, mindhárom (kettő térd- és egy kar-) szalaggal; ő maga életre hívta a „Tiszta eget Kolozsvár fölé!” közhasznú alapítványt, amely pánikszerűen mozgalommá nőtte ki magát. A Csillagvizsgálót stantye pityere extraordinárius hadi megfigyelő obszervatóriummá léptették elő. A város jelentős önvédelmi pénzforrásokhoz jutott, Nagyrabecsült Nagybátyám pedig meghozta az extrém áldozatot is a magasztos ügy érdekében: áttért a totál vegán étrendre.
Stílusosan cukkinivel mutat fityiszt az ellenzéknek.
Tiszteletreméltó Nagybátyámné, a drága Micike asszony, végtelen hitvestársi hűségétől sarkallva, a konyhafalba épített csinos kis frigoszéffel lepte meg a születésnapján; férjeura a hosszú ülésezések szüneteiben hazaugorva mókuskásan surran be a kamrácskába, ahol a páncélozott minihűtőben mennyeileg pácolt nyúlcomb, libazsírban pirult kacsasült és minden más egyéb zöldre festett gasztro-csodaköltemény várja…
Boldogságom úgyszólván határtalan – mert Nagyrabecsült Nagybátyám korszakalkotó tervei között szerepel egy „föld-levegő-víz” típusú vadaspark létesítése is… Becses ígérete szerint legkedvesebb unokaöccsét, vagyis engem is elevál a bizniszbe, főröptetői státusban. Előbb csak kacsákat röptetek, aztán bizony vaddisznókat; és mikor már dől a lé, hát lomha kalotaszegi bivalyokat eregetek mesterien a világfelhők fölé…
Olyan jövő vár ránk, amilyenre a százesztendős futurológiai jövendőmondó intézet legbomlottabb kalkulátora sem számíthat!...