Nagy Attila: Néném

Nálam már hull a hó,

Mondta nagynéném, amikor

Őszülni kezdett a szemöldöke – 

Kölyökként néztem el hosszan, messze…

Nyár volt még – a tél sehol.

Mikor és hol hull az a hó,

Mely nincs jelen, de érzed?

A külső és a belső véglet,

Mikor, miért és meddig működik,

S mellé a lemondó mosoly?

Valaki rám szól odabent:

Ne firtasd, légy komoly!

Néném az örök havak

Havában éli át már,

Ami még minket zaklat idelent – 

Ne vedd komolyan!, mondaná, bár

Tudta-e ő is, hogy mit jelent,

Tudná-e végül a választ arra,

Hogy kire és mikor szakad a hó;

Hogy, mi a jelen – és mi a való…?

Duruzsol a lét még, éltet,

Mint halk adó… 

Nagyvárad, 2020. szept. 9.