Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
In memoriam KAF
Halálról, halhatatlanságról – utóéletről
Beszélgettünk, ha kedved
Éppen úgy akarta –
Végülis elhülyéskedtük, s a rímek
Úgy hozták, hogy röhögve ejtéd ki:
Dzsakarta…
Ketten a teraszon, Nálad:
Te, mint cigarello és söröcskék,
Én meg a Peterson-pipás –
Elúszott előttünk a Kornisa, a
Somostető – s hogy jó volt a kedvünk,
Nem vitás!
Ha előbb halnék meg – mondtad –
Hamvassz el s szórjál szét, valahol Kréta mellett…
Nagyot kacagtunk – hülye vagy, mondtam –
Dehát a jókedvhez ez is kellett…
…és Te, aki mindenütt
Vagy már, és sehol
A boldog egekben, míg
Bennem a fájdalom dekkol:
Ki voltál?! – és, ki vagy azoknak,
Kik versekben élik át
A mindennapok szűz keservét:
Az utolsó előtti imát…
2024. január 10.