Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2024-01-05 10:00:00
András, András…
In memoriam KAF
Törpekaktuszom piros virága
Bókol Neked, ó, Jambusom!
Ti-tá, ti-tá, a mély egekbe visznek –
Elhalkul minden, utadon…
Elhalkul minden, de önmagába
Könnyezik annyi versláb –
Tétován – immár Rád emlékezülten –
Ki, hova álljon? Mondd hát!
Miféle ritmusa lesz majd a versnek,
S miféle fájdalom feszíti szét?
Lélegzetedre nem felelnek
Már Antigonék és Eurüdikék…
Antikolt világod humora s megvetése,
S bennük a dallam, mely csak a tiéd:
Ficamos életünk felsejlése
Valamiért – és semmiért…
Beszéltük sokszor: szavaink hímporát
Megesi egyszer a hó...
Színek maradnak – verdesnek bennünk –
S talán a mégiscsak Vigasztaló…
2024. január 1.