Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Első ízben adták át gálaműsor keretében a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíjait. A 41 fiatal tehetség szombat esti díjazásának – mellyel 291 tagúvá nőtt a múzsák stipendiumosainak nagy családja – a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió terme adott otthont. Ezt megelőzően az előcsarnokban kiállítás nyílt a képzőművészeti kategória nyerteseinek munkáiból, az alkotásokat Nagy Miklós Kund méltatta. Az ösztöndíjátadó gálát dr. Gáspárik Attila, a Művészeti Egyetem rektora nyitotta meg:
– Olyan találkozó ez az ifjú művészek számára, amelyre máshol, máskor nem adatik meg a lehetőség. Itt megfoghatjuk egymás kezét – mondta dr. Gáspárik Attila, majd egy régi interjúrészletet is felidézett, amelyben az ösztöndíjbizottság elnöke, az akkor még pályakezdő Markó Béla azt válaszolta a riporternek, Csáky Zoltánnak, hogy ha sok pénze lenne, utazgatna, mégpedig messzire.
– Markó Bélának sok pénze van a Communitas Alapítványban, nem utazgatta azt el, inkább évről évre meggyőz jeles alkotókat, hogy ösztöndíjakat osszanak – zárta a történetet a rendezvény házigazdája, majd Markónak adta át a szót.
– Büszke vagyok arra, hogy ezt a nemzetet a kultúra tartotta össze, büszke vagyok arra, hogy a kultúra megteremtőinek kiemelt szerep jutott a történelmünkben. Mégis érdemes elgondolkozni azon, mi lett volna, ha ez a nemzet Petőfi Sándort nem engedi el Fehéregyházára, ha felismeri Bolyai János nagyságát, ha nem engedi el Radnóti Miklóst munkaszolgálatra, ha nem engedi el Bartók Bélát Amerikába. Nem hiszem, hogy a magyar nép jellemzője az, hogy elengedi nagyjai kezét, mégis beszélni kell erről. Szükség van arra, hogy alázattal viszonyuljunk az alkotó emberekhez. Nem hiszem azt, hogy a tehetség bármilyen körülmények között érvényesülni tud, meg kell teremteni hozzá a szükséges feltételeket – hangsúlyozta Markó Béla, majd eszmefuttatása végén arra hívta fel a figyelmet, hogy az alkothat igazán nagyot, aki nem szégyelli, nem tagadja le erdélyiségét, hanem abból építkezik. Az irodalom, képzőművészet és fotó, színházművészet, illetve film és televízió kategóriában zajló ünnepélyes díjátadást követően – a kitüntetettek nevét április 11-i lapszámunkban már felsoroltuk –, a tavalyi ösztöndíjasok léptek színpadra. Elsőként a Bel Canto Kulturális Egyesület kamarakórusa varázsolta el a hallgatóságot, majd az irodalom kategóriában kitüntetett Bakcsi Botond egy tanulmányrészletét olvasta fel, aztán Pöllnitz Boróka fuvolaművész következett. Vári Csaba Kávé, félkeserű című verseskötetéből Bodor Balázs, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Film és Televízió Karának diákja olvasott fel, ezt követően Kósza Ágnes hegedűművész és Lászlóffy Réka zenepedagógus közös játéka nyűgözte le a hallgatóságot. Bonczidai Éva Tökéletes gyilkosság című alkotásából a színművészet kategóriában kitüntetett Dálnoki Csilla olvasott fel egy részletet, majd Kovács Adél-Evelin A kívánság belőlem című novellájából nyújtott ízelítőt. Deák Sándor Lászlóffy Rékával közösen újabb zenei élményeket szerzett a hallgatóságnak, Potozki László prózájából, Pataki Adorján zeneművészetéből mutatott be egy részletet. Szabó Róbert Csaba Az álmok nem hazudnak című művéből Imecs Levente, az idén kitüntetett Váróterem Projekt tagja olvasott. Szász Szabolcs harmónikaművész előadása előtt köszönetet mondott a tavalyi elismerésért, és arra is felhívta a figyelmet, hogy az ösztöndíj jelentősen hozzájárult a budapesti Zeneakadémia mesterképzőjén való továbbtanuláshoz. A múlt évi ösztöndíjasok műsora Felméri Cecília Mátyás Mátyás című, számos díjat elnyert animációs dokumentumfilmjének levetítésével zárult, ezt követően a Kalapos Band szórakoztatta a régebbi és új ünnepelteket.