Működésképtelen az agrárkamara és a szaktanácsadó testület

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete – Maros szervezete közel két évtizede hiánypótló tevékenységet folytat. Nemcsak mezőgazdasági szaktanfolyamokat tart, pályázatokkal segíti a gazdákat, hanem azon igyekszik, hogy a gazdák minél előbb felzárkózzanak az uniós elvárású követelményekhez. S mindezt teszi azért, hogy az embereknek ne kelljen elmenniük, hogy tisztességgel, gazdasági haszonnal dolgozzák meg azt a földet, amelyet elődeiktől kaptak vissza. Több szakterületen is – kihasználva a magyarországi kapcsolatokat – olyan sikereket értek el, amelyeknek köszönhetően romániai viszonylatban komoly lépéselőnyre tettek szert. Ezekről Csomos Attila mérnök, az RMGE-Maros elnöke tájékoztatott. 

– Egyesületünk nemcsak elméleti és gyakorlati felkészítőket, jogvédelmet vállal, hanem tagjaink tevékenységi területének megfelelően több szempontból is a gazdakörök mellett igyekszünk azokat a szükségleteket pótolni, amelyeket a romániai lehetőségek nem biztosítanak. S nem titok, hogy Magyarországon kérünk ehhez segítséget, mert több területen is előbbre járnak, mint mi. Az egyik az állatvédelmi és állatjóléti felelősök felkészítése és vizsgáztatása. Bár alanyi jogon minden szarvasmarha- és juhtenyésztőnek egyedenként európai uniós támogatás járna, ha biztosítanák az állatjóléti feltételeket, mivel országos szinten nem foglalkoznak ezzel, gazdáink elesnek ettől a lehetőségtől. Tudomásom szerint az erre vonatkozó törvényt 2008-ban elfogadták, de a szaktárca még nem dolgozta ki az alkalmazási szabályokat, ezért nem léphetett érvénybe. Ezzel szemben Magyarországon már kiépítették a rendszert. Ennek megfelelően márciusban 21 tagunk – nagy részük küküllő- és nyárádmenti gazda – vett részt a magyarországi felkészítőkön, és Szegeden vizsgáztak, így ha megjelenik a törvény alkalmazása, akkor nálunk már van egy olyan szakembergárda, amely ismeri, és tudja, hogy mit kell tenni. A magyarországi rendszer szerint az állatjóléti felelősök gazdasággal kell rendelkezzenek, és miután vizsgáztak, szaktanácsot adhatnak a gazdáknak.

– Tudomásom szerint az új romániai törvénynek megfelelően a szarvasmarha-tenyésztők országos szervezetét bíznák meg ezzel a feladattal, sőt a törzskönyvezéssel és a tejtermelés követésével is ez a szervezet kell foglalkozzon. Miért lépett ezen a téren az RMGE?  

– Amint korábban említettem, azért, mert az előbbi területtel nem foglalkozik senki, de azt kell hogy mondjam, a törzskönyvezést és a tejtermelés követését sem végzi az említett szervezet Maros megyei fiókja, mivel sajnálatos módon elsorvasztották ezt a foglalkozást. Egyelőre nem kapták meg erre az engedélyt az országos zootechnikai ellenőrző testülettől (ANARS). Ismerve a helyzetet, ezen a téren is léptünk. Csatlakoztunk a szarvasmarha-tenyésztők brassói szervezetéhez, amely révén hozzánk is lehet fordulni törzskönyvezésért és a tejtermelés követéséért. Ennek egyik komoly feltétele, hogy a tenyésztők biztosítsák a gépi fejést, mivel 2014. január elsejétől az uniós követelményeknek megfelelően csak a higiénikusan, követhető körülmények között termelt és feldolgozott tejet lehet értékesíteni. Nekünk erre mintegy 20 szakemberünk van. Ehhez kapcsolódik egy magyarországi kiszállásunk is. November 27–29. között, a magyar tudomány napja alkalmával Szegeden, illetve Szatymazon részt veszünk a paprika- és borversenyen. Hat bortermelő és három paprikatermesztő gazdánk nevez be a vetélkedőre. Ezt megelőzően részt veszünk Szegeden a Csongrád megyei élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi igazgatóságon szervezett nyílt napon, ahol a hivatal működésével való megismerkedés után meglátogatunk egy tejtermelő gazdaságot és egy családi vállalkozásként üzemelő tejfeldolgozó egységet. Így elméleti és gyakorlati tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy miként működik Magyarországon az EU-konform élelmiszer-biztonsági rendszer. 

– Túl a magyarországi tapasztalaton, hogyan látják, mennyire igyekeznek a hazai gazdák felzárkózni az uniós szabályokhoz? 

– Sajnos, gazdáink egyre idősebbek, kevésbé tudják fenntartani a gazdaságokat. Bonyolult a pályázati rendszer, és az APIA alkalmazottai sem tájékoztatják őket megfelelően a lehetőségekről, feltételekről. Ennek egyik oka az, hogy az APIA munkatársai – kevés kivétellel – nem szakemberek. Ugyanakkor nincs megfelelő kommunikáció a gazda és a szaktanácsadó között. 

– Erre viszont létezik az agrárkamara és a szaktanácsadó testület.

– Létezik? Sajnos, három éve azon ügyködünk, hogy működőképessé tegyük az agrárkamarákat, és még mindig nem sikerült. A szaktanácsadó testület pedig elvesztette a jogosultságát azáltal, hogy átvette a megyei tanács, és több mint öt hónapja az alkalmazottak nem kapnak fizetést. Átalakították önellátó egységgé, ha fizetést akarnak kapni, akkor bevételre kell szert tenniük. Mivel nem működnek megfelelően, nincs bevétel, és a kör bezárul. Ezt az űrt, ami így keletkezett, pótoljuk. Elértük, hogy a magyar mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztériumhoz tartozó, szaktanácsadói testületek felkészítésével foglalkozó szervezet befogadja 21 tagunkat, akik, a magyarországi rendszernek megfelelően, az idén többször részt vettek szaktanácsadókat felkészítő rendezvényeken. Magyarországon akkor ismerik el a szaktanácsadót, ha részt vesz több rendezvényen, kiállításon, gazdanapokon, előfizet legkevesebb három mezőgazdasági szaklapra, aminek alapján pontokat szerez. Ez feljogosítja majd a vizsgára. Sajnos, egyik kizáró feltétel, hogy a szaktanácsadónak magyarországi telephelye kell hogy legyen. Azt próbáljuk elérni, hogy a minisztérium engedélyezze, hogy egyesületünk területi szaktanácsadói testületként csatlakozzon a hat magyarországi regionális testület egyikéhez. Ennek érdekében levelet küldtünk a minisztérium államtitkárához. Ebben kérjük többek között, hogy a szaktanácsadó központtá nyilvánítás mellett a szaktárca támogassa legalább egy bemutatóüzem kialakítását, és azt, hogy Marosvásárhelyen működjön egy helyi vállalkozóközpont. Meghívást kaptunk december 5-ére a minisztérium által szervezett Kárpát-medencei összefogás második fórumára, ahol, reméljük, lehetőség lesz arra, hogy előrelépjünk ezen a téren is. 

– Az említett november végi tapasztalatcsere egyik célpontja a fajszi Ökoberta zöldség- és gyümölcstermesztő farm és feldolgozóüzem. A környezetkímélő mezőgazdálkodás elég népszerű tőlünk nyugatra, s bár erre van uniós támogatás, nem sok gazda vállalja az ökogazdálkodást. 

– Amint erről többször beszámoltunk, gazdáinkat ökofarmok létesítésére ösztönözzük. Az idén négy, egyenként 360 órás ökotermesztő és méhészeti tanfolyamot tartottunk, ezeken átlagban 20 – 28 gazda vett részt. Ennek köszönhetően tagjaink közül közel 100-an igényeltek APIA-s támogatást ökogazdálkodásra. Ugyanakkor tagja lettünk a Kárpát-medencei ökológiai szervezetek szövetségének, s mint ilyen, augusztus 26-án, az Országházban részt vettünk egy olyan rendezvényen, amelyen több európai uniós ökoszervezet képviselője is jelen volt, és meghallgathattuk az ezzel foglalkozó EU-biztos beszámolóját. Fajszon az ottani gazdák kérésére egy hangszerfa-csemetekertet létesít az RMGE. 

– Jó, hogy a magyarországi hatóságokkal jó a viszonyuk, de van-e valamilyen kapcsolat hasonló romániai szervezetekkel? 

– Tavaly decembertől tagjai vagyunk a Mezőgazdasági Termesztők Országos Ligájának (LAPAR, Liga Producătorilor Agricoli din România), és elértük, hogy direkt tárgyalásokat folytathattunk a miniszterrel és részt vettünk a szenátus mezőgazdasági szakbizottsági ülésén, ahol a mezőgazdasági kamarák szervezéséről volt szó. A LAPAR rendszeresen tájékoztat minket arról, hogy mi történik a szaktárca háza táján, és ennek köszönhetően januártól már ötször voltunk Bukarestben, és sikerült a véleményünknek hangot adni. S ez is nagy szó. Így egyesületünk híd szerepet tölthet be a magyarországi és romániai mezőgazdaság között – ha megfelelő súlyunk és támogatottságunk lenne, jelentős húzóerővé válhatnánk. Végül ez is a szerepük a civil szakmai szervezeteknek.